20.fejezet

Sziasztok!
Meghoztam a kövi fejezett.Remélem hogy tetszik-.
Puszancs Annamary


-Te csak ne beszélj itt szörnyikékről, amikor te sem vagy átlagos-morgott Renesmee és egyenesen Jacob elé ment .Ahogy találkozott a pillantásuk már tudtam mi történt, de Tiffany és Carlie csak bámulták őket, hogy most mi történt.Egy kicsit elborult az agyam, mert Jaket egy fához vágtam ami még kettőt sodort magával.A farka megindult felém,de Jacob leintette őket.
-Hogy teheted ezt?-ordítottam-Ezt nem fogom hagyni!Ő az én lányom!-Ütöttem újra









 

-Tudod hogy ezt nem én irányítom!Ez ellen nem tehetünk semmit és ezt te is tudod!-kiabált ő is, majd egy mély levegő után normálisan folytatta-Bella te mindent tudsz erről, és tudod hogy mi történik ha bele avatkozol.Nem  teheted ezt vele és velem sem.
Jó igen tudom, hogy nem tehetem hogy elviszem Renesmeet , mert abba belehalna nem csak Jacob hanem Renesmee is,bár ha a másik oldalát nézem inkább egy nagyon jó barát akit ismerek, mint egy huligán és a bevésődés is örökre szól.
-jól van.-adtam meg magam Jacob  mosolyra húzta ajkait,majd Renesmee felé fordult, aki még mindig megkövülten állt .De mielőtt megszólalt volna még oda mondtam
-De azért majd elbeszélgetünk még.-mire csak egy bólintást kaptam és oda sétáltam  a Carliehoz és Tiffanyhoz.Renesmee Jacobal beszélgetett valamiről, de inkább oda sem figyeltem.Nem értettem hogy lehet ez, hisz Renesmee félig vámpír és csak félig ember.A farkasok és a vámpírok ősi ellenségek ezt nem értem.Gondolkodásomból Jake hangja rántott vissza.
-Bella este átmennék hozzátok, ha nem baj, de ezt a tanáccsal is meg kell beszélni, történtek olyan dolgok, amire eddig nem volt példa.
-Természetesen majd Renesmee ide jön este és ő elkísér hozzánk.Így megfelel?
-Nekem igen, de azt hiszem erről Renessmenek kellene dönteni én semmit nem akarok erőltetni.-mondta és mind a négyen a lányomra néztünk.
-Ja mi? igen persze csak mond mikorra legyek itt?
-este 9 megfelel?-kérdezte a lányom pedig bólintott-Akkor este itt találkozunk.
majd indulni akart de Tiffany megállította.
-Jacob! Mi lesz a szerződéssel?Tudod utoljára akkor vadásztunk mikor költöztünk ami nem most volt.
-Azt hittem ez egyéltelémű-nézett Renessmeere.-akkor este találkozunk.Sziasztok.-köszönt és elmentek,Renessmee még mindig Jacob helyét figyelte.Látszott hogy össze zavarodott egy kicsit.
-Renesmee! Gyere-szóltam neki aki egy sóhaj után megindult felém.
-Anya mi ez az egész?Miért támadtál rá, ha a barátod? Mit akar Renesmeetől?Mondj el mindent.
Nyugalom! Nincs itt semmi gond!Csak JAcob bevésődött ..........és ..azt hiszem hogy nem kell mondanom hogy kibe-néztem Renesmeereakin látszott hogy még így sem értett semmit,így hát folyattam-Ezt majd ő elfogja mondani neked.Nektek meg elég legyen annyi, hogy nincs semmi gond, és majd este ezt is megbeszéljük rendben?-mondtam mire bólintottak, és elindultunk gyorsan vadászni, hogy utána idejében vissza érjünk, mikorra Jake is végez és találkozik Renesmeeval.
Renesmee szemszöge:
Idegesen álltam egy helyben még vártam Jacobra.Remélem hogy megtudom hogy mi ez a bevésődés, anya ezt valahogy elfelejtette mondani.Teljesen össze vagyok zavarodva , olyan furcsa érzésem van ha látom őt, mintha csak ketten léteznénk.Nem tudom mi ez az érzés, de remélem hogy megtudom most.Beleszagoltam a levegőbe és megéreztem a Friss moha és páfrány illatát a szívem hevesebben kezdett verni.Az egyik bokor mögül előbujt és megláttam őt ahogy közeledik felém.
-Szia-köszönt mosolyogva, ami rám is ragadt
-Szia
-Bocs hogy késtem, de kicsit elhúzódott a Tanccsal a beszélgetés.
-Semmi baj, nem rég értem ide én is.-hazudtam
-Akkor mehetünk?
-persze-válaszoltam, de nem akartam még menni meg akartam tudni, hogy mi is ez a bevésődés.Ezt Jacob is észre vette,mert így szólt
-Szerintem sétáljunk és közben beszélget hetünk ha van kedved-mosolygott folyton.ó istenem ha nem hagyja abba én itt helyben elolvadok.
-oké az jó, mert van amit nem értek és anya azt mondta hogy te fogod elmondani, hogy mi is ez a bevésődés vagy mi-hadartam ha ideges vagyok akkor hadarok.
-óh kösz Bella-elhuszta a száját.szóval nem akar velem beszélgetni ez elszomorított de amikor rám nézett rögtön folyattat.-Mármint úgy értem ,hogy azt hittem elmondja neked ezt .
-Nem csak azt mondta hogy belém  bevésődtél de hogy ez mit is jelent azt nem mondta
-Értem.Hát tudod ez olyan farkas dolog-kezdte,de habozott, nem tudom, hogy most azért mert nem tudja hogy kezdjen hozzá, vagy csak nem akar megbántani.
-Tudod elég sokat éltem és mégsem tudom hogy is mondjam el neked-mondta lehajtott fejjel.Most már biztos volta hogy valami rossz dolog.de akkor miért beszéltek arról, hogy nem tehet anya ellene semmi és hogy ha eltilt akkor belehalunk.
-Szerintem kezd az elején, vagy ahogy te megértenéd hátha könnyebb-mondtam és bele néztem azokba a gyönyörű szemekbe, amik a boldogságtól csak úgy csillogtak.
-Ez nem olyan egyszerű-sóhajtott.
Hát így nem megyünk semmire sem gondoltam.Talán majd ha segítek neki.
-Jacob kérdeznék tőled egy dolgot és szeretném ha őszintén válaszolnál rá, még ha a válaszod az nem akkor is igazat mond.Bólintott így folytattam -Elszeretnél mondani mindent?
-Persze hogy el.de nem olyan könnyű belekezdeni.-mondta letörten
-Akkor én tudok segíteni -mondtam határozottan,mire egy kérdő pillantást kaptam.-Tudod van nekem is képességem és ez segíteni tud, neked csak arra kell gondolni, amit elszeretnél mondani-mondtam mosolyogva, amit viszonzott .Olyan szép amikor nevet.Ó istenem Renesmee miket beszélsz! Alig ismered őt, és te máris így beszélsz róla!
-Ó ne csak ne hogy azt mond, hogy te is gondolat olvasó vagy-sóhajtott fel amin nekem nevetnem kellett.
-Csak részben érintés útján megtudok bármit mutatni másnak, és mások is megtudnak mutatni nekem bármit, csak arra kell gondolniuk.érted? És szerintem így neked is könnyebb ha nem bírsz beszélni róla.
-Ó ez nem is rossz ötlet.
-Akkor benne vagy?-kérdeztem és reméltem, hogy a válasza igen lesz, mert megakartam érinteni  őt.
-Jó rendben van.Igazad van így tényleg könnyebb.de remélem hogy azért nem szaladsz el előlem és hidd el semmit sem akarok erőltetni, amit te nem akarsz.-mondta
-Nyugi nem fogok elszaladni! Képes vagyok felfogni bármi legyen az.Na meg az, hogy nem is bírnál rám erőltetni  semmit sem.-mondtam büszkén amin csak mosolygott.-Na akkor kezdhetjük?-kérdeztem és megálltam.Bólintott-akkor gondolj arra amit elszeretnél mondani-ismét bólintott.
A kezemet az arcára helyeztem .Amikor hozzá ért a bőröm az övéhez.Elektromosságot éreztem.De nem tudtam vele foglalkozni, mert képek peregtek a szemem előtt.A bevésődés, az szerelem első látásra.Én vagyok a közepén és senki más.értem él .Én lettem a mindene.egymás nélkül belehalnánk a másik hiányában.Mikor véget ért a képek a fejében a kezemet még most sem fettem el de Kellett pár perc mikorra felfogtam mindent.De nekem ez egy kicsit sok volt.olyan erőltet és mintha csak a bevésődés miatt van most itt és nem is miattam.
- ez nekem sok.Én nem szeretném, ha csak a bevésődés miatt volna minden amit teszel-mondtam és így is gondoltam-.Azt akarom hogy ha valakivel együtt vagyok az azért legyen mert engem akar és mert szeret és nem valami kötelék miatt.
-azért mondtam hogy bonyolult mert az is!De ez nem a bevésődés miatt van az hogy most itt állok és veled beszélgetek.Ez nem egyszerű kötelék ez annál sokkal több.De mint mondtam nem akarok semmit sem erőltetni, én csak meg szeretnélek ismerni és majd a többit eldöntöd, rendben?-mondta és láttam rajta hogy egy kicsit csalódott, de nem mondhattam mást, amikor így érzem.
-Rendben.de szerintem menjünk már nem vagyunk messze és anya is biztos aggódik már.
-Oké menjünk .-mondta már mosolyogva