2.fejezet

/Bella szemszöge/

Amikor megláttam Alicet és Jaspert , egy részem örült, de a másik részem félt, hogy csak rosszabb lesz ha utána elmennek, és fájt hogy elhagytak és még csak el sem köszöntek, hisz Alice látja a jövőt, akkor miért nem akadályozta meg, vagy miért nem köszönt el előtte?
-Alice- suttogtam megdermedve
Tiff csak értetlenül jártatta a szemét köztem és Aliceék közt.
-Bella úgy örülök, hogy újra látlak- és már a nyakamba is ugrott jól megszorongatott, hirtelen minden érzelmemet felváltott a boldogság, amit persze Jasper csinálta.
-Ne szórakozz az érzéseimmel Jasper!-néztem rá szúrósan
-Ne haragudj, én csak.... mindegy, örülök hogy látlak -mondta és megölelt.Ezen igazán meglepődtem, de jól eset újra látni őket, és rájöttem, hogy  mindig ők lesznek a családom, még akkor is ha Edward nem is szeret.
-ó Alice, miért nem köszöntél el? Miért hagytad?-kérdeztem könnyeimmel küszködve.
-Ne haragudj Bella Edward megtiltotta nekünk, hogy bár ki is beszéljen veled-nézet rám bűnbánós arccal.
-Ne ! Tudjátok mit, inkább ne is említsétek előttem, ő már nem szeret és csak kihasznált.
-De Bella-kezdte volna Alice, de rászóltam
-Nem Alice! Világosan megmondta, hogy már nem szeret, csak játszott.
Alice  Jasperre nézett és témát váltott
-Szia én Alice Cullen vagyok és ő a barátom Jasper Hale.
-Sziasztok én Tiffany Melone vagyok, és sokat hallottam már rólatok, és nem fogom hagyni, hogy még egyszer megbántsátok őt akkor velem gyűlik meg a bajotok.
-Tiff nem lesz semmi gond!-mosolyogtam a barátnőmre, Tiffany csak sóhajtott.
-Mitszólnátok hozzá ha elmennénk hozzánk, és ott tudunk beszélgetni nyugottan -Kérdeztem, mire Aliceék kikerekedett szemmel néztek rám.
-Akkor nem haragszol ránk?-Kérdezte a nővérem mosolyogva, ami már kezdett vigyorrá válni.
-Hogy is haragudnék rátok, amikor csak ti maradtatok nekem senki más,már szüleim sincsenek, egyedül csak a bátyátokról nem akarok hallani
-Hogy érted, hogy nincsenek szüleid? De Bella neked ott van Chalie és Renee.-mondta én meg majdnem elsírtam magam.
-Nem már nincsenek, mert megölte őket Victoria
-Jézusom, hogy én ezt miért nem láttam? Úgy sajnálom -mondta, majd megölelt
-Ha  a farkasok nincsenek, már én sem élnék-ki kerekedet szemmel néztek rám, amit nem tudtam hova tenni, mert a vámpírok és a farkasok ősi ellenségek.
-Mi az? Ne mondjátok, hogy ti nem tudtok a La Push i farkasokról!
-De csak azt nem tudtuk, hogy te is tudsz róluk-mondta Jasper kicsit értetlenül
-Akkor ezért nem láttam, nem látok az a farkasokon-mondta egy kicsit bosszúsan.
-Majd otthon elmesélem, rendben?-Mindenki bólintott és én már indultam is a pénztárhoz, de Alice még vásárolni akart, mert otthon azt mondták, hogy vásárolni mennek, és csomag nélkül Edward is megtudná.
4 órát vártam rájuk, aztán indultunk haza, ahol hosszú mesélés várt mindenkire.
Otthon Tiffany eltette a szobákba a csomagokat, aztán a  nappaliban ültünk le beszélgetni.
-Bella most már elmondod, hogy mi történt veled az elmúlt 2 évben?
Sóhajtottam, majd belekezdtem.
-Amikor elhagyott, azután már élni sem akartam, össze törtem nem is kicsit.Egy ideig nem szólt Chalie hátha rendben leszek, de nem .így anyut is elhívta Forksba, persze Renee már másnap indult is.Amikor visszafelé tartottunk a reptérről, valaminek neki mentünk kocsival és az árokban mentünk ,onnan Victoria és még másik vámpír vittek minket be az erdőbe.Renee és Charlie nem tudta, hogy mi történt, és hogy kik , de én tudtam.A szemem láttára ölte meg a szüleimet, amikor velem akart végezni, a La Push-i farkasok jelentek meg és végeztek velük, utána már nem volt miért Forksban maradnom, így eljöttem Londonban.Jacob nem akart elengedni, de nehezen rá vettem, hogy nekem most erre van szükségem.Itt egy hét után futottunk össze Tiffanyval, aki persze ki akart nyírni, őszintén mondva  én örültem ,sőt még én kértem , hogy tegye meg, de amikor elmeséltem neki, hogy mi történt velem és miért akarok meghalni, megsajnált és össze barátkoztunk.Azóta ő vigyázz rám.
-Tömören ennyi történt velem.
-Jaj Bella én úgy sajnálom, ha akkor nem engedek Edwardnak, akkor most nem történtek volna meg veled.-Alice ha tudott volna, akkor már patakokba folyt volna a könnyei.
-Felejtsük el, nem ti tehetek róla-próbáltam mosolyt erőltetni az arcomra.
-Inkább meséljetek veletek mi történt?-tereltem a témát
-Velünk nem sok minden.Mi is Londonba költöztünk, de azóta mióta elhagytuk Forksot semmi sem a régi.Jasper sokat jár egyedül el, mert már nem bírja a sok negatív érzelmeket,még Rosalie is boldogtalan,mert rá jött hogy te már a családunk tagja vagy, akit elveszítettünk,Edward senkivel sem beszél és nem olvas gondolatokat sem, még vadászni is ritkán jár.
-Alice ne! Ne mesélj a bátyádról! Nem akarom hallani.-mondtam a könnyeimmel küszködve.
-Azt hiszem nekünk indulni kéne, hogy ne legyen feltűnő, hogy ilyen sokáig maradunk.-szólalt meg Jasper, mióta itthon vagyunk, biztos az érzéseim.
-Sajnálom Jas.-néztem rá bocsánat kérően.
-Semmi gond Bella-mondta mosolyogva.
-Ugye látjuk még egymást?-kérdezte Alice nagy boci szemekkel
-Persze, hisz mondtam csak ti és Tiff maradt nekem-mondtam és megöleltem Alicet
- De a többiekkel mi lesz?
-Jasper! Mondtam, hogy csak Edwardról nem akarok hallani, nem?-És Jasper megértette, hogy mit is értettem ez alatt.
-Ó ennek azt hiszem mindenki örülni fog-mondta Alice nagy vigyorral az arcán.
-Na jó most már tényleg menjünk, Bellának pihenni kell, majd holnap találkozunk -mondta a bátyám és megölelt.
Alice is megnyomorgatott egy kicsit utána mentek.Én annyira fáradt voltam, hogy még enni sem  ettem, csak gyorsan elköszöntem Tiffanytól és gyorsan megfürödtem és már az ágyban voltam, annyira fáradt voltam, hogy gondolkozni sem volt időm elaludtam.


/Alice szemszöge/

Amikor eljöttünk Belláéktól az úton azon gondolkoztam, hogy miért hagytam Edwardnak, hogy ezt tegye, ezzel mindenkit tönkre tett, de legfőképpen Bellát, de most nem fogom hagyni neki! Még nem tudom hogyan , de össze hozom őket valahogy, hiszen egymásnak teremtették őket. A gondolkodásból Jasper hangja rángatott vissza a jelenbe.
-Megjöttünk-nézet rám mosolyogva, vissza mosolyogtam és ki száltunk a kocsiból.
-Nocsak meg jötetek?-jött elénk Emmet vigyorogva
-Meg Emmet- válaszoltam teli vigyorral
Ha tudná hol voltunk akkor ő is így örülne neki, sőt szerintem mindenki.Majd ha Edward elmegy vadászni akkor megmondom nekik.
-Mit mondasz nekik, ha nem leszek itthon?-Nézet rám a hátam mögött Edward. 
Na most mit mondja neki?