4.fejezet

Sziasztok itt a kövi is remélem tetszik,csak kár hogy nem akartok komizni , pedig sokkal nagyobb bátorságot merítenék a komikból.
puszancs

/Bella szemszöge/

-A keze lehet hogy eltört neki doki.Ó elnézést Tiffany Melone vagyok, örülök, hogy megismertem Carlisle.Már sokat hallottam önökről.
       
-Én is  örülök, de szerintem menjünk be a kezelőbe, hogy minél előbb meg tudjam nézni a kezed Bella.-ránéztem, a szemébe örömöt és félelmet olvastam ki.Én még mindig nem tudtam megszólalni, hát igen ez rám val.
-I....igen-dadogtam, és Carlislet követve mentünk a kezelőbe.
-Nos mi történt pontosan-kérdezte Carlisle rám nézve, de nem tudtam megszólalni
-Legurult a lépcsőről.-felelt helyettem Tiff
-Bella ezt a szokást látom tartod.-mondta Carlisle, hogy oldja a feszültséget
-Hát ahogy láthatod igen.
-Na és hogy hogy ti barátok vagytok? Nem tudtam, hogy vannak rajtunk és a Denali klánon kívül más vegetáriánus vámpír.
-Hát ez hosszú történet, de majd egyszer elmeséljük.-Mosolygott Tiffany Carlislera
-Nem hiszem, hogy eltört volna, de azért megröntgenezzük.A nővérpultnál adjátok oda ezt a papírt és onnan irányítanak tovább, és utána gyertek az irodámba, a folyosó végén balra az első ajtó. Rendben?-mondta és nézet rám
-Bella neked szóltak!-Szólít fel a barátnőm
-persze rendben.-Mondtam és indultam ki.Pár perc múlva Tiff is mellém jött.
-Bella ne csináld ezt! Csak Aliceel akarsz jóban lenni, vagy Edward kivételével mindenkivel?
-Jó igazad van, de a múlt azt nehéz felejteni.
-Tudom-sóhajtott-főleg nekem, hála a vámpírmemóriámnak-súgta nekem.
Elmentünk a röntgenezőbe, az eredményre várni kellett 10 percet,majd  utána vissza mentünk Carlisle irodájába.Bekopogtam, és a "szabad" után be mentünk.
-Már végeztetek is ?-kérdezte-Üljetek le-mutatott az asztalával szembeni székekre, és elvette a papírokat, amit a leletezőbe kaptunk.
-Ahogy sejtettem nem tört el, csak erős zúzódás, egy pár napig borogasd, és pihentesd és rendben le, de írok fel fájdalom csillapítót, az majd enyhíti a fájdalmaid.
-rendben köszönöm.-mosolyogtam rá.
-Bella, ne haragudj, mi csak.....-de mielőtt befejezhette volna közbe szóltam
-Ne! Kérlek ne! Alice tegnap elmondta, hogy mi is volt valójában, szóval nem kell semmit mondanod, mert tudom.-hadartam el egy szuszra.
-Ennek örülök.Várj, azt mondtad Alice?Erről miért nem tudok?
-Nem tudom.-vállat vontam
- de akkor nem haragszol ránk?
-Nem , nem haragszom, nincs okom.
-Ó Bella.-mondta majd megölelt.Jól eset az ölelése olyan volt, mintha az apám ölelne.
-Örülök, hogy nem haragszol, és hidd el hogy Edward csak jót akart, bár már rájött, hogy nem kellet volna, hisz mind a ketten szeretitek egymást, ti egymásnak lettetek teremtve.-Mondta, még mindig az apai ölelés közben.
-Mi? Carlisle miről beszélsz? Nem értem.-Teljesen össze zavart. Hogy érti, hogy Edward csak jót akart? és hogy szeret?Nem! Edward világosan elmondta, hogy nem szeret már.
-Hát Edwardról és rólad. -nézet rám, majd látta, hogy nem értek semmi ismét  megszólalt.
-Te nem tudod? -megdöbbenve nézet rám.
-Nem nem tudok semmi ilyesmiről, és ha lehet te sem beszélj nekem róla, és neki sem mondj semmit rólam.-mondtam határozottan.
Sóhajtott majd bele egyezett.
-Nem akartok eljönni hozzánk ma délután?
-Nem tudom Carlisle, nem jó ötlet Edward miatt.-mondta Tiff -Bella nem bírná ki-mondta nagyon halkan, hogy ne halljam, de meghallottam.
-Várjatok felhívom Alicet, hogy Edward otthon lesz e délután, és utána eldöntitek, rendben?
Bólintottunk egyszerre.Carlisle füléhez emeli a telefont és pár másodperc múlva beszélni kezdett,de nem figyeltem rá, hogy mit beszélnek, csak tűnődtem, hogy mit fognak a többiek hozzá szólni, ha meglátnak majd? Na és Rosalie?Soha nem volt valami fényes a kapcsolatunk.De Alice azt mondta, hogy még neki is hiányzom.A gondolat menetemből Carlisle hangja rántott vissza.
-Bella hallasz?Jól vagy?-mondta és fürkészte a z arcom.
-Persze, de mit mondtál az előbb?
-Csak azt hogy Edward vadászni megy egy óra múlva, és nem jön vissza csak holnap reggel.
-Hát akkor szerintem délután át mehetünk, ha nem gond-mondta Tiffany mosolyogva.
-Tiffany!-szórósan nézetem rá
-Tőlem akár most is indulhatunk-szólt közbe Carlisle, mint ha nem is hallották volna amit én mondtam.
-Nem Carlisle, Bella még nem evett, és neki szüksége van emberi ételre-mondta határozottan Tiff.
-De én amúgy nem vagyok éhes-mormogtam halkan.
-Enned kell Bella! Ez nem lehet így, tegnap sem ettél este semmit, és neked fontos a táplálék egy nap többször is, nem úgy mint nekünk.-Mondta ellent mondást nem tűrve.
-Bella ha szeretnéd, én két óra múlva indulok haza.Meg beszéljük, hogy hol találkozunk és együtt elmegyünk hozzánk kíváncsi vagyok ,mit szólnak a többiek és a történeteitekre is.Persze csak ha szeretnéd, és nem haragszol ránk a múlt miatt.-mondta lesütött szemmel.
Hát most mit csináljak? Nem akarok még több sebet felszaggatni, de ők a családom, mindig is azok voltak,még ha ő nem is szeret.
-Nem rátok nem haragszom, mondtam már és jól van, addig mi elmegyünk valahová enni, és mondjuk itt találkozunk 2 óra múlva.Meg felel így ?-Kérdeztem és megpróbáltam mosolyogni.