8. fejezet

Sziasztok! Itt a kövi fejezet is, remélem tetszeni fog, de nem tudom miért nem kapok komikat, pedig vannak olvasóim.:/ Olyan jó volna ha kapnék egy két komit.

8.Fejezet
 
(Bella szemszöge)
Nem voltam felkészülve, erre a találkozásra. Ugyan is aki az ajtóba volt , az Edward volt.Most is olyan gyönyörű volt, mint mire emlékeztem, bronz barna kócos haja a szépen ívelt ajkai, a megbabonázó arany színű szemébe nem láttam mást csak, megbánást és féltést, és szerelmet olvastam ki.A gyönyörködésből egy bársonyos hangra lettem figyelmes.
-Bella! El sem hiszem, hogy te vagy az-mondta elhaló hangon.

(Edward szemszög)

Meg kell tennem beszélnem kell Bellával! Igen tudom hogy Bella itt van Londonban, nem rég Alicenek volt egy látomása Belláról, ahogy egy próbafülkéből lép ki, azóta olvasok megint mindenki gondolatában, és csalódtam, igen csalódtam, nem akar látni azt hiszi, hogy nem szeretem és csak játszottam vele, pedig ez nem igaz, mindennél jobban szeretem nélküle és csak egy test vagyok, semmi több.De abban csalódtam legjobban, hogy Bella  Nem Jacob Blackel van, pedig azt hittem hogy ők ketten együtt lesznek, hisz Jacob szerelmes Bellába, de Bella csak engem szeret, ez melegséggel tölti be a régen halott sz,ívemet.
A vadászatból is direkt előbb vissza tértem, éreztem az illatát, de persze a családom azt mondta, hogy nem Bella, pedig ő volt az.
Most úton vagyok, követem a családom illatát, Bella házáig, már nem messze jártok , mert egyre intenzívebben érzem a családomat, és már Belláét is érzem, meg egy idegen vámpírét is.De ki az idegen? és mit keres Bella közelébe?
már épp csengetni akartam amikor Alicenek látomása lett rólunk egy tisztáson voltunk, és éppen csókolóztunk , de ezt a tisztást nem láttam még, de most nem is terveztem elvinni őt sehova inkább csak a családomat akartam haza küldeni.Lehet,  hogy Bella is akar velem beszélni? Talán tényleg rendezhetnénk a dolgainkat?Vajon megbocsát nekem amiért ezt tettem vele?
A gondolataimban merülve megnyomtam a csengőt , aztán pár perc múlva léptek és szívdobogás hangját hallottam, aztán nyílt az ajtó  gyönyörű csokoládé szemeit rám emelte amibe meglepődés tükröződött.
-Bella! El sem hiszem, hogy te vagy az- mondtam
-Te mit keresel itt? ha bántani akarsz akkor azt már megtetted, és ennél jobban nem bánthatsz már.és most menj el, mert vendégeim vannak.-mondta, de látszott rajta, hogy nem gondolja komolyan, csak a düh mondatja vele.
-Nem Bella!Addig még végig nem hallgatsz addig nem megyek el, tudom, hogy a családom már elmondta, de szeretném ha tőlem hallanád.De hidd el nincs szándékomba bántani soha nem is volt.
-Igen elmondtak mindent, szóval nem kell fáradnod.és ha megbocsájtasz-mondta és már csukta is volna be az ajtót, de én gyorsabb voltam és oda tettem a kezem az ajtóba hogy ne tudja bezárni.
-Bella kérlek! -szóltam könyörgően
-Jól van mond mit akarsz, de gyorsan mert nem érek rá.-mondta
-Csak azt.....de nem fejezhettem be, mert egy hosszú barna hajú vega vámpír közbe szólt.
ő lehet az akit éreztem idefelé
-Bella mi tart eddig? nem fogod elhinni hogy Alice mit látott-mondta mosolyogva, de ahogy meglátott meglepődött .
-Edward te mit keresel itt?-kérdezte, de nem tudtam válaszolni, mert meglepődtem, hogy honnan ismer.
-Te honnan tudod hogy ki vagyok?-kérdeztem, de már tudtam a választ, mert láttam a fejébe.
-Minek mondjam, ha már úgy is kiolvastad a fejemből?de miért nem jössz be? Ne azt ajtóban beszélgessetek-mondta mosolyogva
-Tiffany kérlek-nézet a szerelmem szórósan rá
-Most miért baj ha segítek?-tette az ártatlant, amin nekem mosolyognom kellet.Bella erre már nem felelt, csak arrébb állt az ajtóból, hogy beférjek és bementem a házba.Mentem volna a szerelmem után, de Tiffany megállított.
-Most segítek neked, de ha elszúrod,vagy megbántod az életeddel fogsz fizetni.Ezt jól jegyezd meg.-Mondta fenyegetően
-Köszönöm, és nem akarom többet bántani.Csak boldoggá akarom tenni.
-remélem is, mert nem ismersz, milyen vagyok,ha olyat bántanak, akit szeretek.
Én csak egy bólintással válaszoltam, hogy megértettem, és mentem is Tiffany után.Ahol ott volt az egész családom, bár meglepődtek azon, hogy én itt vagyok, de persze a kobold kis hugicám ideges volt hogy kijátszottam a képességét.Amit szóvá is tett.
-Edward! Te honnan tudtad?
-Már rég tudtam Alice , de most nem ezért jöttem.-mondtam és fordultam a  szerelmem felé.
-Beszélhetnénk négyszemközt?-a szerelmem csak nézet rám, de nem válaszolt, helyette  Tiffany szólt
-Persze, mi úgy is vásárolni akartunk menni, de Bella majd máskor jön velünk-mondta mosolyogva és rám kacsintott, azt hiszem kedvelem ezt a lányt.
Pár perc múlva már csak ketten voltunk a házba. Bella az ablaknál állt és nézet ki rajta.Olyan szép volt abban a sötét kék felsőben, ami nem sokat takart a tökéletes testén, ezt még tetőzte a szűk fehér nadrág is.Gyönyörködésből szerelmem lány dallamos hangja rángatott ki.
-Mit akarsz mondani?-kérdezte még mindig az ablakot bámulva
-Szeretlek Bella, mindig is szerettelek, attól a perctől, hogy megláttalak szeretlek,  és nem akartam azt hogy te is szenvedj, azt akartam, hogy boldog légy, és mindened meglegyen amire csak vágyhasz.
-Amire csak vágyok? Amire? Edward amire csak vágytam, az te voltál, te senki és semmi más, de te ezt nem akartad, és így hagytál szenvedni két évig, nem tudod elképzelni, hogy mit szenvedtem, azért mert te elhagytál.Miért higgyem el azt hogy te csak jót akartál? miért higgyem el hogy szeretsz? ha te nem teszed eszt velem, akkor még a szüleim is élnének.most csak úgy váratlanul ide jössz és azt várod, hogy higgyem el minden egyes szavadat.Miért miért tetted ezt velem?
Teljesen letörtem.Súlyosan megbántottam azt a nőt akit a világon legjobban szeretek, és  én elszúrtam.De valami megfogott amit mondott és ezt nem értettem.
-Hogy érted, hogy ha nem teszem ezt veled akkor a szüleid is élnének?-kérdeztem rémültem, és csak remélni tudtam, hogy nem úgy értette, ahogy én gondolom.