9.Fejezet

Sziasztok!
Itt a kövi fejezet. Igen tudom, hogy sokáig tartott, de nem volt időm egymás után 3 halálozás a családban, felforgatja az ember életét és nem ius kicsit.
Remélem , hogy tetszik nektek a feji, de annyit elárulok, hogy nem itt a happy end, mert még csak most jön egy kis izgalom :)
Még egyet kérnék tőletek, hogy egy két szóval, írjatok véleményt,nagyon jól esne.
Köszi .
Pusszancs 

-Úgy hogy ha te nem teszed eszt velem akkor anyámnak nem kellet volna eljönnie Forksba és Viktória nem öli meg őket a szemem láttára, de tudod mit?Jobb lett volna ha farkasok nem lépnek közbe, mert akkor már nem élnék, és akkor nem kellett volna szenvednem.
-Én annyira sajnálom, én csak..-mondtam volna de nem hagyta hogy végig mondjam
-Csak  azt ne mond, hogy azzal hogy elhagytál azt akartad hogy boldog legyek, mert ez nem igaz, mert ezzel tettél tönkre.-mondta és már zokogott is.
-De igen ezt akartam, de belátom ezzel csak rontottam rajta, és itt és most  megesküdök, hogy soha többé nem megyek el, ha csak te nem akarod, hogy elmenjek, és mindent elkövetek azért, hogy el feledtessem veled azt a két keserű évet amit én tettem veled.
-Meddig ? hm? Meddig akarsz maradni?Ameddig nem leszek öreg? csak addig? Edward én egy ember vagyok, bár igaz ha akartam volna már rég vámpír lehettem volna de nélküled nem akartam az lenni, mert én csak miattad akartam.Te hajlandó lennél átváltoztatni?-Kérdezte, de én nem akartam erre a sorsra jusson mint mi, de tudom, hogy ő így lenne boldog, és hogy ha még egyszer nem akarom elveszíteni akkor meg kell tennem.
-Meg, de arra kérlek, hogy ne most , hagy nekem egy kis időt még felkészülök rá.arra a kérdésedre, hogy meddig akarok veled maradni, arra az a válaszom, hogy örökre!Örökre veled akarok lenni, mert te vagy a mindenem, szeretlek és nekem nélküled nincs életem kérlek bocsáss meg nekem ostoba voltam-mondtam közben közelebb mentem hozzá, de nagy meglepetésemre nem elhúzódott, hanem rám emelte azokat a gyönyörű csokoládé barna szemeit.amiben elvesztem.
-Ne várd azt , hogy mindent elfelejtek neked egyről a kettőre és hogy olyan könnyen megtudok benned bízni de remélem hogy te is megteszel mindent a közös jövőnkért ,mert én  megpróbálok mindent.és tudod mért? mert szeretlek, és nekem sincs életem nélküled, csak veled, de ne hagy el még egyszer, mert azt már nem élném túl.-szemembe nézve mondta majd megcsókolt, olyan édes szenvedélyes és szerelmes, mintha most csókolnánk egymást elsőnek.
-Igérem mindent megteszek azért hogy te boldog légy és el felejtessem veled minden rosszat.Szeretlek Bella öröké szeretni foglak.-mondtam és magamhoz öleltem.Szerelmem mint egy kis cica úgy bujt hozzám, a meleg teste , ahogy hozzámért perzselt, de boldog voltam , mert azt a nőt tartom a kezemben,aki a világot jelenti nekem.
A boldog pillanatot a családom gondolatai szakították meg.
''Jaj bárcsak újra együtt lennének és a fiam is meg a lányom is boldog lenne''-Hallottam meg anyám gondolatát.
''remélem rajta kapjuk őket , ahogy épp huncutkodnak, de jó volna a hugit paradicsom vörös arccal látni ''-Kúszott tovább Emmett beteges megjegyzései de mégis elnevetem magam, amit a szerelmem is megkérdezett.
-mi olyan vicces?
-Semmi csak a többiek nemsokára itt lesznek és  tudod Emmett és az ő pohénai.
-Hát azt pedig jó lett volna kihagyni, mármint Emmett hülye vicceit.-mondta nevetve, olyan jó volt őt nevetni látni, és hogy a drága tesókám ne vegye el a kedvét, így kitaláltam valamit.
-Gyere velem-fogtam meg a kezét
-De hova? A többiek mindjárt itt lesznek.-nézet rám kérdőn.
-Elmegyünk Emmett hülye megjegyzései elő -mondtam fél mosollyal amitől a szerelmem szíve meglódult.
-Oké gyerünk.-A hátsó ajtón lógtunk ki be egyenesen az erdőbe menve
-Nem futhatnánk?-kérdezte félénken, de engem nagyon meglepett, hisz soha nem szerette ha a hátamon vittem őt.
-De te nem szereted ha futok veled.
-Már megszoktam, volt egy párszor, hogy Tiffany vitt valahova és muszáj volt
-Ez esetben  kívánságod számomra parancs-mondtam, majd el engedtem a kezét  és az ölembe kaptam, szorosan hozzám bújt és már futottam is a rétem felé.
 
(Bella szemszöge)
Olyan jó beszívni a bódító  illatát, annyira hiányzott ez az illat és a közelsége, még mindig nagyon szeretem és soha nem tudnák más szeretni csak is őt.Bár az volna a helyes, hogy ha nem hagynám a közelembe engedni, de sajnos túl gyenge vagyok ahhoz, hogy meg is tegyem.Amióta csak elhagyott, mindig erről álmodtam, hogy újra együtt leszünk, átváltoztat és örökre együtt leszünk.
Vámpír sebességgel egy kettő elértük az úti célunk, ami nem más volt mint egy kis rét,amit körbe ölel az erdő és  ahol kis patak csordogál ez egyik oldalt,gyönyörű volt így minden , szerelmem le tett a lábamra és kézen fogva sétáltunk a patakhoz közelebb.Hosszú ideig csak egymás karjaiban beszélgettük , majd amikor le hült az idő,Edward nem engedte, hogy tovább  maradjunk, mert megfázhatok.
-Megígérem, hogy ide gyakran fogunk eljönni  -mondta miközben átölelte a derekam.
-Ez lesz a mi helyünk, úgy mint ahogy  Forksban is.
-De mostmár tényleg indulni kell, mert megfogsz betegedni, és azt nem szeretném.
Edward felvett az ölébe én pedig hozzá bújtam jó szorosan, már száguldott is velem .
A ház közelében a szerelmem lasíitott majd talpra állított, és megcsókolt,ilyenkor mindig pillangózik a gyomrom és a szívem is meglódul, Edward belemosolygott a csókunkba, amit nem értettem, hogy miért nevet.
-Mi olyan vicces?-kérdeztem, amikor megtaláltam a hangom
-Semmi csak Emmett -mondta azzal az őrjítő féloldalas mosolyával , amivel mindig le vesz a lábamról.
De mielőtt válaszolhatott volna és kivágódott az ajtó.
-Edward Anthony Masen Cullen Mégis hogy képzelted ezt?-Támadta le Alice a bátyát,amin nagyon meglepődtem