19.fejezet

 Sziasztok!
Itt a kövi fejezet, látom, hogy olvassátok, de komikat nem kapok, ez kicsit rosszul esik.de remélem, hogy most kapok.
Puszancs Annamary
 
-Bella azt hittem soha nem látlak-mondta majd megölelt, kicsit meglepődtem a közvetlensége miatt, de ezzel nem csak én voltam így hanem a farkasok is döbbenten figyeltek minket.amikor r elengedett megszólalt
-Hogy hogy itt vagy Bella? Tiffanyi és a kis szörnyeteg?-érdeklődött nagyon ideges lettem, a "kis szörnyeteg"jelzést illetően, de megerőltettem magam és úgy szólaltam meg.
-Először is!Nem szörnyeteg, hanem a lányaim, ugyan is két gyönyörű lányom született.Másodszor Tiffanyval vannak,És harmadszor Igazság az hogy a lányok ide szeretek volna költözni egy kis időre,mert sokat meséltem nekik az itteni életemről és kíváncsiak voltak.-hadartam el egy szuszra.
-A kíváncsi természetüket volt kitől örökölni-mondta vigyorogva-És én mibe segíthetek?-nekem meg leesett az állam.Jake az alfa?látta rajtam hogy meglepődtem így hozzá tette-igen én lettem az alfa-még mindig mosolyogva
-Óh igen!Nos hát ugye mi ide költöztünk, de mivel vannak szükségleteink, mint például a táplálkozás így csak azt szeretném kérni, hogy csináljuk egy szerződést velünk is, mint amilyent Cullenekel is csináltatok.Nem fogunk embereket ölni, vagy a földetekre menni, cserébe élünk egymás mellett.
Láttam jaken hogy megfontolja amit mondtam neki, majd egy kis idő múlva megszólalt.
-rendben de előtte megszeretném ismerni a lányokat is.mert őket még nem ismerem.Tudnánk mondjuk holnap ugyan itt találkozni?
-persze semmi akadálya.mikorra érjünk ide?
-reggel 11 megfelel?-kérdezte
-Rendben,akkor én mennék is, a lányok biztosan aggódnak értem.Akkor holnap találkozunk-mondtam majd futásnak eredtem.
Amikor haza értem a lányok már aludta.tiffanynak szóltam a délelőtti programról.majd elvonultunk a szobánkba.mielőtt nagyon elkezdethettem volna agyon gondolkodni, megfogtam az egyik kedvenc könyvemet az ütött kpot Üvöltő szeleket majd olvasni kezdtem,már nem sok volt belőle, amikor rá néztem az orára reggel 8 volt,  gyorsan lefürödtem fel öltöztem,majd indultam le a konyhába hogy csináljak a lányoknak reggelit.Úgy gondoltam csinálok Palacsintát nekik, mindig is az volt a kedvencük.Miközben csináltam a palacsintákat azon tűnődtem, hogy Jacob hogy élhet még,félre értés ne essék, örülök, hogy a legjobb barátom él, csak az okát nem értem, de remélem, hogy a barátságunkra való múltunkra sokat fogunk bég beszélni.Gondolkozás közepette két puszit kaptam az arcomra amitől rögtön vissza tértem a jelenbe.
-Jó reggelt kincseim!Hogy aludtatok az új szobátokba?-érdeklődtem
-Neked is jó reggelt!Én nagyon csodásan aludtam, azt hiszem tetszik ez a hely-mondta Renesmee csillogó szemmekel
-Én is jól aludtam, de inkább te mesélj mi volt tegnap a farkasokkal?-tért a lényegre Carlie
-óh nos hát igen!Van jó hírem is!Jacob akiről annyit meséltem, még él és ő az alfa is.És azt mondta hogy találkozni szeretne veletek is-mondtam mosolyogva
-Anya ez nem veszélye?
-Nem tudom, hogy nem tudnak bántani, ha nem akarom, de tűzbe merném tenni a kezem, hogy JAke nem is fogja hagyni, hogy valaki hozzánk érjen egy újjal is.-Mondtam határozottan, és így is gondoltam.
Most pedig ideje enni, és utána készüljetek el és lassan indulás a határhoz!
Még ők ettek addig beágyaztam a szobákban, és kikészítettem a lányoknak a ruhát amit felvesznek.Amióta újra velük vagyok én készítem ki nekik, pontosan úgy ahogy kicsi korukban.
-Lányok ha végeztetek akkor irány készülődni, mert indulni kell a határhoz-mondtam és lent vártam még a többiek is elkészülnek.
-Carlie siess már 15 percünk van hogy oda érjünk-szólt a lányom amin mi csak mosolyogtunk Tiffel.
-Jól van már jövök.Különben is pár perc alatt simán oda érünk.
- jaj ne morogj hanem szedd a lábad.
Pár perc múlva már a Határnál álltunk négyen,mivel előbb értünk ide így leültünk és beszélgetünk.Renesmee olyan furcsa volt , de amikor a fejébe néztem hogy miért is ilyen nem láttam semmit sem és ezt nem értette de én sem .
-Mi ez az istenverte bűz?
-Én nem érzek semmit sem-jelentette ki Renesmee össze vont szemöldökkel néztünk a lányomra.Hogy nem érzi a farkasok szagát?
-Most mit néztek?Van valami rajtam?Mondjatok már valamit!
-Semmi csak nem értjük, hogy nem érzed a farkasokat.
-De érzem, de nem is büdösek!-Jelentette ki határozottan .Ezen mind elcsodálkoztunk,de nem szóltunk.pár perc múlva már láttuk a falkát, de  Jake nem volt ott a falka megállt és hátra néztek, a fák sűrűjéből jött elő Jacob emberi alakban közeledik felénk.
-Sziasztok!
-Sziasztok-köszöntünk kórusban
-Na hol vannak a kis szörnyikék?-kérdezte nevetve JAke, de a lányoknak nem tetszett, mert morogni kezdtek.
-Jake -szóltam rá
-Na most mit mondtam? Miért nem azok? félig vérszívók-értetlenkedett
-Te csak ne beszélj itt szörnyikékről, amikor te sem vagy átlagos-morgott Renesmee és egyenesen Jacob elé ment .Ahogy találkozott a pillantásuk már tudtam mi történt, de Tiffany és Carlie csak bámulták őket, hogy most mi történt.Egy kicsit elborult az agyam, mert Jaket egy fához vágtam ami még kettőt sodort magával.A farka megindult felém,de JAcob leintette őket.
-Hogy teheted ezt?-ordítottam-Ezt nem fogom hagyni!Ő az én lányom!-Ütöttem újra