23.Fejezet

Sziasztok!
Tudom, hogy régen tettem fel frisst,de most ezt pótolom :)
Remélem azért kapok komikat is.Nagyon örülnék neki.
Jó olvasást!
Puszancs 
Annamari

(Renesmee szemszöge:)

-Szia Renesmee vagyok de nyugodtan szólíts Nessienek.-mondtam én is.Többet óra végéig nem beszéltünk, de egész végig figyelt már nagyon frusztrált, így eldöntöttem, hogy mihelyt kicsengetnek, megkérdezem hogy mi ilyen érdekes rajtam.Amikor meghallottam a csengőt elkezdtem pakolni.de Alice még mindig bámult.Nem bírtam tovább.
-Bocsi de megmondanád, hogy mit bámulsz ennyire rajtam?Tudod elég idegesítő.-mondtam nyugalmat erőltetve magamra
-Ne haragudj, de annyira hasonlítasz egy nagyon régi barátnőmre.És ez sok sebet szaggatott fel-mondta és ha tudott volna sírni már zokogott volna.
A terem üres volt már csak mi ketten voltunk bent.
-Ne haragudj nem tudtam.ha tudom nem szólok.Bár nem láttalak még és nem voltam amnéziás sem szerintem nem én vagyok.Biztos az egyik klónom volt a barátnőd-mondtam és próbáltam jobb kedvre deríteni.El is mosolygott a mondatom hallatán.-Vagy lehetek az új barátnőd-folytattam bólintott Majd hirtelen vigyorgott.
-Szeretsz vásárolni?-kérdezte csillogó szemekkel
-Nem nem  rajongok érte , de nem is utálom mit anya..vagyis a nővérem -hupsz ez kicsúszott.
-Elmegyünk ma suli után vásárolni?-hogy vigyorog és azok a kutya szemek.nem lehet ellenállni.
-Ne haragudj, de mára már van programom-mondtam mosolyogva.
-Ó de kár, nem bírod lemondani?Olyan jó lenne senki nem akar velem jönni .Kérlek gyerünk ma-kérlelt kiskutya szemmekkel.Nagyon nehéz volt megállni hogy ne vágjam rá az igent.de muszáj.
-Ne haragudj de nagyon  fontos nekem .Randizni megyek és ezt nem akarom lemondani semmiért sem.
-óh akkor megértem,de akkor holnap?ugye holnap nem randizol?
-nem holnap szerintem nem .-Mondtam majd a nyakamba ugrott.
-De jó akkor holnap.Hány órád lesz?az én kocsimmal megyünk?-és mondta de már nem bírtam vele a tempót, hogy lehet valaki ennyire hiperaktív és ennyit beszélni.
Csak arra lettem figyelmes hogy kicsit rángatnak.
-Nessie figyelsz te rám?-
-Persze, de gondolkodom, hogy milyen órám lesz.-hazudtam
-Akkor nézd meg én meg megmutatom.
-Irodalom.
-Nekem rajz, de elkísérlek rendben?-mondta én meg bólintottam.Még sokat beszélgettünk és kérdeztük egymást.még el nem értünk a teremig. ott el váltunk, hogy majd az ebédnél talizunk.
a napom egész nap azzal telt, hogy minden órán be kellet mutatkoznom egy kicsit unalmas volt.De az óra többi részében hagytak hogy felzárkózzak.pedig ha tudnák, hogy nem ez az első iskola amit kijárok.Vajon hány vámpír van még itt rajtunk kívül Alice azt mondta hogy van egy pár testvére de nem mondta hogy mennyi.Van velük egy félvér is hosszú vörös haja van neki kb velem egy magas..neki lassabban ver a szíve, nekünk viszont egy kicsit ver gyorsabban az embernél ő sokkal inkább hasonlít vámpírra mint mi.de azért fel lehet ismerni ha valaki ismeri a vámpírokat.Meg láttam Carliet ahogy beszélget egy pár lánnyal és fiúval.hát igen Carlienál csak így megy.oda mentem hozzájuk bemutatkoztam és megfogtam Carlie vállát, hogy tudjuk beszélgetni gondolatba.
-Carlie Nem csak mi vagyunk vámpírok
-Tudom találkoztam kettővel én is-gondolta és megmutatta hogy hogy néznek ki.Egy lány és egy fiú.A fiú magas bronz barna haja van és és egy vörös hosszú hajú lány.egy más kezét fogták szóval akkor együtt vannak.
-Akkor már négyen vannak és is kettővel találkoztam
-Nem értem a falka miért nem szólt róluk?-kérdezte de válaszolni nem tudtam mert hirtelen valaki befogta a szemem .Beszagoltam a levegőbe és megéreztem Alice illatát.
-Na ki vagyok-mondta torzított hanggal
-Hát azt hiszem hogy te Alice vagy
-Hogy találtad ki?Na mindegy csak azt akartam kérdezni, hogy van kedved velünk ebedélni?-kérdezte.Nem akartam megbántani azzal hogy nem ülök oda.Na meg amúgy is megkénne tudni hogy hányan vannak.
-Carlie szerintem jobb volna ha odaülnék.úgy könnyebben megtudjuk, hogy hányan vannak.-üzentem neki gondolatban.
-Rendben de én is veled megyek!-válaszolt ugyan úgy.
-Oké, de nem baj, ha Carlie is jön?-kérdeztem bár tudom, hogy úgy is bele megy.
-Ha szeretne akkor tőlem oké.-mondta már vigyorogva.
-Jól van menjünk mert már éhes vagyok.-Mondta Carlie
Együtt indultunk el az ebédlőbe,nagyon sokan voltak már bent tekintettemmel kerestem a többi vámpírt.Hamar meg is láttam őket külön ültek a többi diáktól.Hatan ülnek az asztalnál és ugye velünk van Alice így akkor heten vannak.Jó nagy klán ez tény és való.Meg vettük az ebédünket,ami nekem csak egy ásványvízből és egy salátából állt még Carlienak egy sajtburger és Cola.Alice is vett egy sajtburgert és egy ásványvizet bár nem eszi meg, de a látszatot tartani kell.Elindultunk a vámpír asztal felé egyre idegesebb lettem, bár nem tudom miért.Mikor oda értünk az asztalukhoz, a két vörös lányon kívül mindenki döbbenten nézet ránk.Ja igen hasonlítunk valakire.
-Sziasztok-köszöntünk mindhárman.
-Sziasztok!-köszöntek ők is mikor megtalálták a hangjukat.
-Na figyuzzatok! Ők itt Renesmee és Carlie.-mondta miközben leültünk az asztalhoz
-Lányok ők itt Emmet Rosalie Jasper Edward Emily és Ketrin.Ők a testvéreim
-Uh véletlenül nem rokonok a húgival?-Kérdezte azt hiszem Emmet
-Emmet!-Szólt rá a szőke szépség.Talán Rosalie
-Na most mi van?De nézzetek rájuk mennyire hasonlítanak rá.-kezdte megint.Megint hogy hasonítunk.
-Nem Emmet ők nem azok!-jelentette ki-Hallgasd és majd megtudod.-mondta tovább
-Jó sokan vagytok testvérek -szólalt meg Carlie.
-Igen tudod minket örökbe fogadtak a nevelő szüleink,bár aki vér szerinti testvér az Rosali és Jasper na és Emily és Ketrin-fecsegett tovább a kis kobold
-És mióta laktok itt?-most én kérdeztem
-Nem régtől egy pár hete költöztünk ide mert az apánk itt kapott állást a Forks i kórházban.
-Az jó a testvérünk is a kórházban fog melózni mint nővér.és előtte hol laktatok?-folytattam a kérdeződést.
-Miért kérdezel ennyi mindent?-vágott közbe a vörös hajú azt hiszem Emily
-Bocs csak tudod szeretek beszélgetni és azt hiszem hogy nem bűn érdeklődni.Vagy igen-mondtam neki én is.Nem kedvelem ezt a nőt
-Nem dehogy is!Igaz Emily?Egyébként Alaszkából költöztünk ide.Ti ugye Olaszországból?
-Igen , bár nem sokat laktunk ott,de jó hely.Voltál már ott?-kérdezte Carlie Alicetől.
-Egy párszor, de nem a városban járkáltunk, hanem ismerősünket látogattuk meg.Meddig éltetek ott?
-Csak 5 évet.-Mielőtt még tovább feszíthettük volna a húrt vége lett az ebéd időnek,így még volt egy óránk ami közös volt Carlieval Tesi.