24.fejezet

Sziasztok!
Itt a kövi fejezet.Nem lett olyan jó, de igyekszem a kövi fejivel is.
Jó olvasást és remélem kapok egy kár komit is.
Puszancs annamari

Renesmee szemszöge:
-Ideje menni tesi lesz -húzta el a száját Carlie
-Emilynek és Edwardnak és nekünk Jasperrel is tesink lesz.mehetünk együtt
-Rendben van-mondtam
A tesi gyorsan el ment, pláne hogy szabad foglalkozás volt, a lányok röplabdáztak a fiúk fociztak Én Carlieval  Alicel és még egy pár lánnyal akit nem ismerek, és a másik csapatba volt Emily és a többi lány.Emilynek nem tetszhetünk, mivel folyton próbált valamelyikünket eltalálni,de mi mindig vagy vissza ütöttünk, vagy elléptünk az ütései előtt.De egy óvatlan pillanatban Carlie leütötte a labdával.jót nevetünk magunkba.Az óra végén mikor átöltöztünk mentünk ki a parkolóba, ahol már anya várt minket.
-Szia!-köszöntünk mind ketten, de anya valamiért ideges volt.
-Mi a baj anya?-kérdezte Carlie
-Semmi!Miből gondoljátok, hogy van valami baj?-húzta fel a szemöldökét
-Hát csak látszik rajtad, hogy valami bánt.Csak nem találkoztál a vámpír dokival?-kérdeztem mire anya olyat fékezte hogy beütöttem a fejem a műszerfalba.
-Aú ez fájt! Mi van anya mit mondtam?-közben maszíroztam a homlokom
-Ne haragudj, nagyon fáj?-megráztam a fejem-de mondjatok csak honnan  tudtok a vámpír dokiról?
-Hát tudod nem egyedül van, heten iskolában járnak, és még van a doki meg a felesége-mondtuk anya meggyötört arcal nézet ránk.
-Fel ismertek titeket:?
-Nem de azt mondták, hogy hasonlítunk valakire.Alice azt mondta hogy a legjobb barátnője volt de valami baj miatt külön váltak és a barátnője meghalt-mondtam mire anya szeme elkerekedett.
-Ti beszéltetek velük?
-Igen Alice  mellet ültem és elkezdtünk beszélgetni az ebéd szünetbe meg együtt ebédeltünk a testvéreivel is.úgy gondoltuk, jobb ha többet megtudunk róluk.De azt nem értem, hogy Jacob miért nem szólt róluk.
-De szólt csak én nem akartalak titeket ezzel terhelni-nézet ránk bűnbánóan
-Jó de akkor is vadászat közben is összefuthatunk arra nem gondoltál?-mondtam miközben megérkeztünk.
-Jó igazatok van .-hagyat annyiban anya-na de gyerünk Renesmeenek még el kel készülnie.-váltott témát anya.
Annyira belefeledkeztem a vámpírokba, hogy ki is ment a fejemből az este.hirtelen elöntött a pánik.
-Úr isten! Mit vegyek fel?Még el is kell készülni.ó  nem leszek kész időben.mondtam és megragadtam anya kezét és felhúztam a szobába.amikor beértünk, szembe néztem anyával.majd megszólaltam.
-Anya segíts kérlek válasz ki nekem ruhát még én lefürdök?-anya csak bólintott, majd ment a gardróbomba én meg a fürdőbe megnyitottam a csapot majd vissza mentem a szobámba fehérneműért és a törölközőért. és már mentem is fürdeni.Nem asztattam magam a vízben sokáig sietnem kellet.Még én fürödtem, anya addig előkészítette a ruhám.Azért kérem mindig őt,mert egyforma az ízlésünk.Anya mindig azt mondja, hogy ember korában nem így öltözködött,de mióta vámpír azóta megváltozott.Most egy lila pántos felsőt amin pillangó volt kirakva stasz kövekkel és egy sötét szürke nadrágot, meg egy hozzá illő lila balett cipőt és egy szürke dzsekit amit ha fázok felvehetek.A hajamat leengedtem.Még egyszer megnéztem magam a  tükörbe amikor meghallottam Jake hangját,majd rögtön Carlie rontott be a szobámba vigyorogva
-Renesmee!A háziállat megérkezett és csak rád vár-még ő mindig vigyorgott és csak a szememet forgattam.
-Először is van neve!!Másodszor megyek már-mondtam és indultunk le a lépcsőn.
Lent volt mindenki rajtunk kívül Anya Tiff Jake.Mikor megláttam Jaket egy testhez simuló fekete pólóban amin egy farkas fej volt és egy sötét kék nadrág.Eszméletlenül jól nézet ki,jó első perctől vonzódom hozzá de most még jobban tetszik.Mikor leértünk Carlie leült én meg anya mellé álltam.
-Szia!Gyönyörű vagy-mondta és végig máért én meg elpirultam zavaromban és elmormoltam egy "köszönömöt" és lehajtottam a fejem-Indulhatunk?
-Persze-válaszoltam és adtam egy puszit anya arcára, majd felkaptam a táskám és mentem is az ajtóhoz ahol Jake várt.De anya még oda szólt
-Vigyázz a lányomra Jacob!
-Ne aggódj!Még az életem árán is vigyázok rá!-jelentette ki majd indultunk kifelé az ajtón.Majd beszálltunk Jake kocsijába és elindultunk Port Angelesbe mozizni.Bár a filmből nem sokat láttunk, mert folyton egy mást néztük,de nem érdekel.A film végén beültünk egy kajáldába.Én rendeltem egy hamburgert és sült krumplit és lightos colát.Jake ennek a  háromszorosát rendelte. A pincér nagyot nézet és vissza és kérdezte a mennyiséget.mi pedig jót kuncogtunk rajta.Még vártuk a kajára beszélgettünk.
-Te valóban meg fogod ennie ezt a sok hamburgert?-kicsit én is kételkedtem benne
-Hidd el elfog fogyni-vigyorogva
-Hát ha te mondod.-válaszoltam.
Sokat beszélgettünk evés közben is és még egész haza felé úton .Elmesélte az eddigi életét.bár nagyon rossz volt hallani hogy szerelmes volt az anyámba, de ezt neki semmiért sem mondtam volna ki.Én ugyan úgy elmeséltem az életem, hogy mennyire rossz volt amikor anya nem velünk volt.és milyen gyerek csínyt követtünk el Carlieval.Észre sem vettem mikor érkeztünk meg, csak arra lettem figyelmes, hogy Jake leállítja a motort.Majd kiszállt és kinyitotta a kocsi ajtót nekem is.
-Hát megérkeztünk-sóhajtotta
-Igen.Köszönöm az estét-mondtam pipacs vörösen
-Nagyon szívesen és remélem lesz még ilyen-mondta kicsit vidámabban.
-Ha szeretnéd,felőlem lehet-válaszoltam félig kitérve.
-Te döntesz.Bár mikor a rendelkezésedre állok.-mondta szatulálás közben.
-Jó akkor megbeszélünk egy időt.-mondtam nevetve amin ő is mosolygott.
Adtam egy puszit az az arcára,majd elköszöntünk egymástól és elment.

Bella szemszöge:
A kórház felé menet végig azon imádkoztam, nehogy Carlisleal keljen egy helyen dolgozni.Nem vagyok felkészülve arra hogy újra találkozzak velük.De a munkán kívül is bár hol bármikor összefuthatunk.hiszen egy helyen lakunk mi is ugyanúgy vadászunk és a lányok suliba járnak sok helyen találkozhatunk.
Amint oda értem leállítottam a kocsit és kiszálltam a portán megkérdeztem hova kell mennem az állás miatt.Az útba igazítás után már ott is voltam, de nem volt ott senki,így úgy gondoltam, hogy bekopogok.Egy szabad után bementem.
-Jó napot! Az állásra interjúra jöttem-mondtam De már tudtam hogy hiába volt minden imám ez nem vált be.Háttal állt nekem majd megfordult, és szembe találtam magam egy megdöbbent aranybarna számpár nézet rám.