Sziasztok!
Meghoztam a kövi fejeztet.Bocsi kicsit rövid lett, de remélem tetszik így is.
A kövi fejezet nem tudom mikor lesz, mert a fiamnak tüdőgyulladása van, és lehet hogy kórházba kell menni vele, de akkor nekem is ott kell lenni, és akkor nem tudom írni.
Puszancs
Annamari
-Alice mi a bajod?-kérdeztem döbbenten
-Hogy mi a bajom?-kérdezett vissza dühösen, de ami még furcsább volt, hogy a szerelmem mellettem elkezdett kuncogni mire én kérdőn néztem rá
-Csak Alicenek nem tetszett, hogy elraboltalak, és kijátszottam a képességét -mondta nevetve.
-Még hogy nem tetszett! -háborodott fel az érintett-Ezt még vissza kapod Edward Cullen!-fenyegette meg a bátyát.Majd felém vette magát és átölelt.
-Bella annyira örülök, hogy megint együtt vagytok és együtt van a család -Majd sorba megölelt mindenki minket.
Carlisle és Esme ölelkezve figyelték minden mozdulatunkat, ahogy a szerelmem a kanapé felé kezd húzni, de mielőtt még leülhettem volna a kanapéra Edward az ölébe húzott és átölelte a derekamat, én az egyik karomat Edward nyakára tettem, és a fejemet pedig a fejére hajtottam.
-Olyan szépek vagytok így együtt, bár a múltban is láttalak együtt titeket, de élőbe sokkal jobb -mondta teli vigyorral az arcán Tiffany
-Á igen Tiffany, hogy is működik a te képességed?
-Nos hát bárki múltját meg tudom nézni,ha már egyszer megérintettem.
-Nem mindenkiét-szóltam közbe mire a szerelmem rám kapta a tekintetét és kérdőn nézet hol rám, hogy a barátnőmre
-Ezt nem értem.Te sem látod bella múltját?-kérdezte döbbentve
-Nem sajnos nem, pontosan úgy ahogy te sem hallod a gondolatait-mondta tiffany
-Érdekes...........-tűnődött Carlisle
- de akkor honnan tudtad, hogy mi kik vagyunk?-kérdezte Alice
-Mert mint már mondtam Bella elmesélt nekem mindent rólatok, és amikor az üzletben találkoztunk és mivel tudtam a neveteket, így tudtam, hogy csak ti lehettek, és amikor kezet fogtam veled, akkor láttam a múltadat, ugyan úgy mint mindenkiét, kivéve Edwardot és Bellát.
-Én nem értem-mondta Emmet értetlenül
-Mit?
-Hát az oké, hogy Belláét nem látod, de Edwardét miért nem?-még mindig értetlenkedett a maci
-Ez egyszerű, mert még nem érintett meg -mosolygott Edward
-Ne vájkálj a fejembe!-Jelentette ki szinlelt sértődötten Tif -Kösz a figyelmet Emmet tette a megbántottat Tiffany.Emmet nem értette,
hogy miről is beszél, de a többiek igen, és elkezdtek kuncogni.
-Most mi olyan vicces?Miért a kicsit marad ki mindenből? -duzzogott ő is
-Édesem, ha figyeltél volna, akkor érteted volna azt is, hogy Tiffany érintés útján látja mások múltját, de mivel még Edwardot nem érintette meg, így neki nem látja.
-Jól van na -hümmögött tovább, mindenki őt nevette
-ha már itt tartunk akkor mi lenne ha meg mutatnád az emlékeimet-kérdezte Alice kérlelően
-persze
-akkor gyerünk a szobába
- de szerintem Jaspernek is jönnie kéne velünk-mondta Tiffany amit nem értettem, de a szerelmem igen, és így ő is erősíttet azon, hogy ne csak ketten legyenek, amikor Alice megtudja a múltját .Lehet, hogy Alice múltja nem is olyan szép? és mi van ha azért nem emlékszik semmire, mert annyira szörnyű.
Még ők felmentek az emeletre, mi addig beszélgetünk, de engem igazán az foglalkoztatott, hogy miért kellet Jasper is.
Pár órával később Tiffany egyedül jött vissza elég borzalmas lelki állapotban , de nem értettem miért, amit azonnal szóvá is tettem.
-Tiffany mi a baj? Alice és Jasper hol van?
-Elmentek kiszellőzteti Alice a fejét -mondta idegesen
-De hát miért? Mit mondtál neki?-kérdezte Emmet előttem.
-Megmutattam az emlékeit, ami nagyon felzaklatta őt, de annyira, hogy még Jasper sem tudta le nyugtatni egy kicsit sem
-Nem a te hibád.-szólalt meg a szerelmem is
-DE ha én........-de nem bírta befejezni, mert Edward közbevágott
-Alice kérte, hogy mutasd meg neki, nyugi, majd megnyugszik és nem lesz semmi gond vele. Hidd el ismerem őt annyira, hogy tudja, mi lesz vele ezután.
-Hát remélem, hogy neked van igazad.-sóhajtott -De későre jár, és Bellának ennie is kell meg aludni, biztos fáradt .
Próbáltam ellenkezni, de nem hagyta a szerelmem, hogy ellenkezek.Elköszöntünk mindenkitől, kivéve Alicet és Jaspert, mert ők nem voltak ott és Edward haza hozott minket, de nagy örömömre nem ment el hanem megvárta még megfürdök, és eszem, majd együtt mentünk fel a szobámba.Be feküdt mellém az ágyba jól betakargatott, hogy meg ne fázzak és a mellkasára húzott.
-Annyira jó érezni a tested melegét-puszilta meg a fejem búbját.
-Annyira jó hogy újra itt vagy velem-néztem mélyen a szemébe.Edward közelebb hajolt, és szenvedélyesen megcsókolt, amikor elváltunk, még egy csókot nyomott a homlokomra, majd elkezdte dúdolni az altatómat, amit már 2 éve nem hallottam .Mélyen beszívtam az illatát és egy kettő elaludtam.
2015. május 22., péntek
2015. május 12., kedd
9.Fejezet
Sziasztok!
Itt a kövi fejezet. Igen tudom, hogy sokáig tartott, de nem volt időm egymás után 3 halálozás a családban, felforgatja az ember életét és nem ius kicsit.
Remélem , hogy tetszik nektek a feji, de annyit elárulok, hogy nem itt a happy end, mert még csak most jön egy kis izgalom :)
Még egyet kérnék tőletek, hogy egy két szóval, írjatok véleményt,nagyon jól esne.
Köszi .
Pusszancs
-Úgy hogy ha te nem teszed eszt velem akkor anyámnak nem kellet volna eljönnie Forksba és Viktória nem öli meg őket a szemem láttára, de tudod mit?Jobb lett volna ha farkasok nem lépnek közbe, mert akkor már nem élnék, és akkor nem kellett volna szenvednem.
-Én annyira sajnálom, én csak..-mondtam volna de nem hagyta hogy végig mondjam
-Csak azt ne mond, hogy azzal hogy elhagytál azt akartad hogy boldog legyek, mert ez nem igaz, mert ezzel tettél tönkre.-mondta és már zokogott is.
-De igen ezt akartam, de belátom ezzel csak rontottam rajta, és itt és most megesküdök, hogy soha többé nem megyek el, ha csak te nem akarod, hogy elmenjek, és mindent elkövetek azért, hogy el feledtessem veled azt a két keserű évet amit én tettem veled.
-Meddig ? hm? Meddig akarsz maradni?Ameddig nem leszek öreg? csak addig? Edward én egy ember vagyok, bár igaz ha akartam volna már rég vámpír lehettem volna de nélküled nem akartam az lenni, mert én csak miattad akartam.Te hajlandó lennél átváltoztatni?-Kérdezte, de én nem akartam erre a sorsra jusson mint mi, de tudom, hogy ő így lenne boldog, és hogy ha még egyszer nem akarom elveszíteni akkor meg kell tennem.
-Meg, de arra kérlek, hogy ne most , hagy nekem egy kis időt még felkészülök rá.arra a kérdésedre, hogy meddig akarok veled maradni, arra az a válaszom, hogy örökre!Örökre veled akarok lenni, mert te vagy a mindenem, szeretlek és nekem nélküled nincs életem kérlek bocsáss meg nekem ostoba voltam-mondtam közben közelebb mentem hozzá, de nagy meglepetésemre nem elhúzódott, hanem rám emelte azokat a gyönyörű csokoládé barna szemeit.amiben elvesztem.
-Ne várd azt , hogy mindent elfelejtek neked egyről a kettőre és hogy olyan könnyen megtudok benned bízni de remélem hogy te is megteszel mindent a közös jövőnkért ,mert én megpróbálok mindent.és tudod mért? mert szeretlek, és nekem sincs életem nélküled, csak veled, de ne hagy el még egyszer, mert azt már nem élném túl.-szemembe nézve mondta majd megcsókolt, olyan édes szenvedélyes és szerelmes, mintha most csókolnánk egymást elsőnek.
-Igérem mindent megteszek azért hogy te boldog légy és el felejtessem veled minden rosszat.Szeretlek Bella öröké szeretni foglak.-mondtam és magamhoz öleltem.Szerelmem mint egy kis cica úgy bujt hozzám, a meleg teste , ahogy hozzámért perzselt, de boldog voltam , mert azt a nőt tartom a kezemben,aki a világot jelenti nekem.
A boldog pillanatot a családom gondolatai szakították meg.
''Jaj bárcsak újra együtt lennének és a fiam is meg a lányom is boldog lenne''-Hallottam meg anyám gondolatát.
''remélem rajta kapjuk őket , ahogy épp huncutkodnak, de jó volna a hugit paradicsom vörös arccal látni ''-Kúszott tovább Emmett beteges megjegyzései de mégis elnevetem magam, amit a szerelmem is megkérdezett.
-mi olyan vicces?
-Semmi csak a többiek nemsokára itt lesznek és tudod Emmett és az ő pohénai.
-Hát azt pedig jó lett volna kihagyni, mármint Emmett hülye vicceit.-mondta nevetve, olyan jó volt őt nevetni látni, és hogy a drága tesókám ne vegye el a kedvét, így kitaláltam valamit.
-Gyere velem-fogtam meg a kezét
-De hova? A többiek mindjárt itt lesznek.-nézet rám kérdőn.
-Elmegyünk Emmett hülye megjegyzései elő -mondtam fél mosollyal amitől a szerelmem szíve meglódult.
-Oké gyerünk.-A hátsó ajtón lógtunk ki be egyenesen az erdőbe menve
-Nem futhatnánk?-kérdezte félénken, de engem nagyon meglepett, hisz soha nem szerette ha a hátamon vittem őt.
-De te nem szereted ha futok veled.
-Már megszoktam, volt egy párszor, hogy Tiffany vitt valahova és muszáj volt
-Ez esetben kívánságod számomra parancs-mondtam, majd el engedtem a kezét és az ölembe kaptam, szorosan hozzám bújt és már futottam is a rétem felé.
(Bella szemszöge)
Olyan jó beszívni a bódító illatát, annyira hiányzott ez az illat és a közelsége, még mindig nagyon szeretem és soha nem tudnák más szeretni csak is őt.Bár az volna a helyes, hogy ha nem hagynám a közelembe engedni, de sajnos túl gyenge vagyok ahhoz, hogy meg is tegyem.Amióta csak elhagyott, mindig erről álmodtam, hogy újra együtt leszünk, átváltoztat és örökre együtt leszünk.
Vámpír sebességgel egy kettő elértük az úti célunk, ami nem más volt mint egy kis rét,amit körbe ölel az erdő és ahol kis patak csordogál ez egyik oldalt,gyönyörű volt így minden , szerelmem le tett a lábamra és kézen fogva sétáltunk a patakhoz közelebb.Hosszú ideig csak egymás karjaiban beszélgettük , majd amikor le hült az idő,Edward nem engedte, hogy tovább maradjunk, mert megfázhatok.
-Megígérem, hogy ide gyakran fogunk eljönni -mondta miközben átölelte a derekam.
-Ez lesz a mi helyünk, úgy mint ahogy Forksban is.
-De mostmár tényleg indulni kell, mert megfogsz betegedni, és azt nem szeretném.
Edward felvett az ölébe én pedig hozzá bújtam jó szorosan, már száguldott is velem .
A ház közelében a szerelmem lasíitott majd talpra állított, és megcsókolt,ilyenkor mindig pillangózik a gyomrom és a szívem is meglódul, Edward belemosolygott a csókunkba, amit nem értettem, hogy miért nevet.
-Mi olyan vicces?-kérdeztem, amikor megtaláltam a hangom
-Semmi csak Emmett -mondta azzal az őrjítő féloldalas mosolyával , amivel mindig le vesz a lábamról.
De mielőtt válaszolhatott volna és kivágódott az ajtó.
-Edward Anthony Masen Cullen Mégis hogy képzelted ezt?-Támadta le Alice a bátyát,amin nagyon meglepődtem
Itt a kövi fejezet. Igen tudom, hogy sokáig tartott, de nem volt időm egymás után 3 halálozás a családban, felforgatja az ember életét és nem ius kicsit.
Remélem , hogy tetszik nektek a feji, de annyit elárulok, hogy nem itt a happy end, mert még csak most jön egy kis izgalom :)
Még egyet kérnék tőletek, hogy egy két szóval, írjatok véleményt,nagyon jól esne.
Köszi .
Pusszancs
-Úgy hogy ha te nem teszed eszt velem akkor anyámnak nem kellet volna eljönnie Forksba és Viktória nem öli meg őket a szemem láttára, de tudod mit?Jobb lett volna ha farkasok nem lépnek közbe, mert akkor már nem élnék, és akkor nem kellett volna szenvednem.
-Én annyira sajnálom, én csak..-mondtam volna de nem hagyta hogy végig mondjam
-Csak azt ne mond, hogy azzal hogy elhagytál azt akartad hogy boldog legyek, mert ez nem igaz, mert ezzel tettél tönkre.-mondta és már zokogott is.
-De igen ezt akartam, de belátom ezzel csak rontottam rajta, és itt és most megesküdök, hogy soha többé nem megyek el, ha csak te nem akarod, hogy elmenjek, és mindent elkövetek azért, hogy el feledtessem veled azt a két keserű évet amit én tettem veled.
-Meddig ? hm? Meddig akarsz maradni?Ameddig nem leszek öreg? csak addig? Edward én egy ember vagyok, bár igaz ha akartam volna már rég vámpír lehettem volna de nélküled nem akartam az lenni, mert én csak miattad akartam.Te hajlandó lennél átváltoztatni?-Kérdezte, de én nem akartam erre a sorsra jusson mint mi, de tudom, hogy ő így lenne boldog, és hogy ha még egyszer nem akarom elveszíteni akkor meg kell tennem.
-Meg, de arra kérlek, hogy ne most , hagy nekem egy kis időt még felkészülök rá.arra a kérdésedre, hogy meddig akarok veled maradni, arra az a válaszom, hogy örökre!Örökre veled akarok lenni, mert te vagy a mindenem, szeretlek és nekem nélküled nincs életem kérlek bocsáss meg nekem ostoba voltam-mondtam közben közelebb mentem hozzá, de nagy meglepetésemre nem elhúzódott, hanem rám emelte azokat a gyönyörű csokoládé barna szemeit.amiben elvesztem.
-Ne várd azt , hogy mindent elfelejtek neked egyről a kettőre és hogy olyan könnyen megtudok benned bízni de remélem hogy te is megteszel mindent a közös jövőnkért ,mert én megpróbálok mindent.és tudod mért? mert szeretlek, és nekem sincs életem nélküled, csak veled, de ne hagy el még egyszer, mert azt már nem élném túl.-szemembe nézve mondta majd megcsókolt, olyan édes szenvedélyes és szerelmes, mintha most csókolnánk egymást elsőnek.
-Igérem mindent megteszek azért hogy te boldog légy és el felejtessem veled minden rosszat.Szeretlek Bella öröké szeretni foglak.-mondtam és magamhoz öleltem.Szerelmem mint egy kis cica úgy bujt hozzám, a meleg teste , ahogy hozzámért perzselt, de boldog voltam , mert azt a nőt tartom a kezemben,aki a világot jelenti nekem.
A boldog pillanatot a családom gondolatai szakították meg.
''Jaj bárcsak újra együtt lennének és a fiam is meg a lányom is boldog lenne''-Hallottam meg anyám gondolatát.
''remélem rajta kapjuk őket , ahogy épp huncutkodnak, de jó volna a hugit paradicsom vörös arccal látni ''-Kúszott tovább Emmett beteges megjegyzései de mégis elnevetem magam, amit a szerelmem is megkérdezett.
-mi olyan vicces?
-Semmi csak a többiek nemsokára itt lesznek és tudod Emmett és az ő pohénai.
-Hát azt pedig jó lett volna kihagyni, mármint Emmett hülye vicceit.-mondta nevetve, olyan jó volt őt nevetni látni, és hogy a drága tesókám ne vegye el a kedvét, így kitaláltam valamit.
-Gyere velem-fogtam meg a kezét
-De hova? A többiek mindjárt itt lesznek.-nézet rám kérdőn.
-Elmegyünk Emmett hülye megjegyzései elő -mondtam fél mosollyal amitől a szerelmem szíve meglódult.
-Oké gyerünk.-A hátsó ajtón lógtunk ki be egyenesen az erdőbe menve
-Nem futhatnánk?-kérdezte félénken, de engem nagyon meglepett, hisz soha nem szerette ha a hátamon vittem őt.
-De te nem szereted ha futok veled.
-Már megszoktam, volt egy párszor, hogy Tiffany vitt valahova és muszáj volt
-Ez esetben kívánságod számomra parancs-mondtam, majd el engedtem a kezét és az ölembe kaptam, szorosan hozzám bújt és már futottam is a rétem felé.
(Bella szemszöge)
Olyan jó beszívni a bódító illatát, annyira hiányzott ez az illat és a közelsége, még mindig nagyon szeretem és soha nem tudnák más szeretni csak is őt.Bár az volna a helyes, hogy ha nem hagynám a közelembe engedni, de sajnos túl gyenge vagyok ahhoz, hogy meg is tegyem.Amióta csak elhagyott, mindig erről álmodtam, hogy újra együtt leszünk, átváltoztat és örökre együtt leszünk.
Vámpír sebességgel egy kettő elértük az úti célunk, ami nem más volt mint egy kis rét,amit körbe ölel az erdő és ahol kis patak csordogál ez egyik oldalt,gyönyörű volt így minden , szerelmem le tett a lábamra és kézen fogva sétáltunk a patakhoz közelebb.Hosszú ideig csak egymás karjaiban beszélgettük , majd amikor le hült az idő,Edward nem engedte, hogy tovább maradjunk, mert megfázhatok.
-Megígérem, hogy ide gyakran fogunk eljönni -mondta miközben átölelte a derekam.
-Ez lesz a mi helyünk, úgy mint ahogy Forksban is.
-De mostmár tényleg indulni kell, mert megfogsz betegedni, és azt nem szeretném.
Edward felvett az ölébe én pedig hozzá bújtam jó szorosan, már száguldott is velem .
A ház közelében a szerelmem lasíitott majd talpra állított, és megcsókolt,ilyenkor mindig pillangózik a gyomrom és a szívem is meglódul, Edward belemosolygott a csókunkba, amit nem értettem, hogy miért nevet.
-Mi olyan vicces?-kérdeztem, amikor megtaláltam a hangom
-Semmi csak Emmett -mondta azzal az őrjítő féloldalas mosolyával , amivel mindig le vesz a lábamról.
De mielőtt válaszolhatott volna és kivágódott az ajtó.
-Edward Anthony Masen Cullen Mégis hogy képzelted ezt?-Támadta le Alice a bátyát,amin nagyon meglepődtem
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)