21.fejezet

Sziasztok!
Karácsony alkalmával meghoztam az új részt!
Jó olvasást !
Puszancs Annamary


Renesmee szemszöge:
-Jacob , milyen gyorsan futsz?
-gyorsabban mint egy ember.Egy verseny a házatokig?
-Jó ötlet, de honnan fogod tudni, hogy merre kell menni?-hangos nevetésbe tört ki
-Már érzem az illatukat -mondta mosolyogva
-ó akkor háromra?-Mondtam és háromra indultunk is.ahhoz képes hogy nem vámpír gyorsan futott.fej fej mellet haladtunk, de a cél előtt már még gyorsabban futottam és így én nyertem.
-Nyertem!-mondtam nevetve.
-Igen gyorsabb vagy nálam.-mondta és nézet a kapuba, követtem a pillantását ahol anya állt karba tett kézzel és minket nézet mosolyogva-már azt hittem soha nem értek haza.

Jacob szemszöge:
Nem szóltunk semmit sem, hanem bementünk a házba és leültünk én az egyik kanapéra ültem, hogy Renesmeevel elférjünk,de ő nem mellém ült hanem a szomszédos fotelba.bár azt reméltem, hogy mellém ül,de megértem hogy miért nem hozzám ült.Még idő kell neki.Tifanny a másik kanapén Bellával ,Carlie meg mellém ült.
-Mit tudtál meg Jake?És a tanács mit szólt mindenhez?
-Hogy őszinte legyek ők sem tudják, hogy lehet ez, bár felvettettük, azt is hogy Renesmee félig ember és a múltban történtek.-Most már nem szívesen beszélnék erről.
-Hát erről nem tudtunk sok mindent meg-sóhajtott Bella is.
-Öhm Bella beszélhetnénk négy szemközt?-muszáj elmondanom neki, még ha nem is akarom, de tudom, hogy úgy is össze futnának, és az sokkal rosszabb lenne ha hazudnák.
-persze, gyere menjünk sétálni-mondta és elindult kifelé.
-Anya vigyázz magadra-Szólt Carlie mire Bella csak bólintott -Renesmee csak nézet hogy az anyjára és hol rám.amikor találkozott a pillantásuk,rá mosolygatm , amit viszonzott .majd mentem Bella után.Mesze mentünk, hogy ne lehessen hallani, amiről beszélünk.
-Elmondtad nekik, hogy ki az apjuk?
-Meséltem róluk, de nevet nem mondtam nekik és nem is szeretném, ha megtudnák.-jelentette ki határozottan, mire én csak bólintottam.
-Bella valamit el kell mondanom neked.Tudom, hogy ez nem a legjobb hír, de jogod van tudni, mert bármikor összetalálkozhattok.-mondtam mire Bella felhúzta a szemöldökét és várta hogy folytassam.-Cullenek is vissza jöttek-hadartam el gyorsan.
-MI? Mond hogy ez nem igaz!Nem !Azonnal el kell mennünk!Nem maradok itt .-mondta és indult volna vissza a házba,de én megállítottam.
-Bella nem teheted ezt velünk.Tudod mi lenne ha szétválasztanál minket.
-akkor te is gyere velünk
-Ezt nem tehetem a falkának szüksége van rám.
-De én nem akarok találkozni velük Jacob! tudom ha találkoznak velünk akkor tudják, hogy a lányok valóban Edwardé és félek hogy megpróbálná elvenni tőlem.-mondta és megértettem, de nem hiszem hogy elvenné a lányokat, mert neki van már felesége és egy lánya.
-Bella van még valami amit nem mondtam el neked.Edwardnak van felesége és egy vér szerinti lánya.-mondtam és vártam a reakcióját.-Ha a szemmel ölni lehetne akkor már megtette volna.A szemei csak úgy szikrázott a dühtől.
-Tőlem nem lehetett gyereke de mástól már igen!Milyen ironikus!De soha nem engedek neki!Soha de soha esküszöm.-kiabált és elkezdte irtani az erdőt.
-Bella nyugodj meg! Tudom, hogy min mész keresztül, de mi itt vagyunk neked és csak ez számít!Nyugi én is meg akartam  ölni,de a doki is a felesége miatt nem tettem.emlékszel mit mondtam akikor külön váltunk amikor terhes voltál?˛˛ha Edwardot megtalálom, kinyírom,és nem érdekel a szerződés``Na ezt be is akartam tartani.de mégsem tettem.
-Mutasd meg!-követelte én pedig kérdőn néztem rá-Mutasd meg  azt amikor találkoztál velük.-mondta én pedig felidéztem azt amikor találkoztunk a falkával velük.
"Épp járőrözni voltam amikor több vámpírt éreztem azonnal összehívtam a falkát és követtük a szagot.A szag egészen a határig éreztük. amikor mindenki oda ért akkor értek oda a Cullen klán is de feltűnt hogy nem 7en vannak, hanem 9-en,azonnal vissza változtam emberré.Amikor vissza mentem azonnal neki kezdtem.
-Mit kerestek itt?Még van képetek azok után ide jönni amit Bellával tettetek!És főleg te takarodj erről a környékről!-ordítottam Edward képébe.
-Nem tudsz te semmit!Soha nem gondoltuk, hogy egy vámpírnak lehet gyereke! és persze hogy elborult az agyam!-kiabált ős is  és elindult felém.De Egy vörös hajú nő vissza fogta őt.
-Úgy látom, hogy teljesen igazam volt abban, hogy csak kihasználod Bellát!Gyorsan túl léptél rajta.És a másik vöröske ő ki neked?Csak nem a lányod, bár nem hasonlít rád de az anyjára igen.
-Igen Jacob ő az unokám-szólalt meg a doki normál hangban.Egy pillanatra rá néztem a dokira és még dühösebb lettem vissza néztem az előttem álló vérszívóra.
-Persze Bella megcsalt velem,de ettől a nőnek a kölykét elfogadtad!Te egy undorító féreg vagy! Bella miattad halt meg!-ordítottam és neki rontottam, nem tiltakozott, hiszem miért is tette volna igazam volt!Engem a falka őt pedig a többi büdös vérszívó fogta és vitte távolabb.
-Jacob! Tudom hogy haragszol ami a múltban történt Bella miatt.De hidd el mi sem tudtuk, csak később hogy egy embernek lehet gyereke egy vámpírtól!-vette át a szót a doki.
-Ó valóban de ha neki elborult az agya.de legalább nektek lett volna eszetek és nem hagytátok volna elmenni! Talán még most is élne!
-Mit tudsz róla?Kérdezte a a kis pöttöm
-Semmit azt tudom, hogy megtartotta a babát.de Tiffany azt is elmondta hogy az anya nem éli túl egy vámpír baba kihordását.Megpróbáltam lebeszélni, de hajthatatlan volt így én ott hagytam őket. mert én tényleg szerettem és nem bírtam nézni a szenvedését!ez első utam hozzátok vezetett, hogy kinyírjam ezt a rohadékot.de addigra már nem volttatok ott .
-Még te beszélsz! Amikor te is ugyan úgy otthagytad őt magára!-ordított de a kis felesége rá nézet és mondott neki valamit.utána megnyugodott.
-Csak tudod nem én csináltam fel hanem te!-morogtam oda
-Jacob Tudom, hogy haragszol ránk és meg is értjük, de a szerződést ugye nem bontjuk meg?Már megkaptam a kórházban az állást és nem akarom lemondani-Ő a legnormálisabb a családban így hát beleegyeztem
-Rendben maradhatok, de figyelmesztetlek, ha egy embernek is baja esik, takarodtok! mondtam majd elmentünk a farkával."
Itt véget ért az emlék és Bella még idegesebb lett mint  volt.

Karácsony

"A karácsony számomra az év legszebb időszaka. 

 Az a legszebb ebben az Ünnepben, 

hogy az emberek megállnak néhány napra,

 és csak azokra figyelnek, akik igazán fontosak számukra.

 Megszűnik a külvilág, csend és béke költözik az otthonokba."

20.fejezet

Sziasztok!
Meghoztam a kövi fejezett.Remélem hogy tetszik-.
Puszancs Annamary


-Te csak ne beszélj itt szörnyikékről, amikor te sem vagy átlagos-morgott Renesmee és egyenesen Jacob elé ment .Ahogy találkozott a pillantásuk már tudtam mi történt, de Tiffany és Carlie csak bámulták őket, hogy most mi történt.Egy kicsit elborult az agyam, mert Jaket egy fához vágtam ami még kettőt sodort magával.A farka megindult felém,de Jacob leintette őket.
-Hogy teheted ezt?-ordítottam-Ezt nem fogom hagyni!Ő az én lányom!-Ütöttem újra









 

-Tudod hogy ezt nem én irányítom!Ez ellen nem tehetünk semmit és ezt te is tudod!-kiabált ő is, majd egy mély levegő után normálisan folytatta-Bella te mindent tudsz erről, és tudod hogy mi történik ha bele avatkozol.Nem  teheted ezt vele és velem sem.
Jó igen tudom, hogy nem tehetem hogy elviszem Renesmeet , mert abba belehalna nem csak Jacob hanem Renesmee is,bár ha a másik oldalát nézem inkább egy nagyon jó barát akit ismerek, mint egy huligán és a bevésődés is örökre szól.
-jól van.-adtam meg magam Jacob  mosolyra húzta ajkait,majd Renesmee felé fordult, aki még mindig megkövülten állt .De mielőtt megszólalt volna még oda mondtam
-De azért majd elbeszélgetünk még.-mire csak egy bólintást kaptam és oda sétáltam  a Carliehoz és Tiffanyhoz.Renesmee Jacobal beszélgetett valamiről, de inkább oda sem figyeltem.Nem értettem hogy lehet ez, hisz Renesmee félig vámpír és csak félig ember.A farkasok és a vámpírok ősi ellenségek ezt nem értem.Gondolkodásomból Jake hangja rántott vissza.
-Bella este átmennék hozzátok, ha nem baj, de ezt a tanáccsal is meg kell beszélni, történtek olyan dolgok, amire eddig nem volt példa.
-Természetesen majd Renesmee ide jön este és ő elkísér hozzánk.Így megfelel?
-Nekem igen, de azt hiszem erről Renessmenek kellene dönteni én semmit nem akarok erőltetni.-mondta és mind a négyen a lányomra néztünk.
-Ja mi? igen persze csak mond mikorra legyek itt?
-este 9 megfelel?-kérdezte a lányom pedig bólintott-Akkor este itt találkozunk.
majd indulni akart de Tiffany megállította.
-Jacob! Mi lesz a szerződéssel?Tudod utoljára akkor vadásztunk mikor költöztünk ami nem most volt.
-Azt hittem ez egyéltelémű-nézett Renessmeere.-akkor este találkozunk.Sziasztok.-köszönt és elmentek,Renessmee még mindig Jacob helyét figyelte.Látszott hogy össze zavarodott egy kicsit.
-Renesmee! Gyere-szóltam neki aki egy sóhaj után megindult felém.
-Anya mi ez az egész?Miért támadtál rá, ha a barátod? Mit akar Renesmeetől?Mondj el mindent.
Nyugalom! Nincs itt semmi gond!Csak JAcob bevésődött ..........és ..azt hiszem hogy nem kell mondanom hogy kibe-néztem Renesmeereakin látszott hogy még így sem értett semmit,így hát folyattam-Ezt majd ő elfogja mondani neked.Nektek meg elég legyen annyi, hogy nincs semmi gond, és majd este ezt is megbeszéljük rendben?-mondtam mire bólintottak, és elindultunk gyorsan vadászni, hogy utána idejében vissza érjünk, mikorra Jake is végez és találkozik Renesmeeval.
Renesmee szemszöge:
Idegesen álltam egy helyben még vártam Jacobra.Remélem hogy megtudom hogy mi ez a bevésődés, anya ezt valahogy elfelejtette mondani.Teljesen össze vagyok zavarodva , olyan furcsa érzésem van ha látom őt, mintha csak ketten léteznénk.Nem tudom mi ez az érzés, de remélem hogy megtudom most.Beleszagoltam a levegőbe és megéreztem a Friss moha és páfrány illatát a szívem hevesebben kezdett verni.Az egyik bokor mögül előbujt és megláttam őt ahogy közeledik felém.
-Szia-köszönt mosolyogva, ami rám is ragadt
-Szia
-Bocs hogy késtem, de kicsit elhúzódott a Tanccsal a beszélgetés.
-Semmi baj, nem rég értem ide én is.-hazudtam
-Akkor mehetünk?
-persze-válaszoltam, de nem akartam még menni meg akartam tudni, hogy mi is ez a bevésődés.Ezt Jacob is észre vette,mert így szólt
-Szerintem sétáljunk és közben beszélget hetünk ha van kedved-mosolygott folyton.ó istenem ha nem hagyja abba én itt helyben elolvadok.
-oké az jó, mert van amit nem értek és anya azt mondta hogy te fogod elmondani, hogy mi is ez a bevésődés vagy mi-hadartam ha ideges vagyok akkor hadarok.
-óh kösz Bella-elhuszta a száját.szóval nem akar velem beszélgetni ez elszomorított de amikor rám nézett rögtön folyattat.-Mármint úgy értem ,hogy azt hittem elmondja neked ezt .
-Nem csak azt mondta hogy belém  bevésődtél de hogy ez mit is jelent azt nem mondta
-Értem.Hát tudod ez olyan farkas dolog-kezdte,de habozott, nem tudom, hogy most azért mert nem tudja hogy kezdjen hozzá, vagy csak nem akar megbántani.
-Tudod elég sokat éltem és mégsem tudom hogy is mondjam el neked-mondta lehajtott fejjel.Most már biztos volta hogy valami rossz dolog.de akkor miért beszéltek arról, hogy nem tehet anya ellene semmi és hogy ha eltilt akkor belehalunk.
-Szerintem kezd az elején, vagy ahogy te megértenéd hátha könnyebb-mondtam és bele néztem azokba a gyönyörű szemekbe, amik a boldogságtól csak úgy csillogtak.
-Ez nem olyan egyszerű-sóhajtott.
Hát így nem megyünk semmire sem gondoltam.Talán majd ha segítek neki.
-Jacob kérdeznék tőled egy dolgot és szeretném ha őszintén válaszolnál rá, még ha a válaszod az nem akkor is igazat mond.Bólintott így folytattam -Elszeretnél mondani mindent?
-Persze hogy el.de nem olyan könnyű belekezdeni.-mondta letörten
-Akkor én tudok segíteni -mondtam határozottan,mire egy kérdő pillantást kaptam.-Tudod van nekem is képességem és ez segíteni tud, neked csak arra kell gondolni, amit elszeretnél mondani-mondtam mosolyogva, amit viszonzott .Olyan szép amikor nevet.Ó istenem Renesmee miket beszélsz! Alig ismered őt, és te máris így beszélsz róla!
-Ó ne csak ne hogy azt mond, hogy te is gondolat olvasó vagy-sóhajtott fel amin nekem nevetnem kellett.
-Csak részben érintés útján megtudok bármit mutatni másnak, és mások is megtudnak mutatni nekem bármit, csak arra kell gondolniuk.érted? És szerintem így neked is könnyebb ha nem bírsz beszélni róla.
-Ó ez nem is rossz ötlet.
-Akkor benne vagy?-kérdeztem és reméltem, hogy a válasza igen lesz, mert megakartam érinteni  őt.
-Jó rendben van.Igazad van így tényleg könnyebb.de remélem hogy azért nem szaladsz el előlem és hidd el semmit sem akarok erőltetni, amit te nem akarsz.-mondta
-Nyugi nem fogok elszaladni! Képes vagyok felfogni bármi legyen az.Na meg az, hogy nem is bírnál rám erőltetni  semmit sem.-mondtam büszkén amin csak mosolygott.-Na akkor kezdhetjük?-kérdeztem és megálltam.Bólintott-akkor gondolj arra amit elszeretnél mondani-ismét bólintott.
A kezemet az arcára helyeztem .Amikor hozzá ért a bőröm az övéhez.Elektromosságot éreztem.De nem tudtam vele foglalkozni, mert képek peregtek a szemem előtt.A bevésődés, az szerelem első látásra.Én vagyok a közepén és senki más.értem él .Én lettem a mindene.egymás nélkül belehalnánk a másik hiányában.Mikor véget ért a képek a fejében a kezemet még most sem fettem el de Kellett pár perc mikorra felfogtam mindent.De nekem ez egy kicsit sok volt.olyan erőltet és mintha csak a bevésődés miatt van most itt és nem is miattam.
- ez nekem sok.Én nem szeretném, ha csak a bevésődés miatt volna minden amit teszel-mondtam és így is gondoltam-.Azt akarom hogy ha valakivel együtt vagyok az azért legyen mert engem akar és mert szeret és nem valami kötelék miatt.
-azért mondtam hogy bonyolult mert az is!De ez nem a bevésődés miatt van az hogy most itt állok és veled beszélgetek.Ez nem egyszerű kötelék ez annál sokkal több.De mint mondtam nem akarok semmit sem erőltetni, én csak meg szeretnélek ismerni és majd a többit eldöntöd, rendben?-mondta és láttam rajta hogy egy kicsit csalódott, de nem mondhattam mást, amikor így érzem.
-Rendben.de szerintem menjünk már nem vagyunk messze és anya is biztos aggódik már.
-Oké menjünk .-mondta már mosolyogva

19.fejezet

 Sziasztok!
Itt a kövi fejezet, látom, hogy olvassátok, de komikat nem kapok, ez kicsit rosszul esik.de remélem, hogy most kapok.
Puszancs Annamary
 
-Bella azt hittem soha nem látlak-mondta majd megölelt, kicsit meglepődtem a közvetlensége miatt, de ezzel nem csak én voltam így hanem a farkasok is döbbenten figyeltek minket.amikor r elengedett megszólalt
-Hogy hogy itt vagy Bella? Tiffanyi és a kis szörnyeteg?-érdeklődött nagyon ideges lettem, a "kis szörnyeteg"jelzést illetően, de megerőltettem magam és úgy szólaltam meg.
-Először is!Nem szörnyeteg, hanem a lányaim, ugyan is két gyönyörű lányom született.Másodszor Tiffanyval vannak,És harmadszor Igazság az hogy a lányok ide szeretek volna költözni egy kis időre,mert sokat meséltem nekik az itteni életemről és kíváncsiak voltak.-hadartam el egy szuszra.
-A kíváncsi természetüket volt kitől örökölni-mondta vigyorogva-És én mibe segíthetek?-nekem meg leesett az állam.Jake az alfa?látta rajtam hogy meglepődtem így hozzá tette-igen én lettem az alfa-még mindig mosolyogva
-Óh igen!Nos hát ugye mi ide költöztünk, de mivel vannak szükségleteink, mint például a táplálkozás így csak azt szeretném kérni, hogy csináljuk egy szerződést velünk is, mint amilyent Cullenekel is csináltatok.Nem fogunk embereket ölni, vagy a földetekre menni, cserébe élünk egymás mellett.
Láttam jaken hogy megfontolja amit mondtam neki, majd egy kis idő múlva megszólalt.
-rendben de előtte megszeretném ismerni a lányokat is.mert őket még nem ismerem.Tudnánk mondjuk holnap ugyan itt találkozni?
-persze semmi akadálya.mikorra érjünk ide?
-reggel 11 megfelel?-kérdezte
-Rendben,akkor én mennék is, a lányok biztosan aggódnak értem.Akkor holnap találkozunk-mondtam majd futásnak eredtem.
Amikor haza értem a lányok már aludta.tiffanynak szóltam a délelőtti programról.majd elvonultunk a szobánkba.mielőtt nagyon elkezdethettem volna agyon gondolkodni, megfogtam az egyik kedvenc könyvemet az ütött kpot Üvöltő szeleket majd olvasni kezdtem,már nem sok volt belőle, amikor rá néztem az orára reggel 8 volt,  gyorsan lefürödtem fel öltöztem,majd indultam le a konyhába hogy csináljak a lányoknak reggelit.Úgy gondoltam csinálok Palacsintát nekik, mindig is az volt a kedvencük.Miközben csináltam a palacsintákat azon tűnődtem, hogy Jacob hogy élhet még,félre értés ne essék, örülök, hogy a legjobb barátom él, csak az okát nem értem, de remélem, hogy a barátságunkra való múltunkra sokat fogunk bég beszélni.Gondolkozás közepette két puszit kaptam az arcomra amitől rögtön vissza tértem a jelenbe.
-Jó reggelt kincseim!Hogy aludtatok az új szobátokba?-érdeklődtem
-Neked is jó reggelt!Én nagyon csodásan aludtam, azt hiszem tetszik ez a hely-mondta Renesmee csillogó szemmekel
-Én is jól aludtam, de inkább te mesélj mi volt tegnap a farkasokkal?-tért a lényegre Carlie
-óh nos hát igen!Van jó hírem is!Jacob akiről annyit meséltem, még él és ő az alfa is.És azt mondta hogy találkozni szeretne veletek is-mondtam mosolyogva
-Anya ez nem veszélye?
-Nem tudom, hogy nem tudnak bántani, ha nem akarom, de tűzbe merném tenni a kezem, hogy JAke nem is fogja hagyni, hogy valaki hozzánk érjen egy újjal is.-Mondtam határozottan, és így is gondoltam.
Most pedig ideje enni, és utána készüljetek el és lassan indulás a határhoz!
Még ők ettek addig beágyaztam a szobákban, és kikészítettem a lányoknak a ruhát amit felvesznek.Amióta újra velük vagyok én készítem ki nekik, pontosan úgy ahogy kicsi korukban.
-Lányok ha végeztetek akkor irány készülődni, mert indulni kell a határhoz-mondtam és lent vártam még a többiek is elkészülnek.
-Carlie siess már 15 percünk van hogy oda érjünk-szólt a lányom amin mi csak mosolyogtunk Tiffel.
-Jól van már jövök.Különben is pár perc alatt simán oda érünk.
- jaj ne morogj hanem szedd a lábad.
Pár perc múlva már a Határnál álltunk négyen,mivel előbb értünk ide így leültünk és beszélgetünk.Renesmee olyan furcsa volt , de amikor a fejébe néztem hogy miért is ilyen nem láttam semmit sem és ezt nem értette de én sem .
-Mi ez az istenverte bűz?
-Én nem érzek semmit sem-jelentette ki Renesmee össze vont szemöldökkel néztünk a lányomra.Hogy nem érzi a farkasok szagát?
-Most mit néztek?Van valami rajtam?Mondjatok már valamit!
-Semmi csak nem értjük, hogy nem érzed a farkasokat.
-De érzem, de nem is büdösek!-Jelentette ki határozottan .Ezen mind elcsodálkoztunk,de nem szóltunk.pár perc múlva már láttuk a falkát, de  Jake nem volt ott a falka megállt és hátra néztek, a fák sűrűjéből jött elő Jacob emberi alakban közeledik felénk.
-Sziasztok!
-Sziasztok-köszöntünk kórusban
-Na hol vannak a kis szörnyikék?-kérdezte nevetve JAke, de a lányoknak nem tetszett, mert morogni kezdtek.
-Jake -szóltam rá
-Na most mit mondtam? Miért nem azok? félig vérszívók-értetlenkedett
-Te csak ne beszélj itt szörnyikékről, amikor te sem vagy átlagos-morgott Renesmee és egyenesen Jacob elé ment .Ahogy találkozott a pillantásuk már tudtam mi történt, de Tiffany és Carlie csak bámulták őket, hogy most mi történt.Egy kicsit elborult az agyam, mert Jaket egy fához vágtam ami még kettőt sodort magával.A farka megindult felém,de JAcob leintette őket.
-Hogy teheted ezt?-ordítottam-Ezt nem fogom hagyni!Ő az én lányom!-Ütöttem újra

18.fejezet

Sziasztok!
Tudom, hogy azt ígértem, hogy gyakran lesz friss, de sajnos nem úgy jönnek össze a dolgaim, de mindent meg teszek hogy gyorsabban tudjam feltenni.
Jó olvasást.
Jó volna egy pár szó is :)
Puszancs Annamari


Edward szemszöge :

Erdő mélyétől márt az ösztönök vezetek minket, leterítettem 2szarvast és egy hegyi oroszlánt, majd vártam még Emily is végez, addig neki támaszkodtam háttal a fának .de nem kellet sokat várnom, amint megérkezett, azonnal lecsapott az ajkaimra, és szenvedélyesen csókolt,egyik keze a hajába túrt, a másik a hátamon kalandozott, én eközben a csípőjénél fogva közelebb húztam magamhoz.fordítottam helyzetünkön most én nyomtam teljesen a fának és egyből a nyakát vettem célba,megszabadítottam a ruháinktól, a lábait a derekam köré tekertem,majd a legérzékenyebb pontjához haladva elkezdetem izgatni először csak kívülről köröztem az ujjaimmal aztán a két ujjammal benyúltam közben a melleit és nyakát csókokkal hintettem be.
-Edward kérlek! Akarlak-mondta elfulló hangon.Teljesítettem a kérését és kihúztam az ujjaimat, majd belé hatoltam felmorogtam, még Emily felnyögött ösztönösen nyomta nekem a csípőjét,normális tempóval kezdtem el, majd ahogy egyre jobban sikítozott és vergődött a karjaimba annál gyorsabb tempóra kapcsoltam, pár pillanat múlva sikolya töltötte be az erdőt, majd követtem én is.
Egy óra múlva már a házba is voltunk, na persze nem az ajtón jöttünk be, hanem ablakon .Még így is nehéz Emmettel és a poénjaival,de úgy még rosszabb lett volna.Gyors zuhany után felöltözve léptünk ki  a szobából egyenesen a nappaliba voltunk és vártunk a többiekre.Hát igen többek.Hmm..Alice azóta hogy kidobtam Bellát, azóta nem beszél velem és folyton kerül engem és emilyt is.Sőt sokszor még ketrint és rosaliet is.Nagyon befordult magába, jóformán csak esmevel és Jasperrel beszél, ha én szólok hozzá úgy csinál mintha nem hallana.Megértem őt, olyat tettem, amit megbántam és igaza volt Tiffanynak!Bella ha élne sem bocsájtaná meg nekem, hogy még csak nem is kerestem őket 200 éven keresztül.Még én ezen gondolkodtam, leértek a többiek is, majd elköszöntünk Esmetőlés mentünk is a kocsikhoz, Alice és Jasper Emmetékel mentek, mint 200 éve mindig.velem pedig emily is ketrin.így indultunk újra  aforksi középiskolába.

Bella szemszöge:
Régi emlékek csak úgy záporoztak a fejembe.Megállás nélkül csak özönlött minden ami forksban történt velem, hogy itt kezdődött minden ami megváltoztatta az életem, vagy is csak félig, igazi változás Brazíliában ért, ahol világra hoztam két gyönyörű kislányt, aki kitölti minden fájdalmam, amit érzek.Igen azt szokták mondani, hogy az idő gyógyít, és vámpírrá válás után nem fogunk annyira emlékezni, az emberi életemre .De nekem ez nem adatot meg, minden egyes pillanatra ugyan úgy, mintha tegnap történ volna.De térjünk vissza a két gyönyörű lányaimra, amikor megszülettek, tiffaynak muszáj volt megharapnia, mert ha nem teszi meg akkor meghaltam volna, és  a lányok anya apa nélkül nőttek volna fel.De Szerencsére itt vagyok még most is és láthattam felnőlniőket,Igaz sok szenvedés után tudunk újra együtt lenni ugyan is a volturi rájött és ezért alkut ajánlottak nekem, vagy megölik a lányokat, vagy 200 évre beállok hozzájuk, és életbe maradnak a lányok is és én is.Hosszú idő volt , bár sokat találkoztunk, volt amikor heti szinten, volt amikor csak havonta találkoztunk, én voltam aro kedvence a képességem miatt, ez egy összetett képesség, van fizikális és egy mentális pajzs a mentális véd mások képességétől, mint a gondolat olvasás, vagy a kínzás és hasonló, a fizikaival, pedig akit körbe vonok annak a képességét át veszem, úgy hoz nem is veszi észre.Egy magam elbírtam volna az egész volturival is.Aztán előléptettek 4.vezetőé,és így 5 évvel előbb eljöhettem a családomhoz, de ha szükség van rám akkor mennem kell.így legalább együtt vagyok a lányokkal .most mind a ketten 17 éveseknek  néznek ki.Renesmeenek és Carlienak barna a  hajuk, és nagyon hasonlítanak rám jobban hasonlítanak rám kinézetre, mert az apukájukraRenesmeenek csokládé barna szeme , még Carlienak smaragd zöld,amit Edwardtól örökölt.Sokszor elmesélte, hogy milyen színe volt a szemének, és a szülei hogy néztek ki, hogy élt.
-Anya figyelsz e ránk?-kérdezte Renesmee
-Mit óh bocsi, de elkalandoztam egy kicsit-mondtam erőltette mosollyal
-Anya mondtuk, hogy nem muszáj ide jönnünk, mehetünk volna máshová-lágyult meg Carlie is
-Nem semmi baj, csak sok emlék köt ide-mondtam mosolyogva, mert tényleg így volt.
-Mesélsz nekünk?-kérdezték kórusban
-De hisz mindent elmeséltem nektek már nagyon sokszor
-Nem baj annyira jó hallani, komolyan könyvet írhatnál az életedről
-Persze csak arra nem gondoltatok, hogy az év számokat hogy magyaráznám el, hogy hogy is éltem ennyit?-kérdeztem felhúzott szemöldökkel
-Jaj anya ezt csak képletesen mondtam-forgatta meg a szemeit Carlie
-Tudom csak vicceltem én is-nevettem el magam.-De most már pihenjetek egy kicsit, majd ha leszállunk akkor felkeltünk titeket.
Nem tiltakoztak, én ültem közöttük, és mind a ketten a vállamra hajtották a fejüket, nem telt bele sok idő még elaludtak.
-Nagyon hiányoztál nekik-szólalt meg Tiffany
-Tudom és ti is nekem, tudom hogy sokat találkoztam veletek, de az nagyon kevés volt, bár jobb mint a semmi
-Hát igen jobb mint a semmi.Bella biztos, hogy ez jó ötlet?Mármint úgy értem ide vissza jönni, ahol minden elkezdődött?Nem lesz ez egy kicsit sok?-kérdezte aggodalmasan
-Nyugi nem lesz semmi baj.Amúgy sem hiszem, hogy ők is itt lennének, de ha itt is vannak, akkor sem érdekelnek, azt csinálnak amit akarnak, nekünk már semmi közünk nincs egymáshoz!-jelentettem ki határozottan, de belülről nem így éreztem, csak remélni tudtam, hogy nem lesznek itt addig amíg mi itt leszünk
-Na és a falka?szerinted meg fogják engedni?
-Szerintem igen, de ha netalán még sem, akkor elmegyünk, de addig még nem beszélünk a farkasokkal, addig nem mehetünk vadászni sem, nehogy baj legyen.
ez után nem sokat beszélgetünk, mind a ketten gondolatainkba merültünk.Én magam is csak remélni mertem, hogy a farkasok nem fogják átharapni a torkunk.Akkor tudnám, hogy nem lesz gond, ha Jacob élne még, de szerintem megtalálta ő is a boldogságot, és szerelme mellet aki viszont szerette megöregedett és távozott az élők világából.Csak azt sajnálom, hogy nem szép szavakkal búcsúztunk el.Tisztán emlékszem arra, amikor ő kidobot és mentem hozzá, nagyon kiborult, hogy mindent megteszek, hogy a gyerekeim éljenek , durván hozzám vágott jó pár dolgot, és csakúgy lelépet azzal a címszóval, hogy ő''nem vesz ebben az őrültségben rész, de ha Edwardot megtalálom, kinyírom,és nem érdekel a szerződés"és hogy "reméli, hogy találkozunk még".Aztán megérkeztünk zökkenő mentesen leszálltunk, majd felébresztettük a lányokat, majd elmentünk a csomagokért, és fogtunk egy taxit egyenesen sz új házunkig vitt, kipakoltunk a kocsiból, majd kifizettük  és mentünk a házba.Az erdő közelébe volt, nem annyira bent mint  a Cullenek háza, de azért nem is annyira kint.Gyönyörű fehér 3 szintes ház, nagy kertel és egy nagy medencével, a ház 2 méter magas beton kerítéssel volt elkerítve, eltakarva a kíváncsiskodókat.Akkoriban amikor én itt éltem  nem volt itt ez a ház, biztos utána épült valamikor.Bementünk a lányok rögtön a szobákat nézték és választottak is, Renesmee az elsőn az egyik szobát nézte ki magának, Carlie is az elsőn volt rögtön Renesmee mellett nem hiába ikrek.Nem szeretnek távol lenni egymástól.Tiffany a másodikon az erkélyes szobát választotta ami az útra néz.Nekem maradt a harmadik emeleti szoba.hm milyen ironikus ugyan úgy ahogy ő neki is a harmadikon van.Hamar berendezkedtünk, még csináltam a lányoknak vacsit, azon gondolkodtam, hogy a La pushi farkasoknak kellene szólni, mert addig nem fogunk tudni vadászni.így amikor kész lettem két két szendviccsel, felszóltam a lányoknak, hogy jöjjenek le enni.Pár perc múlva hallottam a lépteiket ahogy a lépcsőn lépkednek lefelé.Mikor leértek Tiffany is megjelent a konyhába leültek a pult előtti székre,még ők ettek addig beszéltem.
-Figyeljetek arra gondoltam, hogy este el mehetnék a La pushi határhoz és beszélhetnék a farkasokkal, hogy maradt hasunk.
-Jó ötlet,Lányok elesztek addig még mi távol vagyunk?-kérdezte Tiffany
-Nem Tiff szeretném ha itt maradnál a lányokkal.Lehet ha megérzik az ittlétünket, akkor eljönnek ide is és a lányok csak ketten vannak, és annak nem örülnék, ha valami baj lenne.Inkább maradj itt velük így biztonságos
-De akkor te leszel egyedül és neked lehet valami bajod.Mi van akkor ha egyből támadnak?még csak meg sem hallgatnak.?
-Nyugi nem lesz bajom, tudjátok hogy mire vagyok képes, és hogy nem tudnak bántani ha nem akarom.-mondtam határozottan
Sóhajtva bele egyeztek, de a lelkemre kötötték, hogy a pajzsot felhúzom magam kör, és még nem érek haza addig úgy is lesz.így elindultam a határhoz nem kellett sok idő, már a határnál álltam.elkiáltottam magam hogy "hahó" nem telt bele pár percbe mancs dobogást hallottam kis idő múlva már láttam is ahogy két farkas közeledik.Az egyik szürke és egy fekete fehér foltos farkas áll meg előttem.Ahogy megláttak egyből támadni akartak ,nekem akartak jönni, de a pajzsomnak ütközve visszapattantak.fel emeltem a kezem.
-Sajnálom nem akarok harcolni, békés szándékkal jöttem, csak az alfával szeretnék beszélni-mondtam határozottan.A két farkas pár percig csak néztek rám, majd vonyítani kezdtek, nem sokkal később 15 nagyra nőt farkas állt előttem, legelöl egy vöröses barna bundájú farkas állt rám néztem,megfordult és elment a fák közé, gondolom, hogy átváltozzon.Mikor vissza jött nem hittem a szememnek!Ha nem tudtam volna hogy lehetetlen, azt mondtam volna hogy álmodom.Aki előttem állt egy száll nadrágba az a legjobb barátom Jacob Black volt.
-Jacob- suttogtam meglepetten.

17.fejezet

Sziasztok!
Bocsi tudom, hogy hosszú időre eltüntem, de sok minden közbe jött.Ez nem mentség ként de tényleg a fiam szabadjára engedte a kezét és elrontotta  a számítógépet.De most már jó és így írok mindig.
De azért nem hiányoltatok annyira, mert egy komtit sem kaptam.:(
Na de majd most remélem kapok! :)
Puszancs Annamari

(Tiffany szemszöge)
vámpír sebességgel indultam a régi házunk felé, mert biztosra vette, hogy Bella oda ment.
Amit a házhoz értem kopogás nélkül bementem ahol Bella a kanapén ült és sírt Jacob meg fel alá járkált!
-óh Bella én annyira sajnálom.Bárcsak ott lehetettem volna veled, akkor lehet hogy nem így történik.
-de akkor is így lett volna csak játszott, velem.De nem érdekel csak is a gyerekem-mondta határozottan.
-Bella ezt te sem gondolhatod komolyan-mondta felháborodva
-De igen halál komolyan mondtam, nem fogom eldobni magamtól, csak ő maradt nekem
-Van fogalmad, hogy mire vállalkozol?Meg fog ölni mielőtt megszületne, hát nem érzed ennek a súlyát?
-Ha így megmenthetem a gyerekemet akkor nem bánom!-jelentette ki határozottan.
-Bella, ne hamarkodjunk el semmit.lehet hogy van valami más megoldás is-tűnődtem
-Egy dolgot teszünk elmegyünk innen, méghozzá ma nem akarok egy ercel sem tovább maradni itt.
-rendben van, ha ezt akarod akkor legyen
-Jake te velünk jössz?-kérdezte Bella és vártuk a válaszát.
****************
200 évvel később
Edward szemszög
Istenem 200 év!Ennyi ideje nem vagyok teljesen önmagam.Amikor kidobtam Bellát nem gondoltam, hogy valaha is azt fogom mondani, hogy bár csak vissza forgathatnám az időt, és akkor még most is együtt lennénk.Pedig így van, akkor nagyon kiborultam, hisz soha nem hallottunk arról, hogy egy vámpír férfinak lehet gyereke egy ember nőtől.pedig igen lehet, de sajnos ezt senki nem tudta egészen 150 évvel ezelőttig nem is hittük volna el ha nem a saját szemünkkel látjuk.Emlékszem Amazóniai eső erdőből  érkezett barátaink Senna és Zafrina és Senna párja Nauel, aki történetesen egy fél vér.Akkor mesélték el a történetét.1 hónap alatt született meg amibe az anyja meg is halt.vért és emberi ételt is eszik, sőt még alszik is ha nem iszik több vért.és még halhatatlan, nem könnyű megölni, de nem is annyira nehéz mint miket.amikor én ezt megtudtam, nagyon dühös voltam a családomra, vagy is nem rájuk, hanem inkább magamra, hiszen soha senki nem mondta azt hogy Bella tényleg megcsalt volna.de én akkor is rájuk vetítettem ki.Elváltam a családomtól, elsőnek azt akartam, hogy megkeresem Bellát és helyre hozom a hibámat, de mivel Alice nem látta a jövőjét, már nagyon rég, így csak egy megoldás maradt, még pedig az hogy meg hallt amikor a gyerekünk született.
Bár én ezt nem tudtam elfogadni, mert ha ő meghalt volna én is vele haltam volna.Megéreztem volna.Tudom hogy él.
-Drágám te nem is figyelsz rám!-Durcázott Emily
-jaj anya nem veszed észre hogy apa túlságosan is erősen koncentrál-nevettet fel a lányom.Igen a lányom, elkövettem életem 3.hibáját, lefeküdtem Emilyvel amikor még ember volt és terhes lett.
-Kertin  nem megmondtam, hogy szemtelenkedj az apáddal-dorgálta meg a lányunkat.
- anya ugye tudod, hogy csak izgulok.
-Na és miért izgulsz kicsim?
-Mert emlékszem, hogy sokat meséltél erről a helyről amikor kicsi voltam és nagyon szerettél itt élni.Kíváncsi vagyok milyen lesz itt élni.Jaj apa sokára érünk oda.-mondta lelkesen.Emily dühösen nézet rám, hát igen nem szerette ha Belláról és arról az időről meséltünk neki, sőt nekem egyenesen meg tiltotta, hogy egy szót is mondjak neki, de ezt nem tartottam be.Már kanyarodtam is le az erdei ösvényen.
-most már mindjárt ott vagyunk-mosolyogtam Ketrinre
-Jaj dejó, apa ugye meg mutatod nekem forksot?
-hát persze kicsim, kérlek ne ma, még sok dolgunk van, de majd ha elvégeztünk akkor megmutatok neked mindent.-mondtam amikor megállítottam a kocsit.
-De megígéred?
-ígérem.
Ahogy kiszáltunka kocsiból újra megrohamoztak az emlékek, amit Bellával éltem át és mennyire szerettük egymást, istenem mennyire hiányzik.
Gondolkozásomból Emily hangja rántott vissza.
-Edward mondtam hogy csak engem szeress-mondta a szemembe nézve.
-szeretlek, -és  szenvedélyesen megcsókoltam.Ketrin hangjára azonnal szétváltunk
-Jaj ne már ennyire ne szeressétek egymást, majd ha nem látom, akkor de most már gyerünk be.Kíváncsi vagyok a szobámra-csillant meg a lányom szeme
Elfoglaltuk a szobákat és mindenki megy a maga dolgára, mikor elkészültünk mindennel, Emilyvel elmentünk vadászni, de előtte benéztünk a lányunkhoz, aki most készül lefeküdni mivel neki szüksége van alvásra is.Bekopogtunk, majd egy ''szabad''után bementünk.Ketrin az ágyban volt már.
-Jó éjt kicsim, pihenj holnap iskola van-pusziltam meg a homlokát
-Jó éjt nektek is-mondta, majd egy pár szó után mentünk is, egyenesen az erdőbe.

16.fejezet

Sziasztok!
Itt a következő feji, remélem hogy tetszik, most már gyakran fogok frisselni.Remélem ezért kapom a komikat.
Puszancs Annamari

-Carlisle ez valami vicc?Te is tudod hogy nekünk vámpíroknak nem lehet gyereke.Te magad mondtad!-kezdtem egyre idegesebb lenni.
-Szerelem ez tudod mit jelent?-Nézet rám csillogó szemekkel-Szülők leszünk, egy gyerek aki belőlem és belőled van.Én ezt el sem hiszem.
Hogy bír ennek örülni?Hiszen ez csak egy dolgot jelent,Méghozzá azt hogy Bella megcsalt.De kivel és mikor?Hát persze most már minden világos.Az a  nyavalyás korcs ő a gyerek apja.Azért is hagyta Bella hogy ott lakjon az ő házukban és azért nem akarta elhagyni a munkáját, mert ott mindig együtt lehetett vele.
-Igen tudom! Soha nem néztem volna ki belőled! Mégis mit gondoltál?Hogy a feleségem leszel és közben megcsalsz egy kutyával!Van róla fogalmad hogy mit tettél?Ráadásul még a kölykét is rám akarod sózni!?-ordítottam kikelve magamból
-Mégis miről beszélsz?Soha de soha nem voltam senkivel, csak veled és ezt te is tudod nagyon jól! Tudod, hogy csak téged szeretlek, és hogy Jake csak egy régi barát!Semmi több! Te tényleg azt hiszed, hogy megcsaltalak? Ilyennek ismersz?-Mondta könnyeivel küszködve,.Máskor már oda szaladtam volna , hogy megvigasztaljam, de most nem hatott meg.
-Edward én nem hiszem,hogy-szólt közbe Esme
-Ebbe ne szólj bele!Te is pontosan tudod, hogy egy vámpírnak nem lehe gyereke!
-Vedd tudomásul, hogy nem fogom annak a korcsnak a gyerekét felnevelni!Ha megcsináltátok, akkor vállalja is a következményeit.Ezt soha nem bocsájtom meg neked! Soha !Most pedig szedd össze a cuccaidat a szobámból és menj a szeretődhöz!
-Edward én nem cs..-kezdte idegesen de én félbeszakítottam
-Nem Bella! Nekünk nincs mit beszélni és semmi közünk nincs egymáshoz!!Amit megmondtam azt meg mondtam.
Vámpír sebességgel össze pakoltam a cuccait egy bőröndbe és letettem a nappaliba, ahova a többiek is mentek.Rá sem néztem hagytam hagy menjen a szeretőjéhez.Soha sem hittem volna hogy ha 2 éven keresztül szeretet akkor miért most csalt meg és miért nem jött össze azzal a korccsal és most nem lenne ilyen nagy a fájdalom amit hagy maga után.
-Bella én tudom, hogy te soha nem lennél képes ilyesmire,de tudod az hogy a vámpíroknak nem lehet gyerekük , ez is tény.Nézd én nem vádollak semmivel sem,de valami itt nincs rendben.
-Nem esme egy dolog nincs rendben, az hogy ismét elkövette azt a hibát amit már egyszer elkövettet.De ha egyszer még találkozunk,nem lesz már az amit volt , hogy ilyen könnyen megbocsájtok!Soha de soha nem fogok megbocsájtani és ennek a babának azt sem kell tudnia hogy ki az édesapja.Mert abban biztos vagyok, hogy ha megtudná akkor mégis gyűlölné ezért, inkább legyen abban a hitben mint hogy az igazat tudja .
-Na ne nevettess, hagy tudja csak, hogy az anyja az állítólagos szerelmét, aki mellesleg a vőlegénye volt azt meg csalta ilyen korccsal.
-Szánalmas vagy Edward Cullen-mondta és elindult kifelé a házból, de előtte levette a gyűrűt és leette az asztalra majd távozott a házból, és az életünkből is örökre.
Tiffany szemszöge/
Egész este vadásztunk  Alicel és Jasperrel na és persze Rosalieval és Emmetel.Megbeszéltük, hogy mindenki arra vadászik amire csak  akar, de reggel itt találkozunk. Én voltam az első aki vissza ért ide, majd jött Alice és Jasper.
-Csajszi te aztán gyors vagy-vigyorgott Alice
-Nem pocsékolom az időmet-vontam vállat
-Na gyerekek siessünk haza ahát hat az öcsi pókot és a kedvenc hugicámat rajta kapjuk végre valahára.-csapta össze a tenyerét ahogy kisétált Rosalival a fák takarásából.
-Már lekésted Emmet!-vigyorgott Alice
-jaj ne már!Mondtam cica, hogy kicsit gyorsabban öltözzünk fel.-mondta duzzogva, amit a felesége egy taslival nyugtázta, amin mi jót nevettünk.majd útnak is indultunk.
Még futottunk furcsa érzésem támadt és nem tudom, miért de bajt éreztem, de nem csak én voltam ezzel így hanem Alice is ,ezért gyorsabban kezdtünk futni.a ház előtt lasítottunk le, de nem volt kint senki, és csak legvételt lehetett hallani, semmi mást.
-Itt meg mi történt?
-Nem tudom Jas ezt neked kellene tudni.
-mindenki olyan csalódott és megtört, olyan mint amikor elhagytuk bellát.-ahogy ezt kimondta Aliccel berontottunk  a házba, Esme és Carlisle a kanapén ült, edward meg az ablakon bámult ki, háttal nekünk.
-Mi történt itt Carlisle?-kérdezte Alice ingerülten.De nem mondtak semmit, csak Edwardot nézték.
Hosszú csend telepedett meg a szobába, és senki nem válaszolt, hogy hol van Bella és hogy mi történt.De én ezt kezdetem megunni, így megnéztem a múltat.
Láttam amikor Carlisle megvizsgálta Bellát, és utána hogy mondja hogy Bella terhes, de Edward kiakad és kidobta üt, annyira megtört Bella hogy fájt látnom, hogy mitörtént ez elmúlt órákba.Hirtelen erős dühöt éreztem és nekirontottam Edwardnak.kilöktem az ablakon, majd utána mentem és fához vágtam, majd újból neki szaladtam, de kitért előlem.
-Mégis mi a francot képzelsz?Hogy a fenébe gondoltad, hogy Bella megcsalt téged?Van fogalmad mit tettél?-záporoztak a kérdéseim, és újból neki akartam menni de Emmet és Jasper lefogtak
-Tiffany állj le! Mondjátok el hogy mi történt és hol van Bella és mi baja van Tiffanyinak!-kiabált Alice
-Edward azt hiszi hogy Bella megcsalta, és ezért kidobta őt.-mondta kiabálva és vergődtem a vaskarmok közt.
-Én sem akartam elhinni, de Bella terhes és azt kizárt hogy az én gyerekem legyem, mivel köztudott hogy egy vámpírnak nem lehet gyereke-kiabált visza
-Miért vagy annyira biztos ebben, a féltékenységed elvakít, hogy tovább is láss az orrodnál!
-már hogy ne lennék benne biztos, ha lehetne akkor nem gonodolod, hogy Rosalinenak vagy Esmének nem lenne saját gyereke! ennyire nem lehet hülye! Vagy talán azt gondoltad, hogy beveszem ezt a hülye mesét, hogy Bella tőlem terhes!Hát nem!!! Nem fogjátok a nyakamba varrni azt a korcs kölykét.-ordította a képembe
-Csak egy valamit elfelejettét Edward! még pedig azt hogy Bella egy ember és nem vámpír.ez az egyik dolog, a másik, mit gondolsz miért várt volna rád éveken keresztül, ha utána hátbaszúr? nem gondolod, hogy már akkor együtt lehetet volna Jacobbal amikor te eldobtad magadtól?És csak annyit kellet volna hogy egy kicsit utána nézel a tikuna legendáknak.és talán másképpen látnád a dolgokat!-mondtam majd elindultam a szobámba össze szedtem a dolgaimat, aztán vissza mentem a nappaliba ahol mindenki ott volt és csak bámult maga elé.Mikor leértem, megszólaltam.
-Ezt soha nem fogja neked megbocsájtani!Egyszer amikor újra találkoztok, akkor én leszek az aki nem fogja hagyni, hogy a közelébe kerülj.Már ha egyáltalán túl fogja élni egy fél vér gyerek terhességet.Ég veletek Cullenek!-mondtam majd kiléptem a házból,

15.fejezet

Sziasztok!
Bocsi, de mostanában nem nagyon volt időm írni, össze csapottat meg nem szerettem volna feltenni.De most sikerült befejezni, és íme a 15.feji.remélem hogy tetszik majd, most jön a forduló az egész töribe, és innen már nem lesz csak ilyen izgis, de ettől még jobb is :)
Puszancs Annamari
 
-Szia
-Szia Bells!Mi újság van?Olyan boldognak látszol, mi történt?
-Ó még mennyire boldog-vágta rá vigyorogva Tiffany
-Tiffany kérlek, -Néztem rá kérlelőn-Jacob majd a munka végén elmesélek mindent.
-Ígéred?
-Igen ígérem-mondtam nevetve.a nap további részében nem beszélgettünk sokat, inkább a munkára koncentráltunk.Gyorsan el ment a nap,Edward már kint várt ránk a kocsiban, de szóltam neki, hogy kicsit várjon, mert szeretnék jakeel beszélni.
-Na mesélj miért vagy ilyen boldog, bár gondolom, hogy ehhez a vérszívónak is köze van.
-Ami azt illeti, igen.Hát tudod, hogy szeretem őt és azt is tudom, hogy ő is ugyan úgy szeret,mint én őt.és tegnap......hát szóval........meg...-nem tudtam neki megmondani, féltem, hogy mit fog reagálni.
-Megkérte a kezed és te meg igent mondtál-jelentette ki és meg csak döbbenten néztem rá
-Ne nézz így azért nem vagyok vak-bökött a gyűrűre.
-Óh.Jake én -de nem bírtam befejezni, mert közbe vágott.
-Nézd! Tudom, hogy mennyire szereted, és tudod azt hogy én mit érzek irántad, de azt is tudom, hogy te nem viszonozod azt.de nekem csak az számít hogy te boldog légy, és ha te mellette vagy boldog, akkor legyen.De azt tudom, hogy ha megbánt akkor nem állok jót magamért-mondta és én nem tudtam válaszolni, csak átöleltem.
-Na jól van, gyerünk mert a vér..vagyis Edward ki fog akadni-mondta nevetve
-Oké, de elkísérsz a kocsiig?
-Persze gyere
Az autóhoz érve a szerelmem a kocsinak támaszkodott és Tiffel beszélgettek , amikor észre vett egyből odajött és átölelt és megcsókolt.
-Hiányzotál- suttogta a fülembe amitől méh a lábán is megremegett
-Te is nekem.de induljuk, mert éhes vagyok-mondtam mosolyogva, a szerelem kinyitotta a kocsi ajtót és beültem. majd ők is elköszöntek JAcobtól, és indultunk haza.
***********
2 héttel később
Reggel émelyegve keltem fel.de nem tulajdonítottam neki jelentőséget, azt gondoltam biztos romlottat ettem előző este.Bár az utóbbi két Hétbe mindenki azt mondta hogy fura vagyok.Emlékszem a sajt szószost csirkét kértem Esmetől, pedig ez előtt soha nem szeretem.Emmet még meg is jegyezte ''hogy ha nem tudnám, hogy nem azt mondaná, hogy terhes vagy"A mélázásomból felébredve felkeltem az ágyból de ez nem volt túl jó ötlet, ugyanis forogni kezdett velem minden le akartam ülni de eltévesztettem, és mielőtt elérhettem volna a talajt elsötétült minden......
(Edward Szemszög)

Hallottam, hogy a szerelmem felébrtet és vámpír sebességgel indultam a szobánkba,már az ajtó előtt álltam, hogy meglepjem a kedvesem egy közös zuhannyal, amit még nem próbáltunk ki.Az együttlétünk gyönyörű képei peregtek a szemem előtt .De hirtelen egy puffanást hallottam bentről, hirtelen feltéptem az ajtót és megláttam ahogy Bella sápadtan a földön fekszi.Azonnal ott voltam mellette óvatosan felemeltem és átvittem abban a szobába, ahol kialakítottunk neki egy kezelőt, mert mindig történik valami.
-Carlisle- kiáltottam kétségbe esve,aki pár pillanat múlva Esmével megjelent.
-Mi történt?
-Nem tudom, mikor beléptem már így találtam rá.
-Engedj oda megvizsgálom.
-Segíts rajta!Ha valami baja lesz élem túl
-Fiam mindent megteszek, amit csak tudok.Bent akarsz maradni?
-Azt hiszem jobb ha én kint leszek-mondtam.de mielőtt kimentünk volna Esmevel Bella kinyitotta a szemét.Azonnal ott voltam mellette és megfogtam a kezét, majd rám nézett.
-Mi..mi történt?
-Elájultál de minden rendben lesz , Carlisle mindjárt megvizsgál.
-de nincs semmi bajom, csak keveset eszem .
-nem Bella elég! majdnem két hete így vagy, most már nem úszod meg!-mondtam ellent mondást nem tűrve.
-Úgysem úszom meg , igaz?
-Válaszol megráztam a fejem, majd odahajoltam és adtam egy puszit a homlokára és távoztunk.Lent a nappaliba ültünk le .Próbáltam kivenni az apám gondolatait, de nagyon kuszák voltak, és próbálta elrejteni is előlem.
-nyugodj meg fiam, Bellának nem lesz semmi baja.Mindjárt végez Carlisle és akkor többet tudunk.-próbált nyugtatni, de valahogy nem tudtam nyugodni, valami rossz  érzésem volt.amitől nagyon féltem.
Kis idő múlva apám kiszólt nekünk, hogy bemehetünk, azonnal ott voltunk.Beérve a szobába a szerelmem az ágyon ült és lógatta a lábát.leültem mellé és átöleltem, vállamra hajtotta a fejét, majd megszólalt.
-Carlisle nyugtasd meg a fiad, hogy nincs semmi bajom.-Nézet az apámra, de apámnak eltorzult az arca és ezt nem értem.
-Carlisle mondjad már.Ne húzz fel jobban!-mondtam ingerülten
-Bellának semmi baja nincs, csak.........-kereste a szavakat?Carlislet ilyenek még nem láttam.A gondolatait is jól titkolta.
-Csak mi?
-Csak terhes-mondta és én lemerevedtem.Azt mondta terhes?De hiszem nekem nem lehet gyerekem, akkor meg kiér?Bella miért ilyen boldog?

14 fejezet

(Bella szemszög)
Láttam rajta, hogy valamiért nagyon feszült, de nem tudtam, miért.Egyik pillanatban hirtelen fel pattant, és a fiókhoz sietett, majd elő vett valamit, amit nem láttam, aztán megfordult és vissza siettet hozzám.
-Bella tudom hogy nem ez a legalkalmasabb időpont, és nincs is jelen senki, de nem bírok várni tudnom kell-mondta idegesen és a hajába túrt.
Nem tudtam hogy mit szeretne és főképp miért ilyen ideges?
Aztán Edward fél térdre ereszkedett és én előttem minden Világossá vált.
-Isabella Marie Swan lennél a feleségem?és le élnéd velem az életed?-kérdezte remegő hanggal
-Nem !-éppen szólásra nyitotta a száját, de én megelőztem
-Nem az életemet élném le veled, hanem az öröké valóságot!-jelentettem ki határozottan-de szerelmem meg sem rezzent , így ismét megszólaltam -és igen leszek a feleséged.Erre már felkapta a fejét és mosolyra húzta ajkait, majd boldogan felhúzta a kezemre a gyűrűt és megcsókolt és megpergett.
Boldog és teljes voltam, úgy éreztem,, hogy ettől boldogabb még nem is lehetek.Hirtelen ásítottam egyet, és a szerelmem azonnal az ágyba fektetett és mellém feküdt és puszit adott az ajkaimra és és kezdte dúdolni az altatómat.de mielőtt még elnyomott volna az álom, előtte meg szólaltam.
-Most már nem tartasz magadtól távol?-kérdezte elvörösödve és lesütöttem a szemeim.Edward felnevetett és az állam alá nyúlt, hogy a szemébe nézek.
-Azt hiszem, hogy most már nem menekülsz tőlem-mondta fél mosolya az arcán.ezen a mondatán nekem is mosolyognom kellet.-de most már tényleg aludj szerelmem-megcsókolta a homlokom majd ismét dúdolni kezdet, boldogan aludtam el szerelmem karjaiban.
Nem álmodtam semmit , olyan mélyen aludtam.Reggel nem akartam felébredni,de Edward ezt nem így gondolta, mert apró puszikat adott az arcom és a nyakam minden egyes pontjára , akaratlanul is eszembe jutottak a tegnap esti dolog, és máris kipattantak a szemeim és 2 aranyszempárral találtam szembe magam.
-Jó reggelt
-Neked is- mondtam és mohón kaptam az ajkai után , szerelmem bele mosolygott  a csókunkba, majd el húzódot hogy a szembe nézzen
-Más körülmények közt örülnék hogy ilyen heves vagy és szívesebben maradnék itt veled az ágyban, de a többiek nem több mit 15 perc múlva itthon lesznek, és mivel ismerem Emmetet biztos vagyok benne, hogy senkinek nem volna jó, ha így találnának bennünket.-mondta fél mosollyal.-ekkor le néztem magunkra, és teljesen meztelenül voltunk, csak egy pléd volt rajtunk.Rögtön elvörösödtem, majd elmotyogtam egy okét, és gyorsan beszaladtam a fürdőbe. Gyorsan lefürödtem és fogat mostam, magamra csavartam a törölközőt és kisétáltam a szobába.Edward még mindig az ágyon feküdt és engem vár.Ahogy meglátott a szemei azonnal éj feketévé változott de most nem az éhségtől, hanem a vágytól.De sajnos most nem lehet,így gyorsan átmentem a gardróbba , kivettem egy szürke pánt nélküli topot és egy cső szárú fekete nacit és egy hozzá illő szürke lapos talpú cipőt és felöltöztem ott.Mikorra vissza értem a szerelmem már felöltözve várt.Végin nézett rajtam.
-Gyönyörű vagy!-mosolygott  és apró puszit adott a homlokomra.
-Gyere csinálok neked reggeli még nem érnek ide a többiek-kézen fogott és húzott a lépcső felé majd felkapott és gyorsan leszaladt a lépcsőn velem egyenesen a konyhába.
-Mit szeretnél enni?-kérdezte miközben lettet a székre
-Hmmm.... nem  is tudom, most csak egy valamit ennék-mondtam mint aki elgondolkott
-Mi lenne az?-kérdezte-Bármit elkészítek neked-mondta és belecsókolt a nyakamba, amitől megborzongtam.hirtelen gyorsan szembe fordultam vele és úgy válaszoltam
-Te csak téged ennék-mondtam nevetve.  a szerelmem magához húzott és szenvedélyesen megcsókolt.A keze éppen a ruhám alatt volt, amikor torok köszürést hallottunk és elváltak ajkaik, ahol az egész családunk mosolyogva figyelt minket.Alice a minden tudó vigyorából arra következtettek, hogy biztos látta előre, hogy mi is volt.Majd el ne felejtsem megköszönni mindent amit tett értünk. De egy valamiben biztos vagyok, hogy őt fogom felkérni, hogy szervezze meg az esküvőnket.-Nagyon elgondolkoztam, mert csak Emmet nyafogását hallottam
-Jaj na ! ez nem igaz!-nyavalygott Emmet
-Mi nem igaz Emmet?-megelőzve engem Tiffany
-Hát csak az.....-de befejezni nem tudta, mert a szerelmem közbe vágott.
-Eszedbe se jusson kimondani! -fenyegette meg.Biztos Emmet és a perverz viccei, amibe most mi lettünk volna a középpont.
-Emmet ha te beszélsz, akkor én is!
-Jól van na. De ez akkor sem igazság -durcizott tovább a nagy maci.Amin jót nevettünk.
A nagy nevetés közben Alice hirtelen felsikított, majd azonnal a nyakamba vette magát
-Köszönöm köszönöm, ja olyan jó lesz, majd meglátjátok.ez lesz a legjobb és a legszebb amit valaha is láttam-ugrándozott a kis kobold.
-Valaki minket is beavatna ?szólalt meg Carlisle majd Esmere tévedt a tekintettem, és aki pont most nézet ránk és az ujjamra tévedt a tekintete, és a szájához kapott.én csaj jót mosolyogtam rajta.
-Hát ja! Meg kértem Bella kezét, és ő boldogan igent mondott, és mivel Bella eltervezte, hogy Alice fogja szervezni az esküvőnket-jelentette ki büszkén, majd puszit kaptam a számra
Mindenki gratulált nekünk sorba.ettől többet nem is kívánhatnék az élettől.Bár még egy vágyam nem teljesült, de mihelyt meglesz az esküvő, utána vissza térünk az átváltozásomra is.
-DE mikor legyen? és hol? milyen legyen a torta? és a ruha?-özönlöttek Alice kérdései az esküvőknek kapcsolatban.
-Alice nyugi!-kéret Jasper
-így van nyugi, mert még nem tudjuk , hogy mikor lesz, és hogy mi milyen legyen, hiszen, még csak tegnap este kérte meg a kezem, és most még időnk sincs, mert dolgozni kell menni-a végére már lebiggyesztet szájjal fejeztem be.
-Jól van ! Oké, de ha hazajössz, akkor megbeszéljük amit lehet.Rendben?
-Jó rendben.-vigyorogtam rá
Nem sokkal később már a kocsiban ültünk hárman, úton a munka helyünk felé.Ma nem szívesen mentem dolgozni, mivel Jacobnak is meg kellene mondani, hogy menyasszony vagyok.DE sajnos tudom, hogy mit érez irántam, és remélem, hogy nem fog kiborulni, végül is, még Forskban is azt mondta, "a te boldogságod többet ér" és remélem, hogy ez nem változott semmit.Jake sokat volt mellettem a bajban, amikor azt hittem, nincs kiút és meg akartam hallani, ő volt az aki segített nekem "helyre jönni"
Észre sem vettem mikor értünk ide, csak azt vettem észre , hogy szerelmem kinyitja nekem az ajtót.Ki száltam, majd átölelt, és megcsókolt.olyan jó érzés volt őt csókolni, mintha maga a napot csókolnám, a gyomromba pillangók repdestek, de mielőtt még tovább mehettünk volna, Edward el tolt magától.A szemeiben láttam a vágyat, amit én is éreztem, de itt sajnos nem lehet.
-Vigyázz magadra és sietek vissza hozzád majd este bepótoljuk-mosolyodott el csibészen
-Rendben és siess-mondtam és elindultam befelé.Mindig megvárja még én be érek és csak utána megye el.

13.fejezet

Sziasztok!
Itt a következő feji. Mindenkinek tetszeni fog :D(a párom szerint )
De hogy őszinte legyek erőt adott Arabella és
Mirella, a komikkal, és a nagy nézettség :)
Ha lehet akkor kérnék szépen még komit
Jó olvasást!
Puszancs Annamari

(Edward szemszöge)

Abban a pillanatba, hogy megláttam a kedvesem, tudtam, hogy Alicenek lesz igaza ismét.Ez már túl sok volt nekem.Annyira gyönyörű volt abban a csipke hálóingben, és nem is takart sokat, épp annyit hogy teljesen elfelejtkeztem mindenről.csak a vágy uralkodott rajtam teljesen.
Vámpír sebességgel mentem a szerelmemhez, és a falnak nyomtam.
-Nagy bajban vagyok?-kérdezte félénken
-De még mennyire-mondtam
Belenéztem a szemébe, ahol nem láttam más csak szín tiszta szerelmet és vágyódást.Nem tétováztam tovább és lecsaptam forró ajkaira közben óvatosan átöleltem, szerelmem egyik keze a nyakam köré fonódott a másik pedig a hajamba túrt.Kezeim vállaitól lefelé haladva felfedező útra indult.ahol értem ott simítottam végig törékeny testén, feneke alatt megfogtam és magamhoz emeltem, úgy folyattuk tovább a csók csatánkat, közben elindultam az ágy felé.Óvatosan lefektettem őt és mellé heveredtem féloldalt, próbáltam visszakozni, de elkövettem egy nagy hibát, újra végig néztem gyönyörű testén
-Olyan gyönyörű vagy-mondtam rekedten, mire szerelmem teljesen elpirult, ami még jobban fel korbácsolta a vágyaimat.Végig csókoltam arcán minden szegletét, majd végül az ajkait vettem birtokba.Óvatosan becsúsztattam ujjaimat  a vékonyka selyem anyag alá, ami szerelmem felső testét takarta. Lassan kezdtem el lecsúsztatni a válláról a pántot és a lehető leggyengédebben bújtattam ki a ruhadarabból . Kezem  a  hasát  simogatni kezdte, majd lassan haladtam egyre feljebb a simogatással, miközben ajkam a nyakát cirógatta. Bella sem tétlenkedett egyik kezével  ismét hajamba túrt, míg a másikkal lágyan végigsimított a gerincem mentén. beleborzongtam  az érintésébe. A  kezeim lassan elérték a csodálatos halmokat, és finoman végigcirógatták őket, az érintéstől Bella halkan felnyögött.Remegő kezeivel lassan kezdte kigombolni az ingem , mikor ez sikerült simogatva fejtette le rólam.Az egyik lábát átemelve rajtam a csípőmre ült én pedig a combját kezdtem simogatni, majd felakartam ülni, hogy ajkait birtokba vehessem, de nem engedte.lehajolt és meg csókolt, kezei felfedezték felsőtestem minden egyes szeglettét, majd keze egyre lejjebb haladt és megállapodott a nadrágom gombjánál.hirtelen meg fogtam a két csuklóját.Szerelmem vágytól teli szemeit rám emelte és kérdőn nézet rám.
-Nem akarom, hogy bajod essen, azt nem élném túl -mondtam rekedtes hangon.
-De nem fogsz .tudom -mondta határozattan és egyre közelebb hajolt hogy megcsókoljon.de mielőtt elérhette volna ajkaim ismét megszólaltam.
-Ha valami nem jó, akkor  ígérd meg hogy szólsz.-nem válaszolt, hanem elkezdte a nyakam apró puszikat hinteni-összeszedtem minden erőmet, hogy megtudjak szólalni-Bella! ígérd meg.
-ígérem,  de nem lesz semmi gond.-mondta határozottan, nem tudom, hogy bír ilyen összefüggően beszélni, amikor nekem egy szót is nehéz kinyögnöm.
szerelmem kigombolt a nadrágom, és próbálta lehúzni rólam, de nem sok sikerrel , meguntam , hogy nem érezhetem forró testét, így egy határozott mozdulattal letéptem magamról a Nadrágot, már csak két apró ruha darab takarta testünk, magam alá fordítottam a kedvesem és birtokba vetten teste minden egyes pontját, cirógattam és csókokat hintettem be.Most a  szerelmem volt türelmetlen és az alsómat hámozta le róla, csiga lassúsággal.Szerelmemen  apró szatén bugyi még mindig rajta volt,  így újból fel kellett emelkednem  róla, hogy megszabadíthassam tőle. segítőkészen felbillentette a csípőjét, mire én  lágyan a két oldal pánt alá nyúltam,  hosszú mozdulattal lecsúsztattam róla.szerelmem fölé gördültem, majd széttárt lába közé helyezkedtem.
-Biztos, hogy akarod? Tudok várni, akár éveket is, csak egy szavadba kerül....-folytattam volna tovább de ő a kezével befogta a számat.
-Csh ...Igen akarom és kívánlak, erre vágyom már nagyon rég óta.-mondta majd megcsókoltam újra és amennyire csak tudtam, óvatosan hatoltam belé. Eddig minden jó - gondoltam. Még egy kicsit beljebb mentem, majd meghallottam szerelmem nyögését. De ez valahogy más volt... Mintha fájdalmasabb lett volna. Összeszedtem minden erőmet és kinyitottam a szemeimet. Ekkor láttam meg kedvesem fájdalomtól eltorzult arcát. Azonnal megdermedtem és csak Bellára figyeltem.
- Jól vagy? - kérdeztem aggódva, miközben a zihálásomat próbáltam csillapítani.
- Igen... - nyögte. - Csak adj egy percet - lihegte.
- Tudtam, hogy nem kellett volna belemennem! - mérgelődtem, s megpróbáltam lassan kicsúszni belőle, nehogy még nagyobb fájdalmat okozzak neki.
- Ne! - kulcsolta a lábait a derekamra Bella, s így húzott vissza magához. Ez azonban nem volt jó ötlet, mert tövig hatoltam belé és rám sem volt hatástalan mert felmorogtam.
- Bella... - nyögtem rekedtes hangon.
- Már nem is fáj. Kérlek!kívánlak -A szemeibe néztem, de ott nem láttam mást csak színtiszta szerelmet és vágyat. Így hát elkezdtem lassan mozogni benne. Az első mozdulatomnál megrándult az arca, de nem szólt semmit, én pedig tovább mozogtam.Annyira jó volt érezni, ahogy meleg lágyságában mozoghattam! Ahogy rejtett kis izmai férfiasságomra tapadtak, egyszerűen leírhatatlan érzést váltottak ki belőlem.Egyre gyorsabban mozogtam benne,  már ő is élvezte, ezt a sikolyaiból és a nyögéseiből tudtam. Éreztem, hogy már közel van a beteljesüléshez, mert egyre többször nyögött fel,  a nevemet sóhajtozta, és gyakrabban jöttek az összehúzódások is, amit férfiasságomon éreztem. Nekem sem kellett már sok a gyönyörhöz csak arra tudtam gondolni, hogy minél hamarabb átélhessem én is és Bella is a gyönyört. Így még gyorsabb tempóra váltottam, számat kedvesem szájára tapasztottam, ezzel is elfojtva gyönyörünk hangjait,  abban a pillanatban ért el minket a gyönyör, mikor egy hangos reccsenést hallottam.Legördültem kedvesemről, őt a mellkasomra húztam, és betakartam magunkat egy pléddel.még  mind a ketten hangosan ziháltunk. Csak ekkor tűnt fel hogy az ágy keret tört ketté. Ezen elnevettem magamat.
- Min nevetsz? - suttogta erőtlenül kedvesem.
- Nézd csak - mutattam az ágy keretre.
- Ezt te csináltad? - hüledezett.
- Látod, ennyire elveszed az eszemet, hogy már rongálok is - viccelődtem.
- Nem is hallottam, mikor eltört!
- Úgy látszik, mikor máshová összpontosul a figyelmed, nemigen érzékeled a külvilágot - csókoltam meg lágyan.
Egy kis idő múlva szerelmem felült és megszólalt
-Mit akartál velem beszélni?-Én hirtelen meg világosodtam. Mielőtt még ezt történt volna, egy fontos dolgot akartam vele beszélni felpattantam  szerelmem mellől magamra kapta a köntösöm  és a fiókhoz siettem.

12. fejezet

Sziasztok!
Meghoztam a kövi fejezettet.Remélem tetszik majd és végre kapok komit is.
Puszancs Annamari

-Jake én sajnálom,de igen ők azok, és Edward-al van közös szobánk
-Hogy micsoda? -Mondta kicsivel hangosabban és idegesebben is.
-Jacob ne haragudj, de úgy érzem jogod van tudni, hogy Edward és én megint együtt vagyunk.
-De hiszen elhagyott Bella! Ez semmit sem jelent? Vagy az hogy már nem szeret? és csak játszott veled? Ezt elfelejtetted?
Nem tudtam szóhoz jutni sem, csak úgy dőltek belőle a szavak én úgy gondoltam, hogy ha kiadja magából a dühét, akkor jobban megérti majd Edwardot is meg engem is.
-Válaszolj!-erősebben megszorította a karom amire én felszisszentem
-Ne haragudj-lágyult meg-csak nem értem, hogy lehetsz ennyire naiv, elfelejtetted mit tett veled 2 éve?
-Nem Jacob tudom, hogy mi volt 2 éve, de az okát is tudom, hogy miért hagyott el. Azért hagyott el, hogy megvédjem, mert félt hogy bajom esik mellette vagy megöl, és így jobbnak látta, hogy ezt teszi velünk, de utólag rájött, hogy hülyeség volt és megbánta.Én pedig megbocsátottam neki.
-Te meg bedőltél neki megint?!
-Nem dőltem én be senkinek Jacob, tudom, hogy szeret!
-Jól van én nem szólok bele az életedbe, de ne felejtsd el, hogy én megmondtam előre.
-Jake hidd el, hogy nincs semmi ami elválaszthat- jelentettem ki határozottan
A többi időt, hármasban folytatjuk,Meséltünk egymásnak, azt az időt, amit külön válásunk után történt.Bár láttam Jaken hogy bántja, hogy Edward és én megint együtt vagyunk, de egy kicsit örült is, hogy boldognak lát.
Aztán elkezdett csörögni a telefonom, a kijelzőn a szerelmem neve villogott, majd gyorsan fel is vettem.
-Szia kicsim egy perc és ott vagyok értettet
-Szia rendben , de  a parkban vagyunk oda gyere és siess,ja és van egy meglepetésem is.
-Na és mi lenne az?-kérdezte meglepetten, hát igen őt is és Alicet is nehéz meglepni.De most egyik sem tudhat róla, mert nem látják a jövőt, sem és nem hallja a gondolatom sem
-Nem mondom meg, majd meglátod-mondtam határozzottan
-Jól van-sóhajtott-mindjárt ott vagyok ....szeretlek
-Én is téged.-mondtam, majd letette.
Nem tartott sokáig amikor meg pillantottam az ezüst színű volvót leparkolni.Mire én el kezdtem felé szaladni, ő is így tett ahogy én is , mikor oda értem védelmezően a kajaiba zárt majd megpuszilta a fejem.
-Annyira de annyira hiányoztál
-Te is nekem- majd megpusziltam az arcát
-Na és hol van a meglepetés, amit nem árultál el -féloldalosan elmosolyodott a szívem mindjárt meglódult.
-Gyere megmutatom.Én nagyon örültem neki-lelkesedtem és a régen látott barátom felé vezettem
-Jacob Black?-kérdezte
-Honnan?....-kezdtem de már rá is jöttem, hisz gondolat olvasó.
Meg is érkeztünk hozzájuk,De ami igazán meglepet, hogy Edward a kezét nyújtotta Jake-nek, amit ő is viszonzott
-Szervusz! Örülök, hogy találkozunk
-Szia annak én is örülök, hogy Bella ilyen boldog
Még egy kicsit beszélgettünk minden féléről, felajánlottuk Tiffel, hogy lakjon a házunkba, mivel úgy is üresen áll.Persze Jacob tiltakozásba kezdett, de a szerelmem is beszélt vele így beleegyezett.Meg mutattuk neki a házat, aztán haza indultunk, majdnem mindenki otthon volt, kivéve Carlisle, ő most is dolgozott. A nappaliban vártak ránk Esme ahogy meglátott és üdvözölt, azonnal készítette nekem a vacsimat.Még én a vacsorámat ettem Edward Alicel beszélt valamit, amikor végeztem Esme el vette a tányért megköszöntem neki a finom vacsit majd  mentem megkeresni a többieket.Hamar megtaláltam őket, mert a nappaliban volt és beszélgettek.
-Akkor mindenki jön kivéve Edwardot és Bellát-jelentette ki Alice mindentudó vigyorral az arcán
-Mégis hova mentek, ahova mi nem mehetünk?-kérdeztem miközben befészkeltem magam Edward ölébe
-Vadászni megyünk és Edward marad veled itthon.
-Óh értem,ha szomjas vagy akkor menj te is én el leszek egyedül is-feleltem, de belül örültem, hogy nem hagy itt.nem szerettem nélküle aludni.
-nem hagylak magadra! -mondta ellent mondást nem tűrően
-akkor Edward és Bella kivételével mindenki készüljön nem sokára indulás
-Jaj ne már! Le maradunk az ingyen pornóról-tette a sértettet Emmet, amit Rosalie egy taslival nyugtázott, elpirulva és hálásan néztem rá, mire ő csak a szemét forgatta
-ami nem a te dolgod azt nem is kell látnod-szólalt meg Jasper
Ez nem értettem, mire célzott Jasper azzal, hogy ami nem az ő dolga azt nem kell látni? Valamit tudnak amit én nem,De mit titkolnak előttem?Lehet hogy Alice látta hogy Edward és én együtt vagyunk úgy?Áh az kizárt eddig sem engedett nagyon közel magához, bár a képzeletbeli    határait próbáltuk hosszabbra nyújtani, de egy idő után mindig megállt és eltolt magától.Szerintem nem erre értette, de akkor mire?
Elgondolkodhattam mert amikor újra a többiekre figyeltem Emmet hangját hallottam meg
-ti ezt tényleg nem értitek? -nézet végig mindenkin-Belláról és Edwardról beszélünk! Nem rólam és Roseról -mondta én meg nem értettem semmit, de úgy néz ki, hogy rajtam kívül mindenki más igen, mert csak mosolyogtak.Rosali megfogta Emmet fülét és elkezdte felfelé húzni a lépcsőn, mi pedig jót nevettünk Emmet arcán, mint egy nagyra nőtt kisgyerek. egy fél éra múlva indultak is .
Fel mentünk a szobánkba , a szerelmem a lejátszóhoz ment, még én elmentem fürdeni, de előtte kiakartam venni pizsamát a gardróbból, de amikor meg láttam az állítólagos pizsamákat,majdnem szívrohamot kaptam.nem pizsamák volt a szekrénybe, hanem tiszta selyem csipke hálóing
-Alice én kinyírlak-mondtam idegesen
-Mi a baj kicsim?-robbant be a szerelmem az ajtón,de amikor látta a kezemben a háló inget, akkor már nevetve folytatta-Nem hiszem, hogy kibírnád nyírni Alicet
-Nem ,de próbálkozni azért szabad, nem?
-DE de most mi a baj ezzel? -fejével a hálóingre bökött
-Mi a baj? hogy mi?Edward látod hogy mi ez? olyan mint ha mesztelenül aludnék.-mondtam fortyogva
-Tőlem úgy is aludhatnál -a csibész mosolya levakarhatatlan volt az arcáról-De most komolyan fogj meg egyet és fürödj meg utána beszélni akarok beled egy fontos dologról.oké?
A szemei rabul ejtett és nem tudtam megszólalni, így csak bólintottam, megfogtam egy rémes hálóinget,majd be vettem magam a fürdőbe.Gyorsan megmostam  a hajam meg fürödtem és fogat mostam, majd beszárítottam a hajam, amikor a ruhát akartam fel venni, valami papír volt rá tűzve biztostűvel, le vettem és  meg néztem. 

Sajnálom, hogy a többi pizsamád eldugtam, de szerintem a végén már nem fogsz kinyírni.Szép éjszakát és nyugi csak azt láttam  amit kell.
Alice

Teljesen össze zavart mi lesz itt ? Nem tudom, de valamire készül Edward, méghozzá valami fontosra, mert akkor nem mondta volt, hogy beszélni akar velem.De mi lehet az? Lehet hogy az átváltozásomról akar beszélni?
Abba hagytam a mélázást,gyorsan felöltöztem jobban mondva,egy kis hálóinget, ami semmit nem takart, és kiléptem a fürdőből.A szerelmem az ágy szélén ült és nagyon elgondolkozhatott, mert nem vett észre egyből, tettem egy lépést előre, akkor rám kapta a tekintetét, majd végig mért lentről felfelé egyes részeimnél elidőzött, majd a szemembe nézett, ahogy sok érzés kavargott a éjfekete szemeiben.Hirtelen előttem termett és a falhoz szorított.
-Nagy bajban vagyok?-kérdeztem félénken.
-De még mennyire-mondta

11. Fejezet

2Hét telt el azóta, hogy Edward és én megint együtt vagyunk, azóta megint teljes ember vagyok, bár ami nem sokáig lesz, ugyan is úgy beszéltük, meg hogy 2 hónap múlva átváltoztat.Ez alatt a 2 hét alatt elég sok mindent történt,Eleinte Edward nálam töltötte az éjszakákat, csak átöltözni ment haza, vagy vadászni.De én nem szeretem volna ha elhanyagolja a családját miattam, ezért Esme azt tanácsolta, hogy költözzünk mi Tiffel át a Cullen villába, és kicsit nehezen, de mint a ketten bele egyeztünk,hát átköltöztünk én a szerelmemmel vagyok egy szobába, ahova betettek nekem egy ágyat is hogy kényelmesen aludhassak.Tiffnek külön szobája volt a földszinten.Amióta megint együtt vagyunk Edward sokkal jobban bír mellettem lenni, és a vágyainak is jobban enged, bár azért nem annyira hogy az megtörténjen az  a bizonyos dolog, de azt mondta a szerelmem hogy ha majd átváltoztat, akkor lehet róla szó.Tudom, hogy csak azért nem akarja, mert fél hogy bánthat, pedig én tudom, hogy nem tudna bántani.
Reggel kipihenten ébredtem a szerelmem karjai közt.Kinyitottam a szemem és felnéztem rá, féloldalas mosolyával viszonozta.
-Jó reggelt szerelmem-csókolt meg
-Neked is, milyen volt az estéd?
-Nagyon jó, főleg az amikor rólam beszéltél álmodba-vigyorgott, én pedig elpirultam
-Miket mondtam?-kérdeztem félve
-Hát..........csak .........................a nevemet , meg hogy szeretsz-vigyorgott tovább, én meg bele fúrtam az arcomat,a nyakába.
Egy darabig feküdtünk tovább szeretgettük egymást, majd muszáj volt kell ni mert munkába kellet menni, gyorsan elvégeztem a reggeli teendőkkel utána együtt mentünk le a nappaliba, ahol csak Esme volt, amin meglátott mosolygott melegen ránk.
-Jó reggelt.Bella gyere kész a reggelid.
-Öhm köszönöm-és kérdőn néztem rájuk
-Edward jött le nem rég szólni, hogy készítsem neked a reggelit-mondta mikor látta hogy nem értem
Bólintottam, majd elindultam a konyhába, leültünk a pulthoz, a szerelem a karját a derekamra tette, és engem nézet ahogyan eszem, reggeli után elindultunk a munkába , mert Edward nem engedte, hogy egyedül menjünk ezért ő hordott, kitett, majd ment suliba,délután amikor végeztünk akkor jött értünk.
Azt hittem hogy ez a nap is ugyan olyan lesz mint a többi, de nem úgy alakult ahogy azt gondoltam, a főnökünk szólt, hogy jött egy új alkalmazott, és segítsünk neki beilleszkedni.De amikor megláttam, hogy ki az meg sem tudtam szólalni.így a főnök mutatta be nekünk.
-Lányok ő itt Jacob Black az új csapat tag
-Jacob ő itt Bella és Tiffany.Ők ketten segítenek neked beilleszkedni-mondta mosolyogva és már el is ment.Még mindig az előttem álló barátomra meredtem, de ezzel nem csak én hanem ő is így volt.A kínos csendet végül Tiffani törte meg.
-Oké én ezt nem értem! Elmondanátok nekem hogy mi folyik itt?-kérdezte, de nem válaszoltunk.
-Na  jó ez nem mehet így tovább!-Jelentette ki határozottan, majd megfogta Jacob vállát, pár perc után teli vigyorral az arcán kezdet bele.
-Ó már értem, de te egy farkas vagy.-a végét már suttogta
Jacob erre rá kapta a tekintetét, és kezdett dühös lenni.
Bella tudod, hogy ő mi?-éretlenkedett
-Igen tudom együtt lakunk ahogy elköltöztem Forksból-Jacob elsápadva nézet rám
-Bells ezt te sem gondolhatod komolyan!-Háborgott még mindig
-Ó ha te azt tudnád, hogy most mi van vele-szólt közbe ,én meg mérgesen néztem rá
-Miért mi van veled Bella
-Majd munka után beszélünk most segítek neked, beilleszkedni.-Mondtam
Jó érzés volt hogy Jacob itt van, amikor Edward elhagyott csak ő volt aki ki tudott rángatni a depresszióból, és nagyon jó barátok lettünk.De a mostani beszélgetéstől félek egy kicsit, mert nem tudom, hogy mondjam el neki, hogy Edwarddal megint együtt vagyunk,hiszen tudom mit érez irántam.
Mielőtt  zártunk volna a szerelmem hívott hogy egy kicsit késik, de siet hozzám.Rossz volt hogy így később láthatom, de egy kicsit örültem is neki, mert így nyugodtan tudtam beszélni Jake-el .Amikor végeztünk a munkával,át sétáltunk a parkba és leültünk, Tiff addig vett nekünk valami kaját,így kettesben maradtunk, és tudom hogy meg kell neki mondani, de nem tudom, hogy hogyan is kezdjem el.
-egyedül jöttél el idáig?
-Igen tudod nem volt már értelme Forksba maradnom.-mondta komolyan, de nem értettem semmit, hisz ott van neki Billy is
-De Billyt ott hagytad egyedül?-kérdeztem értetlenül
-Billy 3 hónapja meghalt agyvérzésben-hajtotta le a fejét.
-Jake én sajnálom, de miért nem  szóltál?Hiszen tudod a számom, miért nem hívtál fel?
-Tudod amikor meghalt, akkor senkivel sem álltam szóba, magamba fordultam,Seth és Leah volt aki segített nekem rendbe jönni, ők tanácsolták, hogy egy kis hely változás, jót tehet, és hogy őszinte legyek igazuk volt ,mert megtaláltalak téged -mosolygott melegen
-Jake én....-kezdtem bele, de nem tudtam, hogyan is folytathatnám , de úgy gondoltam, hogy egyszerűen kinyögöm, az igazat.-Én nem csak egy vámpírral élek együtt.-Mondtam,erre Jake eltartotta a száját.
-Még is hány vérszívót állítottál magad mellé? Tudod mindig vonzottad a bajt, de hogy több vérszívót is, ezt már nem tudom, hogy lehet.-nevettet fel
-Hát Tiffel együtt 8  vega vámpírral lakom most
-8-al?-lepődött meg, aztán mint aki megérezte, hogy kik is a többi vámpír így rá kérdezett
-De ugye nem Cullenék?Még az a szemét Edward is veled lakik?-kérdezte feszülten
Én nem tudtam, hogyan is mondjam el neki

10. Fejezet

Sziasztok!
Meghoztam a kövi fejeztet.Bocsi kicsit rövid lett, de remélem tetszik így is.
A kövi fejezet nem tudom mikor lesz, mert a fiamnak tüdőgyulladása van, és lehet hogy kórházba kell menni vele, de akkor nekem is ott kell lenni, és akkor nem tudom írni.
Puszancs
Annamari

-Alice mi a bajod?-kérdeztem döbbenten
-Hogy mi a bajom?-kérdezett vissza dühösen, de ami még furcsább volt, hogy a szerelmem mellettem elkezdett kuncogni mire én kérdőn néztem rá
-Csak Alicenek nem tetszett, hogy elraboltalak, és kijátszottam a képességét -mondta nevetve.
-Még hogy nem tetszett! -háborodott fel az érintett-Ezt még vissza kapod Edward Cullen!-fenyegette meg a bátyát.Majd felém vette magát és átölelt.
-Bella annyira örülök, hogy megint együtt vagytok és együtt van a család -Majd sorba megölelt mindenki minket.
Carlisle és Esme ölelkezve figyelték minden mozdulatunkat, ahogy a szerelmem a kanapé felé kezd húzni, de mielőtt még leülhettem volna a kanapéra Edward az ölébe húzott és átölelte a derekamat, én az egyik karomat Edward nyakára tettem, és a fejemet pedig a fejére hajtottam.
-Olyan szépek vagytok így együtt, bár a múltban is láttalak együtt titeket, de élőbe sokkal jobb -mondta teli vigyorral az arcán Tiffany
-Á igen Tiffany, hogy is működik a te képességed?
-Nos hát bárki múltját meg tudom nézni,ha már egyszer megérintettem.
-Nem mindenkiét-szóltam közbe mire a szerelmem rám kapta a tekintetét és kérdőn nézet hol rám, hogy a barátnőmre
-Ezt nem értem.Te sem látod bella múltját?-kérdezte döbbentve
-Nem sajnos nem, pontosan úgy ahogy te sem hallod a gondolatait-mondta tiffany
-Érdekes...........-tűnődött Carlisle
- de akkor honnan tudtad, hogy mi kik vagyunk?-kérdezte Alice
-Mert mint már mondtam Bella elmesélt nekem mindent rólatok, és amikor az üzletben találkoztunk és  mivel tudtam a neveteket, így tudtam, hogy csak ti lehettek, és amikor kezet fogtam veled, akkor láttam a múltadat, ugyan úgy mint mindenkiét, kivéve Edwardot és Bellát.
-Én nem értem-mondta Emmet értetlenül
-Mit?
-Hát az oké, hogy Belláét nem látod, de Edwardét miért nem?-még mindig értetlenkedett a maci
-Ez egyszerű, mert még nem érintett meg -mosolygott Edward
-Ne vájkálj a fejembe!-Jelentette ki szinlelt sértődötten Tif -Kösz a figyelmet Emmet tette a megbántottat Tiffany.Emmet nem értette, hogy miről is beszél, de a többiek igen, és elkezdtek kuncogni.
-Most mi olyan vicces?Miért a kicsit marad ki mindenből? -duzzogott ő is
-Édesem, ha figyeltél volna, akkor érteted volna azt is, hogy Tiffany érintés útján látja mások múltját, de mivel még Edwardot nem érintette meg, így neki nem látja.
-Jól van na -hümmögött  tovább, mindenki őt nevette
-ha már itt tartunk akkor mi lenne ha meg mutatnád az emlékeimet-kérdezte Alice kérlelően
-persze
-akkor gyerünk a szobába
- de szerintem Jaspernek  is jönnie kéne velünk-mondta Tiffany amit nem értettem, de a szerelmem igen, és így ő is erősíttet azon, hogy ne csak ketten legyenek, amikor Alice megtudja a múltját .Lehet, hogy Alice múltja nem is olyan szép? és mi van ha azért nem emlékszik semmire, mert annyira szörnyű.
Még ők felmentek az emeletre, mi addig beszélgetünk, de engem igazán az foglalkoztatott, hogy miért kellet Jasper is.
Pár órával később Tiffany egyedül jött vissza elég borzalmas lelki állapotban , de nem értettem miért, amit azonnal szóvá is tettem.
-Tiffany mi a baj? Alice és Jasper hol van?
-Elmentek kiszellőzteti Alice a fejét -mondta idegesen
-De hát miért? Mit mondtál neki?-kérdezte Emmet előttem.
-Megmutattam az emlékeit, ami nagyon felzaklatta őt, de annyira, hogy még Jasper sem tudta le nyugtatni egy kicsit sem
-Nem a te hibád.-szólalt meg a szerelmem is
-DE ha én........-de nem bírta befejezni, mert Edward közbevágott
-Alice kérte, hogy mutasd meg neki, nyugi, majd megnyugszik és nem lesz semmi gond vele. Hidd el ismerem őt annyira, hogy tudja, mi lesz vele ezután.
-Hát remélem, hogy neked van igazad.-sóhajtott -De későre jár, és Bellának ennie is kell meg aludni, biztos fáradt .
Próbáltam ellenkezni, de nem hagyta a szerelmem, hogy ellenkezek.Elköszöntünk mindenkitől, kivéve Alicet és Jaspert, mert ők nem voltak ott és Edward haza hozott minket, de nagy örömömre nem ment el hanem megvárta még megfürdök, és eszem, majd együtt mentünk fel a szobámba.Be feküdt mellém az ágyba jól betakargatott, hogy meg ne fázzak és a mellkasára húzott.
-Annyira jó érezni a tested melegét-puszilta meg a fejem búbját.
-Annyira jó hogy újra itt vagy velem-néztem mélyen a szemébe.Edward közelebb hajolt, és szenvedélyesen megcsókolt, amikor elváltunk, még egy csókot nyomott a homlokomra, majd elkezdte dúdolni az altatómat, amit már 2 éve nem hallottam .Mélyen beszívtam az illatát és egy kettő elaludtam.

9.Fejezet

Sziasztok!
Itt a kövi fejezet. Igen tudom, hogy sokáig tartott, de nem volt időm egymás után 3 halálozás a családban, felforgatja az ember életét és nem ius kicsit.
Remélem , hogy tetszik nektek a feji, de annyit elárulok, hogy nem itt a happy end, mert még csak most jön egy kis izgalom :)
Még egyet kérnék tőletek, hogy egy két szóval, írjatok véleményt,nagyon jól esne.
Köszi .
Pusszancs 

-Úgy hogy ha te nem teszed eszt velem akkor anyámnak nem kellet volna eljönnie Forksba és Viktória nem öli meg őket a szemem láttára, de tudod mit?Jobb lett volna ha farkasok nem lépnek közbe, mert akkor már nem élnék, és akkor nem kellett volna szenvednem.
-Én annyira sajnálom, én csak..-mondtam volna de nem hagyta hogy végig mondjam
-Csak  azt ne mond, hogy azzal hogy elhagytál azt akartad hogy boldog legyek, mert ez nem igaz, mert ezzel tettél tönkre.-mondta és már zokogott is.
-De igen ezt akartam, de belátom ezzel csak rontottam rajta, és itt és most  megesküdök, hogy soha többé nem megyek el, ha csak te nem akarod, hogy elmenjek, és mindent elkövetek azért, hogy el feledtessem veled azt a két keserű évet amit én tettem veled.
-Meddig ? hm? Meddig akarsz maradni?Ameddig nem leszek öreg? csak addig? Edward én egy ember vagyok, bár igaz ha akartam volna már rég vámpír lehettem volna de nélküled nem akartam az lenni, mert én csak miattad akartam.Te hajlandó lennél átváltoztatni?-Kérdezte, de én nem akartam erre a sorsra jusson mint mi, de tudom, hogy ő így lenne boldog, és hogy ha még egyszer nem akarom elveszíteni akkor meg kell tennem.
-Meg, de arra kérlek, hogy ne most , hagy nekem egy kis időt még felkészülök rá.arra a kérdésedre, hogy meddig akarok veled maradni, arra az a válaszom, hogy örökre!Örökre veled akarok lenni, mert te vagy a mindenem, szeretlek és nekem nélküled nincs életem kérlek bocsáss meg nekem ostoba voltam-mondtam közben közelebb mentem hozzá, de nagy meglepetésemre nem elhúzódott, hanem rám emelte azokat a gyönyörű csokoládé barna szemeit.amiben elvesztem.
-Ne várd azt , hogy mindent elfelejtek neked egyről a kettőre és hogy olyan könnyen megtudok benned bízni de remélem hogy te is megteszel mindent a közös jövőnkért ,mert én  megpróbálok mindent.és tudod mért? mert szeretlek, és nekem sincs életem nélküled, csak veled, de ne hagy el még egyszer, mert azt már nem élném túl.-szemembe nézve mondta majd megcsókolt, olyan édes szenvedélyes és szerelmes, mintha most csókolnánk egymást elsőnek.
-Igérem mindent megteszek azért hogy te boldog légy és el felejtessem veled minden rosszat.Szeretlek Bella öröké szeretni foglak.-mondtam és magamhoz öleltem.Szerelmem mint egy kis cica úgy bujt hozzám, a meleg teste , ahogy hozzámért perzselt, de boldog voltam , mert azt a nőt tartom a kezemben,aki a világot jelenti nekem.
A boldog pillanatot a családom gondolatai szakították meg.
''Jaj bárcsak újra együtt lennének és a fiam is meg a lányom is boldog lenne''-Hallottam meg anyám gondolatát.
''remélem rajta kapjuk őket , ahogy épp huncutkodnak, de jó volna a hugit paradicsom vörös arccal látni ''-Kúszott tovább Emmett beteges megjegyzései de mégis elnevetem magam, amit a szerelmem is megkérdezett.
-mi olyan vicces?
-Semmi csak a többiek nemsokára itt lesznek és  tudod Emmett és az ő pohénai.
-Hát azt pedig jó lett volna kihagyni, mármint Emmett hülye vicceit.-mondta nevetve, olyan jó volt őt nevetni látni, és hogy a drága tesókám ne vegye el a kedvét, így kitaláltam valamit.
-Gyere velem-fogtam meg a kezét
-De hova? A többiek mindjárt itt lesznek.-nézet rám kérdőn.
-Elmegyünk Emmett hülye megjegyzései elő -mondtam fél mosollyal amitől a szerelmem szíve meglódult.
-Oké gyerünk.-A hátsó ajtón lógtunk ki be egyenesen az erdőbe menve
-Nem futhatnánk?-kérdezte félénken, de engem nagyon meglepett, hisz soha nem szerette ha a hátamon vittem őt.
-De te nem szereted ha futok veled.
-Már megszoktam, volt egy párszor, hogy Tiffany vitt valahova és muszáj volt
-Ez esetben  kívánságod számomra parancs-mondtam, majd el engedtem a kezét  és az ölembe kaptam, szorosan hozzám bújt és már futottam is a rétem felé.
 
(Bella szemszöge)
Olyan jó beszívni a bódító  illatát, annyira hiányzott ez az illat és a közelsége, még mindig nagyon szeretem és soha nem tudnák más szeretni csak is őt.Bár az volna a helyes, hogy ha nem hagynám a közelembe engedni, de sajnos túl gyenge vagyok ahhoz, hogy meg is tegyem.Amióta csak elhagyott, mindig erről álmodtam, hogy újra együtt leszünk, átváltoztat és örökre együtt leszünk.
Vámpír sebességgel egy kettő elértük az úti célunk, ami nem más volt mint egy kis rét,amit körbe ölel az erdő és  ahol kis patak csordogál ez egyik oldalt,gyönyörű volt így minden , szerelmem le tett a lábamra és kézen fogva sétáltunk a patakhoz közelebb.Hosszú ideig csak egymás karjaiban beszélgettük , majd amikor le hült az idő,Edward nem engedte, hogy tovább  maradjunk, mert megfázhatok.
-Megígérem, hogy ide gyakran fogunk eljönni  -mondta miközben átölelte a derekam.
-Ez lesz a mi helyünk, úgy mint ahogy  Forksban is.
-De mostmár tényleg indulni kell, mert megfogsz betegedni, és azt nem szeretném.
Edward felvett az ölébe én pedig hozzá bújtam jó szorosan, már száguldott is velem .
A ház közelében a szerelmem lasíitott majd talpra állított, és megcsókolt,ilyenkor mindig pillangózik a gyomrom és a szívem is meglódul, Edward belemosolygott a csókunkba, amit nem értettem, hogy miért nevet.
-Mi olyan vicces?-kérdeztem, amikor megtaláltam a hangom
-Semmi csak Emmett -mondta azzal az őrjítő féloldalas mosolyával , amivel mindig le vesz a lábamról.
De mielőtt válaszolhatott volna és kivágódott az ajtó.
-Edward Anthony Masen Cullen Mégis hogy képzelted ezt?-Támadta le Alice a bátyát,amin nagyon meglepődtem

8. fejezet

Sziasztok! Itt a kövi fejezet is, remélem tetszeni fog, de nem tudom miért nem kapok komikat, pedig vannak olvasóim.:/ Olyan jó volna ha kapnék egy két komit.

8.Fejezet
 
(Bella szemszöge)
Nem voltam felkészülve, erre a találkozásra. Ugyan is aki az ajtóba volt , az Edward volt.Most is olyan gyönyörű volt, mint mire emlékeztem, bronz barna kócos haja a szépen ívelt ajkai, a megbabonázó arany színű szemébe nem láttam mást csak, megbánást és féltést, és szerelmet olvastam ki.A gyönyörködésből egy bársonyos hangra lettem figyelmes.
-Bella! El sem hiszem, hogy te vagy az-mondta elhaló hangon.

(Edward szemszög)

Meg kell tennem beszélnem kell Bellával! Igen tudom hogy Bella itt van Londonban, nem rég Alicenek volt egy látomása Belláról, ahogy egy próbafülkéből lép ki, azóta olvasok megint mindenki gondolatában, és csalódtam, igen csalódtam, nem akar látni azt hiszi, hogy nem szeretem és csak játszottam vele, pedig ez nem igaz, mindennél jobban szeretem nélküle és csak egy test vagyok, semmi több.De abban csalódtam legjobban, hogy Bella  Nem Jacob Blackel van, pedig azt hittem hogy ők ketten együtt lesznek, hisz Jacob szerelmes Bellába, de Bella csak engem szeret, ez melegséggel tölti be a régen halott sz,ívemet.
A vadászatból is direkt előbb vissza tértem, éreztem az illatát, de persze a családom azt mondta, hogy nem Bella, pedig ő volt az.
Most úton vagyok, követem a családom illatát, Bella házáig, már nem messze jártok , mert egyre intenzívebben érzem a családomat, és már Belláét is érzem, meg egy idegen vámpírét is.De ki az idegen? és mit keres Bella közelébe?
már épp csengetni akartam amikor Alicenek látomása lett rólunk egy tisztáson voltunk, és éppen csókolóztunk , de ezt a tisztást nem láttam még, de most nem is terveztem elvinni őt sehova inkább csak a családomat akartam haza küldeni.Lehet,  hogy Bella is akar velem beszélni? Talán tényleg rendezhetnénk a dolgainkat?Vajon megbocsát nekem amiért ezt tettem vele?
A gondolataimban merülve megnyomtam a csengőt , aztán pár perc múlva léptek és szívdobogás hangját hallottam, aztán nyílt az ajtó  gyönyörű csokoládé szemeit rám emelte amibe meglepődés tükröződött.
-Bella! El sem hiszem, hogy te vagy az- mondtam
-Te mit keresel itt? ha bántani akarsz akkor azt már megtetted, és ennél jobban nem bánthatsz már.és most menj el, mert vendégeim vannak.-mondta, de látszott rajta, hogy nem gondolja komolyan, csak a düh mondatja vele.
-Nem Bella!Addig még végig nem hallgatsz addig nem megyek el, tudom, hogy a családom már elmondta, de szeretném ha tőlem hallanád.De hidd el nincs szándékomba bántani soha nem is volt.
-Igen elmondtak mindent, szóval nem kell fáradnod.és ha megbocsájtasz-mondta és már csukta is volna be az ajtót, de én gyorsabb voltam és oda tettem a kezem az ajtóba hogy ne tudja bezárni.
-Bella kérlek! -szóltam könyörgően
-Jól van mond mit akarsz, de gyorsan mert nem érek rá.-mondta
-Csak azt.....de nem fejezhettem be, mert egy hosszú barna hajú vega vámpír közbe szólt.
ő lehet az akit éreztem idefelé
-Bella mi tart eddig? nem fogod elhinni hogy Alice mit látott-mondta mosolyogva, de ahogy meglátott meglepődött .
-Edward te mit keresel itt?-kérdezte, de nem tudtam válaszolni, mert meglepődtem, hogy honnan ismer.
-Te honnan tudod hogy ki vagyok?-kérdeztem, de már tudtam a választ, mert láttam a fejébe.
-Minek mondjam, ha már úgy is kiolvastad a fejemből?de miért nem jössz be? Ne azt ajtóban beszélgessetek-mondta mosolyogva
-Tiffany kérlek-nézet a szerelmem szórósan rá
-Most miért baj ha segítek?-tette az ártatlant, amin nekem mosolyognom kellet.Bella erre már nem felelt, csak arrébb állt az ajtóból, hogy beférjek és bementem a házba.Mentem volna a szerelmem után, de Tiffany megállított.
-Most segítek neked, de ha elszúrod,vagy megbántod az életeddel fogsz fizetni.Ezt jól jegyezd meg.-Mondta fenyegetően
-Köszönöm, és nem akarom többet bántani.Csak boldoggá akarom tenni.
-remélem is, mert nem ismersz, milyen vagyok,ha olyat bántanak, akit szeretek.
Én csak egy bólintással válaszoltam, hogy megértettem, és mentem is Tiffany után.Ahol ott volt az egész családom, bár meglepődtek azon, hogy én itt vagyok, de persze a kobold kis hugicám ideges volt hogy kijátszottam a képességét.Amit szóvá is tett.
-Edward! Te honnan tudtad?
-Már rég tudtam Alice , de most nem ezért jöttem.-mondtam és fordultam a  szerelmem felé.
-Beszélhetnénk négyszemközt?-a szerelmem csak nézet rám, de nem válaszolt, helyette  Tiffany szólt
-Persze, mi úgy is vásárolni akartunk menni, de Bella majd máskor jön velünk-mondta mosolyogva és rám kacsintott, azt hiszem kedvelem ezt a lányt.
Pár perc múlva már csak ketten voltunk a házba. Bella az ablaknál állt és nézet ki rajta.Olyan szép volt abban a sötét kék felsőben, ami nem sokat takart a tökéletes testén, ezt még tetőzte a szűk fehér nadrág is.Gyönyörködésből szerelmem lány dallamos hangja rángatott ki.
-Mit akarsz mondani?-kérdezte még mindig az ablakot bámulva
-Szeretlek Bella, mindig is szerettelek, attól a perctől, hogy megláttalak szeretlek,  és nem akartam azt hogy te is szenvedj, azt akartam, hogy boldog légy, és mindened meglegyen amire csak vágyhasz.
-Amire csak vágyok? Amire? Edward amire csak vágytam, az te voltál, te senki és semmi más, de te ezt nem akartad, és így hagytál szenvedni két évig, nem tudod elképzelni, hogy mit szenvedtem, azért mert te elhagytál.Miért higgyem el azt hogy te csak jót akartál? miért higgyem el hogy szeretsz? ha te nem teszed eszt velem, akkor még a szüleim is élnének.most csak úgy váratlanul ide jössz és azt várod, hogy higgyem el minden egyes szavadat.Miért miért tetted ezt velem?
Teljesen letörtem.Súlyosan megbántottam azt a nőt akit a világon legjobban szeretek, és  én elszúrtam.De valami megfogott amit mondott és ezt nem értettem.
-Hogy érted, hogy ha nem teszem ezt veled akkor a szüleid is élnének?-kérdeztem rémültem, és csak remélni tudtam, hogy nem úgy értette, ahogy én gondolom.