Sziasztok!
Karácsony alkalmával meghoztam az új részt!
Jó olvasást !
Puszancs Annamary
Renesmee szemszöge:
-Jacob , milyen gyorsan futsz?
-gyorsabban mint egy ember.Egy verseny a házatokig?
-Jó ötlet, de honnan fogod tudni, hogy merre kell menni?-hangos nevetésbe tört ki
-Már érzem az illatukat -mondta mosolyogva
-ó akkor háromra?-Mondtam és háromra indultunk is.ahhoz képes hogy nem vámpír gyorsan futott.fej fej mellet haladtunk, de a cél előtt már még gyorsabban futottam és így én nyertem.
-Nyertem!-mondtam nevetve.
-Igen gyorsabb vagy nálam.-mondta és nézet a kapuba, követtem a pillantását ahol anya állt karba tett kézzel és minket nézet mosolyogva-már azt hittem soha nem értek haza.
Jacob szemszöge:
Nem szóltunk semmit sem, hanem bementünk a házba és leültünk én az egyik kanapéra ültem, hogy Renesmeevel elférjünk,de ő nem mellém ült hanem a szomszédos fotelba.bár azt reméltem, hogy mellém ül,de megértem hogy miért nem hozzám ült.Még idő kell neki.Tifanny a másik kanapén Bellával ,Carlie meg mellém ült.
-Mit tudtál meg Jake?És a tanács mit szólt mindenhez?
-Hogy őszinte legyek ők sem tudják, hogy lehet ez, bár felvettettük, azt is hogy Renesmee félig ember és a múltban történtek.-Most már nem szívesen beszélnék erről.
-Hát erről nem tudtunk sok mindent meg-sóhajtott Bella is.
-Öhm Bella beszélhetnénk négy szemközt?-muszáj elmondanom neki, még ha nem is akarom, de tudom, hogy úgy is össze futnának, és az sokkal rosszabb lenne ha hazudnák.
-persze, gyere menjünk sétálni-mondta és elindult kifelé.
-Anya vigyázz magadra-Szólt Carlie mire Bella csak bólintott -Renesmee csak nézet hogy az anyjára és hol rám.amikor találkozott a pillantásuk,rá mosolygatm , amit viszonzott .majd mentem Bella után.Mesze mentünk, hogy ne lehessen hallani, amiről beszélünk.
-Elmondtad nekik, hogy ki az apjuk?
-Meséltem róluk, de nevet nem mondtam nekik és nem is szeretném, ha megtudnák.-jelentette ki határozottan, mire én csak bólintottam.
-Bella valamit el kell mondanom neked.Tudom, hogy ez nem a legjobb hír, de jogod van tudni, mert bármikor összetalálkozhattok.-mondtam mire Bella felhúzta a szemöldökét és várta hogy folytassam.-Cullenek is vissza jöttek-hadartam el gyorsan.
-MI? Mond hogy ez nem igaz!Nem !Azonnal el kell mennünk!Nem maradok itt .-mondta és indult volna vissza a házba,de én megállítottam.
-Bella nem teheted ezt velünk.Tudod mi lenne ha szétválasztanál minket.
-akkor te is gyere velünk
-Ezt nem tehetem a falkának szüksége van rám.
-De én nem akarok találkozni velük Jacob! tudom ha találkoznak velünk akkor tudják, hogy a lányok valóban Edwardé és félek hogy megpróbálná elvenni tőlem.-mondta és megértettem, de nem hiszem hogy elvenné a lányokat, mert neki van már felesége és egy lánya.
-Bella van még valami amit nem mondtam el neked.Edwardnak van felesége és egy vér szerinti lánya.-mondtam és vártam a reakcióját.-Ha a szemmel ölni lehetne akkor már megtette volna.A szemei csak úgy szikrázott a dühtől.
-Tőlem nem lehetett gyereke de mástól már igen!Milyen ironikus!De soha nem engedek neki!Soha de soha esküszöm.-kiabált és elkezdte irtani az erdőt.
-Bella nyugodj meg! Tudom, hogy min mész keresztül, de mi itt vagyunk neked és csak ez számít!Nyugi én is meg akartam ölni,de a doki is a felesége miatt nem tettem.emlékszel mit mondtam akikor külön váltunk amikor terhes voltál?˛˛ha Edwardot megtalálom, kinyírom,és nem érdekel a szerződés``Na ezt be is akartam tartani.de mégsem tettem.
-Mutasd meg!-követelte én pedig kérdőn néztem rá-Mutasd meg azt amikor találkoztál velük.-mondta én pedig felidéztem azt amikor találkoztunk a falkával velük.
"Épp járőrözni voltam amikor több vámpírt éreztem azonnal összehívtam a falkát és követtük a szagot.A szag egészen a határig éreztük. amikor mindenki oda ért akkor értek oda a Cullen klán is de feltűnt hogy nem 7en vannak, hanem 9-en,azonnal vissza változtam emberré.Amikor vissza mentem azonnal neki kezdtem.
-Mit kerestek itt?Még van képetek azok után ide jönni amit Bellával tettetek!És főleg te takarodj erről a környékről!-ordítottam Edward képébe.
-Nem tudsz te semmit!Soha nem gondoltuk, hogy egy vámpírnak lehet gyereke! és persze hogy elborult az agyam!-kiabált ős is és elindult felém.De Egy vörös hajú nő vissza fogta őt.
-Úgy látom, hogy teljesen igazam volt abban, hogy csak kihasználod Bellát!Gyorsan túl léptél rajta.És a másik vöröske ő ki neked?Csak nem a lányod, bár nem hasonlít rád de az anyjára igen.
-Igen Jacob ő az unokám-szólalt meg a doki normál hangban.Egy pillanatra rá néztem a dokira és még dühösebb lettem vissza néztem az előttem álló vérszívóra.
-Persze Bella megcsalt velem,de ettől a nőnek a kölykét elfogadtad!Te egy undorító féreg vagy! Bella miattad halt meg!-ordítottam és neki rontottam, nem tiltakozott, hiszem miért is tette volna igazam volt!Engem a falka őt pedig a többi büdös vérszívó fogta és vitte távolabb.
-Jacob! Tudom hogy haragszol ami a múltban történt Bella miatt.De hidd el mi sem tudtuk, csak később hogy egy embernek lehet gyereke egy vámpírtól!-vette át a szót a doki.
-Ó valóban de ha neki elborult az agya.de legalább nektek lett volna eszetek és nem hagytátok volna elmenni! Talán még most is élne!
-Mit tudsz róla?Kérdezte a a kis pöttöm
-Semmit azt tudom, hogy megtartotta a babát.de Tiffany azt is elmondta hogy az anya nem éli túl egy vámpír baba kihordását.Megpróbáltam lebeszélni, de hajthatatlan volt így én ott hagytam őket. mert én tényleg szerettem és nem bírtam nézni a szenvedését!ez első utam hozzátok vezetett, hogy kinyírjam ezt a rohadékot.de addigra már nem volttatok ott .
-Még te beszélsz! Amikor te is ugyan úgy otthagytad őt magára!-ordított de a kis felesége rá nézet és mondott neki valamit.utána megnyugodott.
-Csak tudod nem én csináltam fel hanem te!-morogtam oda
-Jacob Tudom, hogy haragszol ránk és meg is értjük, de a szerződést ugye nem bontjuk meg?Már megkaptam a kórházban az állást és nem akarom lemondani-Ő a legnormálisabb a családban így hát beleegyeztem
-Rendben maradhatok, de figyelmesztetlek, ha egy embernek is baja esik, takarodtok! mondtam majd elmentünk a farkával."
Itt véget ért az emlék és Bella még idegesebb lett mint volt.
2015. december 25., péntek
Karácsony
"A karácsony számomra az év legszebb időszaka.
Az a legszebb ebben az Ünnepben,
hogy az emberek megállnak néhány napra,
és csak azokra figyelnek, akik igazán fontosak számukra.
Megszűnik a külvilág, csend és béke költözik az otthonokba."
2015. december 19., szombat
20.fejezet
Sziasztok!
Meghoztam a kövi fejezett.Remélem hogy tetszik-.
Puszancs Annamary
-Te csak ne beszélj itt szörnyikékről, amikor te sem vagy átlagos-morgott Renesmee és egyenesen Jacob elé ment .Ahogy találkozott a pillantásuk már tudtam mi történt, de Tiffany és Carlie csak bámulták őket, hogy most mi történt.Egy kicsit elborult az agyam, mert Jaket egy fához vágtam ami még kettőt sodort magával.A farka megindult felém,de Jacob leintette őket.
-Hogy teheted ezt?-ordítottam-Ezt nem fogom hagyni!Ő az én lányom!-Ütöttem újra
-Tudod hogy ezt nem én irányítom!Ez ellen nem tehetünk semmit és ezt te is tudod!-kiabált ő is, majd egy mély levegő után normálisan folytatta-Bella te mindent tudsz erről, és tudod hogy mi történik ha bele avatkozol.Nem teheted ezt vele és velem sem.
Jó igen tudom, hogy nem tehetem hogy elviszem Renesmeet , mert abba belehalna nem csak Jacob hanem Renesmee is,bár ha a másik oldalát nézem inkább egy nagyon jó barát akit ismerek, mint egy huligán és a bevésődés is örökre szól.
-jól van.-adtam meg magam Jacob mosolyra húzta ajkait,majd Renesmee felé fordult, aki még mindig megkövülten állt .De mielőtt megszólalt volna még oda mondtam
-De azért majd elbeszélgetünk még.-mire csak egy bólintást kaptam és oda sétáltam a Carliehoz és Tiffanyhoz.Renesmee Jacobal beszélgetett valamiről, de inkább oda sem figyeltem.Nem értettem hogy lehet ez, hisz Renesmee félig vámpír és csak félig ember.A farkasok és a vámpírok ősi ellenségek ezt nem értem.Gondolkodásomból Jake hangja rántott vissza.
-Bella este átmennék hozzátok, ha nem baj, de ezt a tanáccsal is meg kell beszélni, történtek olyan dolgok, amire eddig nem volt példa.
-Természetesen majd Renesmee ide jön este és ő elkísér hozzánk.Így megfelel?
-Nekem igen, de azt hiszem erről Renessmenek kellene dönteni én semmit nem akarok erőltetni.-mondta és mind a négyen a lányomra néztünk.
-Ja mi? igen persze csak mond mikorra legyek itt?
-este 9 megfelel?-kérdezte a lányom pedig bólintott-Akkor este itt találkozunk.
majd indulni akart de Tiffany megállította.
-Jacob! Mi lesz a szerződéssel?Tudod utoljára akkor vadásztunk mikor költöztünk ami nem most volt.
-Azt hittem ez egyéltelémű-nézett Renessmeere.-akkor este találkozunk.Sziasztok.-köszönt és elmentek,Renessmee még mindig Jacob helyét figyelte.Látszott hogy össze zavarodott egy kicsit.
-Renesmee! Gyere-szóltam neki aki egy sóhaj után megindult felém.
-Anya mi ez az egész?Miért támadtál rá, ha a barátod? Mit akar Renesmeetől?Mondj el mindent.
Nyugalom! Nincs itt semmi gond!Csak JAcob bevésődött ..........és ..azt hiszem hogy nem kell mondanom hogy kibe-néztem Renesmeereakin látszott hogy még így sem értett semmit,így hát folyattam-Ezt majd ő elfogja mondani neked.Nektek meg elég legyen annyi, hogy nincs semmi gond, és majd este ezt is megbeszéljük rendben?-mondtam mire bólintottak, és elindultunk gyorsan vadászni, hogy utána idejében vissza érjünk, mikorra Jake is végez és találkozik Renesmeeval.
Renesmee szemszöge:
Idegesen álltam egy helyben még vártam Jacobra.Remélem hogy megtudom hogy mi ez a bevésődés, anya ezt valahogy elfelejtette mondani.Teljesen össze vagyok zavarodva , olyan furcsa érzésem van ha látom őt, mintha csak ketten léteznénk.Nem tudom mi ez az érzés, de remélem hogy megtudom most.Beleszagoltam a levegőbe és megéreztem a Friss moha és páfrány illatát a szívem hevesebben kezdett verni.Az egyik bokor mögül előbujt és megláttam őt ahogy közeledik felém.
-Szia-köszönt mosolyogva, ami rám is ragadt
-Szia
-Bocs hogy késtem, de kicsit elhúzódott a Tanccsal a beszélgetés.
-Semmi baj, nem rég értem ide én is.-hazudtam
-Akkor mehetünk?
-persze-válaszoltam, de nem akartam még menni meg akartam tudni, hogy mi is ez a bevésődés.Ezt Jacob is észre vette,mert így szólt
-Szerintem sétáljunk és közben beszélget hetünk ha van kedved-mosolygott folyton.ó istenem ha nem hagyja abba én itt helyben elolvadok.
-oké az jó, mert van amit nem értek és anya azt mondta hogy te fogod elmondani, hogy mi is ez a bevésődés vagy mi-hadartam ha ideges vagyok akkor hadarok.
-óh kösz Bella-elhuszta a száját.szóval nem akar velem beszélgetni ez elszomorított de amikor rám nézett rögtön folyattat.-Mármint úgy értem ,hogy azt hittem elmondja neked ezt .
-Nem csak azt mondta hogy belém bevésődtél de hogy ez mit is jelent azt nem mondta
-Értem.Hát tudod ez olyan farkas dolog-kezdte,de habozott, nem tudom, hogy most azért mert nem tudja hogy kezdjen hozzá, vagy csak nem akar megbántani.
-Tudod elég sokat éltem és mégsem tudom hogy is mondjam el neked-mondta lehajtott fejjel.Most már biztos volta hogy valami rossz dolog.de akkor miért beszéltek arról, hogy nem tehet anya ellene semmi és hogy ha eltilt akkor belehalunk.
-Szerintem kezd az elején, vagy ahogy te megértenéd hátha könnyebb-mondtam és bele néztem azokba a gyönyörű szemekbe, amik a boldogságtól csak úgy csillogtak.
-Ez nem olyan egyszerű-sóhajtott.
Hát így nem megyünk semmire sem gondoltam.Talán majd ha segítek neki.
-Jacob kérdeznék tőled egy dolgot és szeretném ha őszintén válaszolnál rá, még ha a válaszod az nem akkor is igazat mond.Bólintott így folytattam -Elszeretnél mondani mindent?
-Persze hogy el.de nem olyan könnyű belekezdeni.-mondta letörten
-Akkor én tudok segíteni -mondtam határozottan,mire egy kérdő pillantást kaptam.-Tudod van nekem is képességem és ez segíteni tud, neked csak arra kell gondolni, amit elszeretnél mondani-mondtam mosolyogva, amit viszonzott .Olyan szép amikor nevet.Ó istenem Renesmee miket beszélsz! Alig ismered őt, és te máris így beszélsz róla!
-Ó ne csak ne hogy azt mond, hogy te is gondolat olvasó vagy-sóhajtott fel amin nekem nevetnem kellett.
-Csak részben érintés útján megtudok bármit mutatni másnak, és mások is megtudnak mutatni nekem bármit, csak arra kell gondolniuk.érted? És szerintem így neked is könnyebb ha nem bírsz beszélni róla.
-Ó ez nem is rossz ötlet.
-Akkor benne vagy?-kérdeztem és reméltem, hogy a válasza igen lesz, mert megakartam érinteni őt.
-Jó rendben van.Igazad van így tényleg könnyebb.de remélem hogy azért nem szaladsz el előlem és hidd el semmit sem akarok erőltetni, amit te nem akarsz.-mondta
-Nyugi nem fogok elszaladni! Képes vagyok felfogni bármi legyen az.Na meg az, hogy nem is bírnál rám erőltetni semmit sem.-mondtam büszkén amin csak mosolygott.-Na akkor kezdhetjük?-kérdeztem és megálltam.Bólintott-akkor gondolj arra amit elszeretnél mondani-ismét bólintott.
A kezemet az arcára helyeztem .Amikor hozzá ért a bőröm az övéhez.Elektromosságot éreztem.De nem tudtam vele foglalkozni, mert képek peregtek a szemem előtt.A bevésődés, az szerelem első látásra.Én vagyok a közepén és senki más.értem él .Én lettem a mindene.egymás nélkül belehalnánk a másik hiányában.Mikor véget ért a képek a fejében a kezemet még most sem fettem el de Kellett pár perc mikorra felfogtam mindent.De nekem ez egy kicsit sok volt.olyan erőltet és mintha csak a bevésődés miatt van most itt és nem is miattam.
- ez nekem sok.Én nem szeretném, ha csak a bevésődés miatt volna minden amit teszel-mondtam és így is gondoltam-.Azt akarom hogy ha valakivel együtt vagyok az azért legyen mert engem akar és mert szeret és nem valami kötelék miatt.
-azért mondtam hogy bonyolult mert az is!De ez nem a bevésődés miatt van az hogy most itt állok és veled beszélgetek.Ez nem egyszerű kötelék ez annál sokkal több.De mint mondtam nem akarok semmit sem erőltetni, én csak meg szeretnélek ismerni és majd a többit eldöntöd, rendben?-mondta és láttam rajta hogy egy kicsit csalódott, de nem mondhattam mást, amikor így érzem.
-Rendben.de szerintem menjünk már nem vagyunk messze és anya is biztos aggódik már.
-Oké menjünk .-mondta már mosolyogva
Meghoztam a kövi fejezett.Remélem hogy tetszik-.
Puszancs Annamary
-Te csak ne beszélj itt szörnyikékről, amikor te sem vagy átlagos-morgott Renesmee és egyenesen Jacob elé ment .Ahogy találkozott a pillantásuk már tudtam mi történt, de Tiffany és Carlie csak bámulták őket, hogy most mi történt.Egy kicsit elborult az agyam, mert Jaket egy fához vágtam ami még kettőt sodort magával.A farka megindult felém,de Jacob leintette őket.
-Hogy teheted ezt?-ordítottam-Ezt nem fogom hagyni!Ő az én lányom!-Ütöttem újra
-Tudod hogy ezt nem én irányítom!Ez ellen nem tehetünk semmit és ezt te is tudod!-kiabált ő is, majd egy mély levegő után normálisan folytatta-Bella te mindent tudsz erről, és tudod hogy mi történik ha bele avatkozol.Nem teheted ezt vele és velem sem.
Jó igen tudom, hogy nem tehetem hogy elviszem Renesmeet , mert abba belehalna nem csak Jacob hanem Renesmee is,bár ha a másik oldalát nézem inkább egy nagyon jó barát akit ismerek, mint egy huligán és a bevésődés is örökre szól.
-jól van.-adtam meg magam Jacob mosolyra húzta ajkait,majd Renesmee felé fordult, aki még mindig megkövülten állt .De mielőtt megszólalt volna még oda mondtam
-De azért majd elbeszélgetünk még.-mire csak egy bólintást kaptam és oda sétáltam a Carliehoz és Tiffanyhoz.Renesmee Jacobal beszélgetett valamiről, de inkább oda sem figyeltem.Nem értettem hogy lehet ez, hisz Renesmee félig vámpír és csak félig ember.A farkasok és a vámpírok ősi ellenségek ezt nem értem.Gondolkodásomból Jake hangja rántott vissza.
-Bella este átmennék hozzátok, ha nem baj, de ezt a tanáccsal is meg kell beszélni, történtek olyan dolgok, amire eddig nem volt példa.
-Természetesen majd Renesmee ide jön este és ő elkísér hozzánk.Így megfelel?
-Nekem igen, de azt hiszem erről Renessmenek kellene dönteni én semmit nem akarok erőltetni.-mondta és mind a négyen a lányomra néztünk.
-Ja mi? igen persze csak mond mikorra legyek itt?
-este 9 megfelel?-kérdezte a lányom pedig bólintott-Akkor este itt találkozunk.
majd indulni akart de Tiffany megállította.
-Jacob! Mi lesz a szerződéssel?Tudod utoljára akkor vadásztunk mikor költöztünk ami nem most volt.
-Azt hittem ez egyéltelémű-nézett Renessmeere.-akkor este találkozunk.Sziasztok.-köszönt és elmentek,Renessmee még mindig Jacob helyét figyelte.Látszott hogy össze zavarodott egy kicsit.
-Renesmee! Gyere-szóltam neki aki egy sóhaj után megindult felém.
-Anya mi ez az egész?Miért támadtál rá, ha a barátod? Mit akar Renesmeetől?Mondj el mindent.
Nyugalom! Nincs itt semmi gond!Csak JAcob bevésődött ..........és ..azt hiszem hogy nem kell mondanom hogy kibe-néztem Renesmeereakin látszott hogy még így sem értett semmit,így hát folyattam-Ezt majd ő elfogja mondani neked.Nektek meg elég legyen annyi, hogy nincs semmi gond, és majd este ezt is megbeszéljük rendben?-mondtam mire bólintottak, és elindultunk gyorsan vadászni, hogy utána idejében vissza érjünk, mikorra Jake is végez és találkozik Renesmeeval.
Renesmee szemszöge:
Idegesen álltam egy helyben még vártam Jacobra.Remélem hogy megtudom hogy mi ez a bevésődés, anya ezt valahogy elfelejtette mondani.Teljesen össze vagyok zavarodva , olyan furcsa érzésem van ha látom őt, mintha csak ketten léteznénk.Nem tudom mi ez az érzés, de remélem hogy megtudom most.Beleszagoltam a levegőbe és megéreztem a Friss moha és páfrány illatát a szívem hevesebben kezdett verni.Az egyik bokor mögül előbujt és megláttam őt ahogy közeledik felém.
-Szia-köszönt mosolyogva, ami rám is ragadt
-Szia
-Bocs hogy késtem, de kicsit elhúzódott a Tanccsal a beszélgetés.
-Semmi baj, nem rég értem ide én is.-hazudtam
-Akkor mehetünk?
-persze-válaszoltam, de nem akartam még menni meg akartam tudni, hogy mi is ez a bevésődés.Ezt Jacob is észre vette,mert így szólt
-Szerintem sétáljunk és közben beszélget hetünk ha van kedved-mosolygott folyton.ó istenem ha nem hagyja abba én itt helyben elolvadok.
-oké az jó, mert van amit nem értek és anya azt mondta hogy te fogod elmondani, hogy mi is ez a bevésődés vagy mi-hadartam ha ideges vagyok akkor hadarok.
-óh kösz Bella-elhuszta a száját.szóval nem akar velem beszélgetni ez elszomorított de amikor rám nézett rögtön folyattat.-Mármint úgy értem ,hogy azt hittem elmondja neked ezt .
-Nem csak azt mondta hogy belém bevésődtél de hogy ez mit is jelent azt nem mondta
-Értem.Hát tudod ez olyan farkas dolog-kezdte,de habozott, nem tudom, hogy most azért mert nem tudja hogy kezdjen hozzá, vagy csak nem akar megbántani.
-Tudod elég sokat éltem és mégsem tudom hogy is mondjam el neked-mondta lehajtott fejjel.Most már biztos volta hogy valami rossz dolog.de akkor miért beszéltek arról, hogy nem tehet anya ellene semmi és hogy ha eltilt akkor belehalunk.
-Szerintem kezd az elején, vagy ahogy te megértenéd hátha könnyebb-mondtam és bele néztem azokba a gyönyörű szemekbe, amik a boldogságtól csak úgy csillogtak.
-Ez nem olyan egyszerű-sóhajtott.
Hát így nem megyünk semmire sem gondoltam.Talán majd ha segítek neki.
-Jacob kérdeznék tőled egy dolgot és szeretném ha őszintén válaszolnál rá, még ha a válaszod az nem akkor is igazat mond.Bólintott így folytattam -Elszeretnél mondani mindent?
-Persze hogy el.de nem olyan könnyű belekezdeni.-mondta letörten
-Akkor én tudok segíteni -mondtam határozottan,mire egy kérdő pillantást kaptam.-Tudod van nekem is képességem és ez segíteni tud, neked csak arra kell gondolni, amit elszeretnél mondani-mondtam mosolyogva, amit viszonzott .Olyan szép amikor nevet.Ó istenem Renesmee miket beszélsz! Alig ismered őt, és te máris így beszélsz róla!
-Ó ne csak ne hogy azt mond, hogy te is gondolat olvasó vagy-sóhajtott fel amin nekem nevetnem kellett.
-Csak részben érintés útján megtudok bármit mutatni másnak, és mások is megtudnak mutatni nekem bármit, csak arra kell gondolniuk.érted? És szerintem így neked is könnyebb ha nem bírsz beszélni róla.
-Ó ez nem is rossz ötlet.
-Akkor benne vagy?-kérdeztem és reméltem, hogy a válasza igen lesz, mert megakartam érinteni őt.
-Jó rendben van.Igazad van így tényleg könnyebb.de remélem hogy azért nem szaladsz el előlem és hidd el semmit sem akarok erőltetni, amit te nem akarsz.-mondta
-Nyugi nem fogok elszaladni! Képes vagyok felfogni bármi legyen az.Na meg az, hogy nem is bírnál rám erőltetni semmit sem.-mondtam büszkén amin csak mosolygott.-Na akkor kezdhetjük?-kérdeztem és megálltam.Bólintott-akkor gondolj arra amit elszeretnél mondani-ismét bólintott.
A kezemet az arcára helyeztem .Amikor hozzá ért a bőröm az övéhez.Elektromosságot éreztem.De nem tudtam vele foglalkozni, mert képek peregtek a szemem előtt.A bevésődés, az szerelem első látásra.Én vagyok a közepén és senki más.értem él .Én lettem a mindene.egymás nélkül belehalnánk a másik hiányában.Mikor véget ért a képek a fejében a kezemet még most sem fettem el de Kellett pár perc mikorra felfogtam mindent.De nekem ez egy kicsit sok volt.olyan erőltet és mintha csak a bevésődés miatt van most itt és nem is miattam.
- ez nekem sok.Én nem szeretném, ha csak a bevésődés miatt volna minden amit teszel-mondtam és így is gondoltam-.Azt akarom hogy ha valakivel együtt vagyok az azért legyen mert engem akar és mert szeret és nem valami kötelék miatt.
-azért mondtam hogy bonyolult mert az is!De ez nem a bevésődés miatt van az hogy most itt állok és veled beszélgetek.Ez nem egyszerű kötelék ez annál sokkal több.De mint mondtam nem akarok semmit sem erőltetni, én csak meg szeretnélek ismerni és majd a többit eldöntöd, rendben?-mondta és láttam rajta hogy egy kicsit csalódott, de nem mondhattam mást, amikor így érzem.
-Rendben.de szerintem menjünk már nem vagyunk messze és anya is biztos aggódik már.
-Oké menjünk .-mondta már mosolyogva
2015. december 13., vasárnap
19.fejezet
Sziasztok!
Itt a kövi fejezet, látom, hogy olvassátok, de komikat nem kapok, ez kicsit rosszul esik.de remélem, hogy most kapok.
Puszancs Annamary
-Bella azt hittem soha nem látlak-mondta majd megölelt, kicsit meglepődtem a közvetlensége miatt, de ezzel nem csak én voltam így hanem a farkasok is döbbenten figyeltek minket.amikor r elengedett megszólalt
-Hogy hogy itt vagy Bella? Tiffanyi és a kis szörnyeteg?-érdeklődött nagyon ideges lettem, a "kis szörnyeteg"jelzést illetően, de megerőltettem magam és úgy szólaltam meg.
-Először is!Nem szörnyeteg, hanem a lányaim, ugyan is két gyönyörű lányom született.Másodszor Tiffanyval vannak,És harmadszor Igazság az hogy a lányok ide szeretek volna költözni egy kis időre,mert sokat meséltem nekik az itteni életemről és kíváncsiak voltak.-hadartam el egy szuszra.
-A kíváncsi természetüket volt kitől örökölni-mondta vigyorogva-És én mibe segíthetek?-nekem meg leesett az állam.Jake az alfa?látta rajtam hogy meglepődtem így hozzá tette-igen én lettem az alfa-még mindig mosolyogva
-Óh igen!Nos hát ugye mi ide költöztünk, de mivel vannak szükségleteink, mint például a táplálkozás így csak azt szeretném kérni, hogy csináljuk egy szerződést velünk is, mint amilyent Cullenekel is csináltatok.Nem fogunk embereket ölni, vagy a földetekre menni, cserébe élünk egymás mellett.
Láttam jaken hogy megfontolja amit mondtam neki, majd egy kis idő múlva megszólalt.
-rendben de előtte megszeretném ismerni a lányokat is.mert őket még nem ismerem.Tudnánk mondjuk holnap ugyan itt találkozni?
-persze semmi akadálya.mikorra érjünk ide?
-reggel 11 megfelel?-kérdezte
-Rendben,akkor én mennék is, a lányok biztosan aggódnak értem.Akkor holnap találkozunk-mondtam majd futásnak eredtem.
Amikor haza értem a lányok már aludta.tiffanynak szóltam a délelőtti programról.majd elvonultunk a szobánkba.mielőtt nagyon elkezdethettem volna agyon gondolkodni, megfogtam az egyik kedvenc könyvemet az ütött kpot Üvöltő szeleket majd olvasni kezdtem,már nem sok volt belőle, amikor rá néztem az orára reggel 8 volt, gyorsan lefürödtem fel öltöztem,majd indultam le a konyhába hogy csináljak a lányoknak reggelit.Úgy gondoltam csinálok Palacsintát nekik, mindig is az volt a kedvencük.Miközben csináltam a palacsintákat azon tűnődtem, hogy Jacob hogy élhet még,félre értés ne essék, örülök, hogy a legjobb barátom él, csak az okát nem értem, de remélem, hogy a barátságunkra való múltunkra sokat fogunk bég beszélni.Gondolkozás közepette két puszit kaptam az arcomra amitől rögtön vissza tértem a jelenbe.
-Jó reggelt kincseim!Hogy aludtatok az új szobátokba?-érdeklődtem
-Neked is jó reggelt!Én nagyon csodásan aludtam, azt hiszem tetszik ez a hely-mondta Renesmee csillogó szemmekel
-Én is jól aludtam, de inkább te mesélj mi volt tegnap a farkasokkal?-tért a lényegre Carlie
-óh nos hát igen!Van jó hírem is!Jacob akiről annyit meséltem, még él és ő az alfa is.És azt mondta hogy találkozni szeretne veletek is-mondtam mosolyogva
-Anya ez nem veszélye?
-Nem tudom, hogy nem tudnak bántani, ha nem akarom, de tűzbe merném tenni a kezem, hogy JAke nem is fogja hagyni, hogy valaki hozzánk érjen egy újjal is.-Mondtam határozottan, és így is gondoltam.
Most pedig ideje enni, és utána készüljetek el és lassan indulás a határhoz!
Még ők ettek addig beágyaztam a szobákban, és kikészítettem a lányoknak a ruhát amit felvesznek.Amióta újra velük vagyok én készítem ki nekik, pontosan úgy ahogy kicsi korukban.
-Lányok ha végeztetek akkor irány készülődni, mert indulni kell a határhoz-mondtam és lent vártam még a többiek is elkészülnek.
-Carlie siess már 15 percünk van hogy oda érjünk-szólt a lányom amin mi csak mosolyogtunk Tiffel.
-Jól van már jövök.Különben is pár perc alatt simán oda érünk.
- jaj ne morogj hanem szedd a lábad.
Pár perc múlva már a Határnál álltunk négyen,mivel előbb értünk ide így leültünk és beszélgetünk.Renesmee olyan furcsa volt , de amikor a fejébe néztem hogy miért is ilyen nem láttam semmit sem és ezt nem értette de én sem .
-Mi ez az istenverte bűz?
-Én nem érzek semmit sem-jelentette ki Renesmee össze vont szemöldökkel néztünk a lányomra.Hogy nem érzi a farkasok szagát?
-Most mit néztek?Van valami rajtam?Mondjatok már valamit!
-Semmi csak nem értjük, hogy nem érzed a farkasokat.
-De érzem, de nem is büdösek!-Jelentette ki határozottan .Ezen mind elcsodálkoztunk,de nem szóltunk.pár perc múlva már láttuk a falkát, de Jake nem volt ott a falka megállt és hátra néztek, a fák sűrűjéből jött elő Jacob emberi alakban közeledik felénk.
-Sziasztok!
-Sziasztok-köszöntünk kórusban
-Na hol vannak a kis szörnyikék?-kérdezte nevetve JAke, de a lányoknak nem tetszett, mert morogni kezdtek.
-Jake -szóltam rá
-Na most mit mondtam? Miért nem azok? félig vérszívók-értetlenkedett
-Te csak ne beszélj itt szörnyikékről, amikor te sem vagy átlagos-morgott Renesmee és egyenesen Jacob elé ment .Ahogy találkozott a pillantásuk már tudtam mi történt, de Tiffany és Carlie csak bámulták őket, hogy most mi történt.Egy kicsit elborult az agyam, mert Jaket egy fához vágtam ami még kettőt sodort magával.A farka megindult felém,de JAcob leintette őket.
-Hogy teheted ezt?-ordítottam-Ezt nem fogom hagyni!Ő az én lányom!-Ütöttem újra
Itt a kövi fejezet, látom, hogy olvassátok, de komikat nem kapok, ez kicsit rosszul esik.de remélem, hogy most kapok.
Puszancs Annamary
-Bella azt hittem soha nem látlak-mondta majd megölelt, kicsit meglepődtem a közvetlensége miatt, de ezzel nem csak én voltam így hanem a farkasok is döbbenten figyeltek minket.amikor r elengedett megszólalt
-Hogy hogy itt vagy Bella? Tiffanyi és a kis szörnyeteg?-érdeklődött nagyon ideges lettem, a "kis szörnyeteg"jelzést illetően, de megerőltettem magam és úgy szólaltam meg.
-Először is!Nem szörnyeteg, hanem a lányaim, ugyan is két gyönyörű lányom született.Másodszor Tiffanyval vannak,És harmadszor Igazság az hogy a lányok ide szeretek volna költözni egy kis időre,mert sokat meséltem nekik az itteni életemről és kíváncsiak voltak.-hadartam el egy szuszra.
-A kíváncsi természetüket volt kitől örökölni-mondta vigyorogva-És én mibe segíthetek?-nekem meg leesett az állam.Jake az alfa?látta rajtam hogy meglepődtem így hozzá tette-igen én lettem az alfa-még mindig mosolyogva
-Óh igen!Nos hát ugye mi ide költöztünk, de mivel vannak szükségleteink, mint például a táplálkozás így csak azt szeretném kérni, hogy csináljuk egy szerződést velünk is, mint amilyent Cullenekel is csináltatok.Nem fogunk embereket ölni, vagy a földetekre menni, cserébe élünk egymás mellett.
Láttam jaken hogy megfontolja amit mondtam neki, majd egy kis idő múlva megszólalt.
-rendben de előtte megszeretném ismerni a lányokat is.mert őket még nem ismerem.Tudnánk mondjuk holnap ugyan itt találkozni?
-persze semmi akadálya.mikorra érjünk ide?
-reggel 11 megfelel?-kérdezte
-Rendben,akkor én mennék is, a lányok biztosan aggódnak értem.Akkor holnap találkozunk-mondtam majd futásnak eredtem.
Amikor haza értem a lányok már aludta.tiffanynak szóltam a délelőtti programról.majd elvonultunk a szobánkba.mielőtt nagyon elkezdethettem volna agyon gondolkodni, megfogtam az egyik kedvenc könyvemet az ütött kpot Üvöltő szeleket majd olvasni kezdtem,már nem sok volt belőle, amikor rá néztem az orára reggel 8 volt, gyorsan lefürödtem fel öltöztem,majd indultam le a konyhába hogy csináljak a lányoknak reggelit.Úgy gondoltam csinálok Palacsintát nekik, mindig is az volt a kedvencük.Miközben csináltam a palacsintákat azon tűnődtem, hogy Jacob hogy élhet még,félre értés ne essék, örülök, hogy a legjobb barátom él, csak az okát nem értem, de remélem, hogy a barátságunkra való múltunkra sokat fogunk bég beszélni.Gondolkozás közepette két puszit kaptam az arcomra amitől rögtön vissza tértem a jelenbe.
-Jó reggelt kincseim!Hogy aludtatok az új szobátokba?-érdeklődtem
-Neked is jó reggelt!Én nagyon csodásan aludtam, azt hiszem tetszik ez a hely-mondta Renesmee csillogó szemmekel
-Én is jól aludtam, de inkább te mesélj mi volt tegnap a farkasokkal?-tért a lényegre Carlie
-óh nos hát igen!Van jó hírem is!Jacob akiről annyit meséltem, még él és ő az alfa is.És azt mondta hogy találkozni szeretne veletek is-mondtam mosolyogva
-Anya ez nem veszélye?
-Nem tudom, hogy nem tudnak bántani, ha nem akarom, de tűzbe merném tenni a kezem, hogy JAke nem is fogja hagyni, hogy valaki hozzánk érjen egy újjal is.-Mondtam határozottan, és így is gondoltam.
Most pedig ideje enni, és utána készüljetek el és lassan indulás a határhoz!
Még ők ettek addig beágyaztam a szobákban, és kikészítettem a lányoknak a ruhát amit felvesznek.Amióta újra velük vagyok én készítem ki nekik, pontosan úgy ahogy kicsi korukban.
-Lányok ha végeztetek akkor irány készülődni, mert indulni kell a határhoz-mondtam és lent vártam még a többiek is elkészülnek.
-Carlie siess már 15 percünk van hogy oda érjünk-szólt a lányom amin mi csak mosolyogtunk Tiffel.
-Jól van már jövök.Különben is pár perc alatt simán oda érünk.
- jaj ne morogj hanem szedd a lábad.
Pár perc múlva már a Határnál álltunk négyen,mivel előbb értünk ide így leültünk és beszélgetünk.Renesmee olyan furcsa volt , de amikor a fejébe néztem hogy miért is ilyen nem láttam semmit sem és ezt nem értette de én sem .
-Mi ez az istenverte bűz?
-Én nem érzek semmit sem-jelentette ki Renesmee össze vont szemöldökkel néztünk a lányomra.Hogy nem érzi a farkasok szagát?
-Most mit néztek?Van valami rajtam?Mondjatok már valamit!
-Semmi csak nem értjük, hogy nem érzed a farkasokat.
-De érzem, de nem is büdösek!-Jelentette ki határozottan .Ezen mind elcsodálkoztunk,de nem szóltunk.pár perc múlva már láttuk a falkát, de Jake nem volt ott a falka megállt és hátra néztek, a fák sűrűjéből jött elő Jacob emberi alakban közeledik felénk.
-Sziasztok!
-Sziasztok-köszöntünk kórusban
-Na hol vannak a kis szörnyikék?-kérdezte nevetve JAke, de a lányoknak nem tetszett, mert morogni kezdtek.
-Jake -szóltam rá
-Na most mit mondtam? Miért nem azok? félig vérszívók-értetlenkedett
-Te csak ne beszélj itt szörnyikékről, amikor te sem vagy átlagos-morgott Renesmee és egyenesen Jacob elé ment .Ahogy találkozott a pillantásuk már tudtam mi történt, de Tiffany és Carlie csak bámulták őket, hogy most mi történt.Egy kicsit elborult az agyam, mert Jaket egy fához vágtam ami még kettőt sodort magával.A farka megindult felém,de JAcob leintette őket.
-Hogy teheted ezt?-ordítottam-Ezt nem fogom hagyni!Ő az én lányom!-Ütöttem újra
2015. december 6., vasárnap
18.fejezet
Sziasztok!
Tudom, hogy azt ígértem, hogy gyakran lesz friss, de sajnos nem úgy jönnek össze a dolgaim, de mindent meg teszek hogy gyorsabban tudjam feltenni.
Jó olvasást.
Jó volna egy pár szó is :)
Puszancs Annamari
Edward szemszöge :
Erdő mélyétől márt az ösztönök vezetek minket, leterítettem 2szarvast és egy hegyi oroszlánt, majd vártam még Emily is végez, addig neki támaszkodtam háttal a fának .de nem kellet sokat várnom, amint megérkezett, azonnal lecsapott az ajkaimra, és szenvedélyesen csókolt,egyik keze a hajába túrt, a másik a hátamon kalandozott, én eközben a csípőjénél fogva közelebb húztam magamhoz.fordítottam helyzetünkön most én nyomtam teljesen a fának és egyből a nyakát vettem célba,megszabadítottam a ruháinktól, a lábait a derekam köré tekertem,majd a legérzékenyebb pontjához haladva elkezdetem izgatni először csak kívülről köröztem az ujjaimmal aztán a két ujjammal benyúltam közben a melleit és nyakát csókokkal hintettem be.
-Edward kérlek! Akarlak-mondta elfulló hangon.Teljesítettem a kérését és kihúztam az ujjaimat, majd belé hatoltam felmorogtam, még Emily felnyögött ösztönösen nyomta nekem a csípőjét,normális tempóval kezdtem el, majd ahogy egyre jobban sikítozott és vergődött a karjaimba annál gyorsabb tempóra kapcsoltam, pár pillanat múlva sikolya töltötte be az erdőt, majd követtem én is.
Egy óra múlva már a házba is voltunk, na persze nem az ajtón jöttünk be, hanem ablakon .Még így is nehéz Emmettel és a poénjaival,de úgy még rosszabb lett volna.Gyors zuhany után felöltözve léptünk ki a szobából egyenesen a nappaliba voltunk és vártunk a többiekre.Hát igen többek.Hmm..Alice azóta hogy kidobtam Bellát, azóta nem beszél velem és folyton kerül engem és emilyt is.Sőt sokszor még ketrint és rosaliet is.Nagyon befordult magába, jóformán csak esmevel és Jasperrel beszél, ha én szólok hozzá úgy csinál mintha nem hallana.Megértem őt, olyat tettem, amit megbántam és igaza volt Tiffanynak!Bella ha élne sem bocsájtaná meg nekem, hogy még csak nem is kerestem őket 200 éven keresztül.Még én ezen gondolkodtam, leértek a többiek is, majd elköszöntünk Esmetőlés mentünk is a kocsikhoz, Alice és Jasper Emmetékel mentek, mint 200 éve mindig.velem pedig emily is ketrin.így indultunk újra aforksi középiskolába.
Bella szemszöge:
Régi emlékek csak úgy záporoztak a fejembe.Megállás nélkül csak özönlött minden ami forksban történt velem, hogy itt kezdődött minden ami megváltoztatta az életem, vagy is csak félig, igazi változás Brazíliában ért, ahol világra hoztam két gyönyörű kislányt, aki kitölti minden fájdalmam, amit érzek.Igen azt szokták mondani, hogy az idő gyógyít, és vámpírrá válás után nem fogunk annyira emlékezni, az emberi életemre .De nekem ez nem adatot meg, minden egyes pillanatra ugyan úgy, mintha tegnap történ volna.De térjünk vissza a két gyönyörű lányaimra, amikor megszülettek, tiffaynak muszáj volt megharapnia, mert ha nem teszi meg akkor meghaltam volna, és a lányok anya apa nélkül nőttek volna fel.De Szerencsére itt vagyok még most is és láthattam felnőlniőket,Igaz sok szenvedés után tudunk újra együtt lenni ugyan is a volturi rájött és ezért alkut ajánlottak nekem, vagy megölik a lányokat, vagy 200 évre beállok hozzájuk, és életbe maradnak a lányok is és én is.Hosszú idő volt , bár sokat találkoztunk, volt amikor heti szinten, volt amikor csak havonta találkoztunk, én voltam aro kedvence a képességem miatt, ez egy összetett képesség, van fizikális és egy mentális pajzs a mentális véd mások képességétől, mint a gondolat olvasás, vagy a kínzás és hasonló, a fizikaival, pedig akit körbe vonok annak a képességét át veszem, úgy hoz nem is veszi észre.Egy magam elbírtam volna az egész volturival is.Aztán előléptettek 4.vezetőé,és így 5 évvel előbb eljöhettem a családomhoz, de ha szükség van rám akkor mennem kell.így legalább együtt vagyok a lányokkal .most mind a ketten 17 éveseknek néznek ki.Renesmeenek és Carlienak barna a hajuk, és nagyon hasonlítanak rám jobban hasonlítanak rám kinézetre, mert az apukájukraRenesmeenek csokládé barna szeme , még Carlienak smaragd zöld,amit Edwardtól örökölt.Sokszor elmesélte, hogy milyen színe volt a szemének, és a szülei hogy néztek ki, hogy élt.
-Anya figyelsz e ránk?-kérdezte Renesmee
-Mit óh bocsi, de elkalandoztam egy kicsit-mondtam erőltette mosollyal
-Anya mondtuk, hogy nem muszáj ide jönnünk, mehetünk volna máshová-lágyult meg Carlie is
-Nem semmi baj, csak sok emlék köt ide-mondtam mosolyogva, mert tényleg így volt.
-Mesélsz nekünk?-kérdezték kórusban
-De hisz mindent elmeséltem nektek már nagyon sokszor
-Nem baj annyira jó hallani, komolyan könyvet írhatnál az életedről
-Persze csak arra nem gondoltatok, hogy az év számokat hogy magyaráznám el, hogy hogy is éltem ennyit?-kérdeztem felhúzott szemöldökkel
-Jaj anya ezt csak képletesen mondtam-forgatta meg a szemeit Carlie
-Tudom csak vicceltem én is-nevettem el magam.-De most már pihenjetek egy kicsit, majd ha leszállunk akkor felkeltünk titeket.
Nem tiltakoztak, én ültem közöttük, és mind a ketten a vállamra hajtották a fejüket, nem telt bele sok idő még elaludtak.
-Nagyon hiányoztál nekik-szólalt meg Tiffany
-Tudom és ti is nekem, tudom hogy sokat találkoztam veletek, de az nagyon kevés volt, bár jobb mint a semmi
-Hát igen jobb mint a semmi.Bella biztos, hogy ez jó ötlet?Mármint úgy értem ide vissza jönni, ahol minden elkezdődött?Nem lesz ez egy kicsit sok?-kérdezte aggodalmasan
-Nyugi nem lesz semmi baj.Amúgy sem hiszem, hogy ők is itt lennének, de ha itt is vannak, akkor sem érdekelnek, azt csinálnak amit akarnak, nekünk már semmi közünk nincs egymáshoz!-jelentettem ki határozottan, de belülről nem így éreztem, csak remélni tudtam, hogy nem lesznek itt addig amíg mi itt leszünk
-Na és a falka?szerinted meg fogják engedni?
-Szerintem igen, de ha netalán még sem, akkor elmegyünk, de addig még nem beszélünk a farkasokkal, addig nem mehetünk vadászni sem, nehogy baj legyen.
ez után nem sokat beszélgetünk, mind a ketten gondolatainkba merültünk.Én magam is csak remélni mertem, hogy a farkasok nem fogják átharapni a torkunk.Akkor tudnám, hogy nem lesz gond, ha Jacob élne még, de szerintem megtalálta ő is a boldogságot, és szerelme mellet aki viszont szerette megöregedett és távozott az élők világából.Csak azt sajnálom, hogy nem szép szavakkal búcsúztunk el.Tisztán emlékszem arra, amikor ő kidobot és mentem hozzá, nagyon kiborult, hogy mindent megteszek, hogy a gyerekeim éljenek , durván hozzám vágott jó pár dolgot, és csakúgy lelépet azzal a címszóval, hogy ő''nem vesz ebben az őrültségben rész, de ha Edwardot megtalálom, kinyírom,és nem érdekel a szerződés"és hogy "reméli, hogy találkozunk még".Aztán megérkeztünk zökkenő mentesen leszálltunk, majd felébresztettük a lányokat, majd elmentünk a csomagokért, és fogtunk egy taxit egyenesen sz új házunkig vitt, kipakoltunk a kocsiból, majd kifizettük és mentünk a házba.Az erdő közelébe volt, nem annyira bent mint a Cullenek háza, de azért nem is annyira kint.Gyönyörű fehér 3 szintes ház, nagy kertel és egy nagy medencével, a ház 2 méter magas beton kerítéssel volt elkerítve, eltakarva a kíváncsiskodókat.Akkoriban amikor én itt éltem nem volt itt ez a ház, biztos utána épült valamikor.Bementünk a lányok rögtön a szobákat nézték és választottak is, Renesmee az elsőn az egyik szobát nézte ki magának, Carlie is az elsőn volt rögtön Renesmee mellett nem hiába ikrek.Nem szeretnek távol lenni egymástól.Tiffany a másodikon az erkélyes szobát választotta ami az útra néz.Nekem maradt a harmadik emeleti szoba.hm milyen ironikus ugyan úgy ahogy ő neki is a harmadikon van.Hamar berendezkedtünk, még csináltam a lányoknak vacsit, azon gondolkodtam, hogy a La pushi farkasoknak kellene szólni, mert addig nem fogunk tudni vadászni.így amikor kész lettem két két szendviccsel, felszóltam a lányoknak, hogy jöjjenek le enni.Pár perc múlva hallottam a lépteiket ahogy a lépcsőn lépkednek lefelé.Mikor leértek Tiffany is megjelent a konyhába leültek a pult előtti székre,még ők ettek addig beszéltem.
-Figyeljetek arra gondoltam, hogy este el mehetnék a La pushi határhoz és beszélhetnék a farkasokkal, hogy maradt hasunk.
-Jó ötlet,Lányok elesztek addig még mi távol vagyunk?-kérdezte Tiffany
-Nem Tiff szeretném ha itt maradnál a lányokkal.Lehet ha megérzik az ittlétünket, akkor eljönnek ide is és a lányok csak ketten vannak, és annak nem örülnék, ha valami baj lenne.Inkább maradj itt velük így biztonságos
-De akkor te leszel egyedül és neked lehet valami bajod.Mi van akkor ha egyből támadnak?még csak meg sem hallgatnak.?
-Nyugi nem lesz bajom, tudjátok hogy mire vagyok képes, és hogy nem tudnak bántani ha nem akarom.-mondtam határozottan
Sóhajtva bele egyeztek, de a lelkemre kötötték, hogy a pajzsot felhúzom magam kör, és még nem érek haza addig úgy is lesz.így elindultam a határhoz nem kellett sok idő, már a határnál álltam.elkiáltottam magam hogy "hahó" nem telt bele pár percbe mancs dobogást hallottam kis idő múlva már láttam is ahogy két farkas közeledik.Az egyik szürke és egy fekete fehér foltos farkas áll meg előttem.Ahogy megláttak egyből támadni akartak ,nekem akartak jönni, de a pajzsomnak ütközve visszapattantak.fel emeltem a kezem.
-Sajnálom nem akarok harcolni, békés szándékkal jöttem, csak az alfával szeretnék beszélni-mondtam határozottan.A két farkas pár percig csak néztek rám, majd vonyítani kezdtek, nem sokkal később 15 nagyra nőt farkas állt előttem, legelöl egy vöröses barna bundájú farkas állt rám néztem,megfordult és elment a fák közé, gondolom, hogy átváltozzon.Mikor vissza jött nem hittem a szememnek!Ha nem tudtam volna hogy lehetetlen, azt mondtam volna hogy álmodom.Aki előttem állt egy száll nadrágba az a legjobb barátom Jacob Black volt.
-Jacob- suttogtam meglepetten.
Tudom, hogy azt ígértem, hogy gyakran lesz friss, de sajnos nem úgy jönnek össze a dolgaim, de mindent meg teszek hogy gyorsabban tudjam feltenni.
Jó olvasást.
Jó volna egy pár szó is :)
Puszancs Annamari
Edward szemszöge :
Erdő mélyétől márt az ösztönök vezetek minket, leterítettem 2szarvast és egy hegyi oroszlánt, majd vártam még Emily is végez, addig neki támaszkodtam háttal a fának .de nem kellet sokat várnom, amint megérkezett, azonnal lecsapott az ajkaimra, és szenvedélyesen csókolt,egyik keze a hajába túrt, a másik a hátamon kalandozott, én eközben a csípőjénél fogva közelebb húztam magamhoz.fordítottam helyzetünkön most én nyomtam teljesen a fának és egyből a nyakát vettem célba,megszabadítottam a ruháinktól, a lábait a derekam köré tekertem,majd a legérzékenyebb pontjához haladva elkezdetem izgatni először csak kívülről köröztem az ujjaimmal aztán a két ujjammal benyúltam közben a melleit és nyakát csókokkal hintettem be.
-Edward kérlek! Akarlak-mondta elfulló hangon.Teljesítettem a kérését és kihúztam az ujjaimat, majd belé hatoltam felmorogtam, még Emily felnyögött ösztönösen nyomta nekem a csípőjét,normális tempóval kezdtem el, majd ahogy egyre jobban sikítozott és vergődött a karjaimba annál gyorsabb tempóra kapcsoltam, pár pillanat múlva sikolya töltötte be az erdőt, majd követtem én is.
Egy óra múlva már a házba is voltunk, na persze nem az ajtón jöttünk be, hanem ablakon .Még így is nehéz Emmettel és a poénjaival,de úgy még rosszabb lett volna.Gyors zuhany után felöltözve léptünk ki a szobából egyenesen a nappaliba voltunk és vártunk a többiekre.Hát igen többek.Hmm..Alice azóta hogy kidobtam Bellát, azóta nem beszél velem és folyton kerül engem és emilyt is.Sőt sokszor még ketrint és rosaliet is.Nagyon befordult magába, jóformán csak esmevel és Jasperrel beszél, ha én szólok hozzá úgy csinál mintha nem hallana.Megértem őt, olyat tettem, amit megbántam és igaza volt Tiffanynak!Bella ha élne sem bocsájtaná meg nekem, hogy még csak nem is kerestem őket 200 éven keresztül.Még én ezen gondolkodtam, leértek a többiek is, majd elköszöntünk Esmetőlés mentünk is a kocsikhoz, Alice és Jasper Emmetékel mentek, mint 200 éve mindig.velem pedig emily is ketrin.így indultunk újra aforksi középiskolába.
Bella szemszöge:
Régi emlékek csak úgy záporoztak a fejembe.Megállás nélkül csak özönlött minden ami forksban történt velem, hogy itt kezdődött minden ami megváltoztatta az életem, vagy is csak félig, igazi változás Brazíliában ért, ahol világra hoztam két gyönyörű kislányt, aki kitölti minden fájdalmam, amit érzek.Igen azt szokták mondani, hogy az idő gyógyít, és vámpírrá válás után nem fogunk annyira emlékezni, az emberi életemre .De nekem ez nem adatot meg, minden egyes pillanatra ugyan úgy, mintha tegnap történ volna.De térjünk vissza a két gyönyörű lányaimra, amikor megszülettek, tiffaynak muszáj volt megharapnia, mert ha nem teszi meg akkor meghaltam volna, és a lányok anya apa nélkül nőttek volna fel.De Szerencsére itt vagyok még most is és láthattam felnőlniőket,Igaz sok szenvedés után tudunk újra együtt lenni ugyan is a volturi rájött és ezért alkut ajánlottak nekem, vagy megölik a lányokat, vagy 200 évre beállok hozzájuk, és életbe maradnak a lányok is és én is.Hosszú idő volt , bár sokat találkoztunk, volt amikor heti szinten, volt amikor csak havonta találkoztunk, én voltam aro kedvence a képességem miatt, ez egy összetett képesség, van fizikális és egy mentális pajzs a mentális véd mások képességétől, mint a gondolat olvasás, vagy a kínzás és hasonló, a fizikaival, pedig akit körbe vonok annak a képességét át veszem, úgy hoz nem is veszi észre.Egy magam elbírtam volna az egész volturival is.Aztán előléptettek 4.vezetőé,és így 5 évvel előbb eljöhettem a családomhoz, de ha szükség van rám akkor mennem kell.így legalább együtt vagyok a lányokkal .most mind a ketten 17 éveseknek néznek ki.Renesmeenek és Carlienak barna a hajuk, és nagyon hasonlítanak rám jobban hasonlítanak rám kinézetre, mert az apukájukraRenesmeenek csokládé barna szeme , még Carlienak smaragd zöld,amit Edwardtól örökölt.Sokszor elmesélte, hogy milyen színe volt a szemének, és a szülei hogy néztek ki, hogy élt.
-Anya figyelsz e ránk?-kérdezte Renesmee
-Mit óh bocsi, de elkalandoztam egy kicsit-mondtam erőltette mosollyal
-Anya mondtuk, hogy nem muszáj ide jönnünk, mehetünk volna máshová-lágyult meg Carlie is
-Nem semmi baj, csak sok emlék köt ide-mondtam mosolyogva, mert tényleg így volt.
-Mesélsz nekünk?-kérdezték kórusban
-De hisz mindent elmeséltem nektek már nagyon sokszor
-Nem baj annyira jó hallani, komolyan könyvet írhatnál az életedről
-Persze csak arra nem gondoltatok, hogy az év számokat hogy magyaráznám el, hogy hogy is éltem ennyit?-kérdeztem felhúzott szemöldökkel
-Jaj anya ezt csak képletesen mondtam-forgatta meg a szemeit Carlie
-Tudom csak vicceltem én is-nevettem el magam.-De most már pihenjetek egy kicsit, majd ha leszállunk akkor felkeltünk titeket.
Nem tiltakoztak, én ültem közöttük, és mind a ketten a vállamra hajtották a fejüket, nem telt bele sok idő még elaludtak.
-Nagyon hiányoztál nekik-szólalt meg Tiffany
-Tudom és ti is nekem, tudom hogy sokat találkoztam veletek, de az nagyon kevés volt, bár jobb mint a semmi
-Hát igen jobb mint a semmi.Bella biztos, hogy ez jó ötlet?Mármint úgy értem ide vissza jönni, ahol minden elkezdődött?Nem lesz ez egy kicsit sok?-kérdezte aggodalmasan
-Nyugi nem lesz semmi baj.Amúgy sem hiszem, hogy ők is itt lennének, de ha itt is vannak, akkor sem érdekelnek, azt csinálnak amit akarnak, nekünk már semmi közünk nincs egymáshoz!-jelentettem ki határozottan, de belülről nem így éreztem, csak remélni tudtam, hogy nem lesznek itt addig amíg mi itt leszünk
-Na és a falka?szerinted meg fogják engedni?
-Szerintem igen, de ha netalán még sem, akkor elmegyünk, de addig még nem beszélünk a farkasokkal, addig nem mehetünk vadászni sem, nehogy baj legyen.
ez után nem sokat beszélgetünk, mind a ketten gondolatainkba merültünk.Én magam is csak remélni mertem, hogy a farkasok nem fogják átharapni a torkunk.Akkor tudnám, hogy nem lesz gond, ha Jacob élne még, de szerintem megtalálta ő is a boldogságot, és szerelme mellet aki viszont szerette megöregedett és távozott az élők világából.Csak azt sajnálom, hogy nem szép szavakkal búcsúztunk el.Tisztán emlékszem arra, amikor ő kidobot és mentem hozzá, nagyon kiborult, hogy mindent megteszek, hogy a gyerekeim éljenek , durván hozzám vágott jó pár dolgot, és csakúgy lelépet azzal a címszóval, hogy ő''nem vesz ebben az őrültségben rész, de ha Edwardot megtalálom, kinyírom,és nem érdekel a szerződés"és hogy "reméli, hogy találkozunk még".Aztán megérkeztünk zökkenő mentesen leszálltunk, majd felébresztettük a lányokat, majd elmentünk a csomagokért, és fogtunk egy taxit egyenesen sz új házunkig vitt, kipakoltunk a kocsiból, majd kifizettük és mentünk a házba.Az erdő közelébe volt, nem annyira bent mint a Cullenek háza, de azért nem is annyira kint.Gyönyörű fehér 3 szintes ház, nagy kertel és egy nagy medencével, a ház 2 méter magas beton kerítéssel volt elkerítve, eltakarva a kíváncsiskodókat.Akkoriban amikor én itt éltem nem volt itt ez a ház, biztos utána épült valamikor.Bementünk a lányok rögtön a szobákat nézték és választottak is, Renesmee az elsőn az egyik szobát nézte ki magának, Carlie is az elsőn volt rögtön Renesmee mellett nem hiába ikrek.Nem szeretnek távol lenni egymástól.Tiffany a másodikon az erkélyes szobát választotta ami az útra néz.Nekem maradt a harmadik emeleti szoba.hm milyen ironikus ugyan úgy ahogy ő neki is a harmadikon van.Hamar berendezkedtünk, még csináltam a lányoknak vacsit, azon gondolkodtam, hogy a La pushi farkasoknak kellene szólni, mert addig nem fogunk tudni vadászni.így amikor kész lettem két két szendviccsel, felszóltam a lányoknak, hogy jöjjenek le enni.Pár perc múlva hallottam a lépteiket ahogy a lépcsőn lépkednek lefelé.Mikor leértek Tiffany is megjelent a konyhába leültek a pult előtti székre,még ők ettek addig beszéltem.
-Figyeljetek arra gondoltam, hogy este el mehetnék a La pushi határhoz és beszélhetnék a farkasokkal, hogy maradt hasunk.
-Jó ötlet,Lányok elesztek addig még mi távol vagyunk?-kérdezte Tiffany
-Nem Tiff szeretném ha itt maradnál a lányokkal.Lehet ha megérzik az ittlétünket, akkor eljönnek ide is és a lányok csak ketten vannak, és annak nem örülnék, ha valami baj lenne.Inkább maradj itt velük így biztonságos
-De akkor te leszel egyedül és neked lehet valami bajod.Mi van akkor ha egyből támadnak?még csak meg sem hallgatnak.?
-Nyugi nem lesz bajom, tudjátok hogy mire vagyok képes, és hogy nem tudnak bántani ha nem akarom.-mondtam határozottan
Sóhajtva bele egyeztek, de a lelkemre kötötték, hogy a pajzsot felhúzom magam kör, és még nem érek haza addig úgy is lesz.így elindultam a határhoz nem kellett sok idő, már a határnál álltam.elkiáltottam magam hogy "hahó" nem telt bele pár percbe mancs dobogást hallottam kis idő múlva már láttam is ahogy két farkas közeledik.Az egyik szürke és egy fekete fehér foltos farkas áll meg előttem.Ahogy megláttak egyből támadni akartak ,nekem akartak jönni, de a pajzsomnak ütközve visszapattantak.fel emeltem a kezem.
-Sajnálom nem akarok harcolni, békés szándékkal jöttem, csak az alfával szeretnék beszélni-mondtam határozottan.A két farkas pár percig csak néztek rám, majd vonyítani kezdtek, nem sokkal később 15 nagyra nőt farkas állt előttem, legelöl egy vöröses barna bundájú farkas állt rám néztem,megfordult és elment a fák közé, gondolom, hogy átváltozzon.Mikor vissza jött nem hittem a szememnek!Ha nem tudtam volna hogy lehetetlen, azt mondtam volna hogy álmodom.Aki előttem állt egy száll nadrágba az a legjobb barátom Jacob Black volt.
-Jacob- suttogtam meglepetten.
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)