Tudom régen volt friss, de most itt van! Végre elkészült! Remélem tetszik is majd nektek! Kominak nagyon örülnék, ha kapnék. De azért jó olvasást!
Puszancs Annamari
Renesmee szemszöge:
-Hát köszönöm a családom is vámpír ja és bocs félig én is az vagyok!Ha te ezt nem tudod felfogni akkor nincs miről beszélni, és most megyek mert Alice vár rám-sziszegtem neki,majd sarkon fordultam és vissza mentem a suliba.hallottam ahogy utánam szól de nem figyeltem rá.Két szó víz hangzott a fejembe mocskos vérszívók túl ideges voltam arra hogy vissza forduljak, nagyon fájtak a szavai.De nem bírtam szomorkodni mert Alice ott várt rám a terem ajtóba és mosolygott.
-Szia na végeztél? ugye indulhatunk? a többiek előbb haza mentek, mert be mennek Port Angelesbe és így csak ketten megyünk és azt mondták, adjam át neked hogy ne haragudj, de majd legközelebb otthon lesznek.-uh mint a duracel nyuszi teljesen felvolt dobva vigyorgott mint a vadalma.Vidámsága rám is rám ragadt.
-De hogy haragszom, majd bepótoljuk-mondtam én is vigyorogva.Közben elindultunk a parkoló felé.
-Mi a baj Nessi?
-Semmi csak egy kicsit össze vesztem valakivel-húztam el a szám
-Talán egy fiúval?-emelgette a szemöldökét
-ami azt illeti igen, de nem szeretnék most erről beszélni-mondtam és kibámultam az ablakon.
Alice vezetési stílusával egy kettő elértünk az erdő szélére.Egyáltalán nem lepődtem meg hogy erre jövünk hiszen nekünk vámpíroknak ez az ideális lakhely .A ház nagyon nagy volt az oldalai szinte mindenhol üveg volt.
-Na hogy tetszik?
-Nagyon szép-válaszoltam mosolyogva.amit viszonzott is és már tolt is a bejárat felé.
-Még nem is láttad belülről.Mindent anyukánk rendezett be, de azért én is segítettem neki.-Válaszolni nem tudtam neki, mert ahogy beléptünk az ajtón egy gyönyörű barna hajú szív arcú vámpír köszönt ránk.
-Sziasztok!-köszönt mosolyogva
-Jó napot Mrs.Cullen -köszöntem illedelmesen
-Nyugodtan tegez nem vagyok én olyan öreg.-mondta majd megölelt,Igazi anya i ölelés volt ő lehet a család lelke, olyan kedves .Nem lehet őt nem kedvelni.
-Anya mi fel megyünk a szobámba megcsinálni az eszét.jó?
-Persze menjetek csak, ha éhesek vagytok akkor csak szóljatok rendben?-bólintottunk válaszképpen, majd Alice felfelé húzott a lépcsőn egyenesen a szobájába.Ahogy beértünk rögtön faggatni kezdett.
-Na ki vele ! Miért vesztél össze Jacob Blackel?-mondta és én megdermedtem.honnan tudja hogy Jakel veszekedtünk ? hiszen nem is látott
-Ezt meg honnan tudod?
-Csak látom rajtad és mivel Jacobhoz mentél beszélni így arra következtetem, hogy miatta vagy ilyen.
-Értem.Kicsit vitatkoztunk, de semmi komoly.-tértem ki a válasz elől.de Alice gy nézet rám, mint aki a vesémbe lát -Na jó , nem akarta hogy veled legyek és ezért kicsit össze kaptunk.-mondtam letörten
-Majd kiengeszteled-kacsintott rám-na jó gyorsan csináljuk meg és utána szórakozunk-csapta össze a tenyerét majd felállt és engem is húzott maga után leültünk az asztalhoz és bekapcsolta a laptopot.-itt meg írjuk és kinyomtatjuk két példányba.oké?
-persze így nem kell annyit bajlódni vele- mosolyogtam rá.
-közben be töltött a gép ránéztem a háttér képre megdöbbentem.a képen ott volt a Cullen család mindenki rajta volt.kivéve Emily és Ketrin.Hátul Carlisle és Esme előttünk Alice Jasper jobb oldalon a balon Emmett és Rosalie, de ami megrémisztett az a középen állók voltak , ahol nem más volt mint Edward és az anyám még emberként ölelkezve és szerelmes pillantással.
-Ő ki?-nyögtem ki nehezen és mutattam az anyámra.
-ő Bella Edward menyasszonya volt de egy félre értés miatt szakítottak és Bella meghalt.Ő volt akiről meséltem .a legjobb barátnőm.-mondta de én nem figyeltem a gondolataim kavarogtak .Anya soha nem mesélt arról hogy ismernék Cullenéket .de azt sem mondta hogy ő emberként Edwardal volt.állj! Anyám soha nem említette az apánk nevét.csak azt hogy szerették egymást és amikor kiderült hogy anya terhes anyát kidobta mert azt hitte megcsalta őt.ez csak egyet jelentett.Edward az apánk ! ő volt aki tönkre tette anyát.minden kirakós a helyére került. Ezért nem találkoztak anyáék Cullen családdal, mert akkor rájöttek volna hogy ki is vagyunk mi.a fejem sajgott a sok információtól. észre sem vettem mikor álltam fel és hátráltam.
-Nessie? Jól vagy ? olyan sápadt vagy-jutott el a hangja.hirtelen nagy dühöt éreztem.
-nem nem vagyok jól.Ti voltatok akik tönkre tettétek ! Edward soha nem szerette őt, akkor bízott volna benne .Na és ti is magára hagytátok.-kiabáltam aminek az lett a vége hogy Esme is bejött a szobába.
-Lányok minden rendben, hallottam a kiabálást ahogy elmentem az ajtó előtt
-Ó persze ha az udvaron lettől volna akkor is hallottad volna-köptem a szavakat.Megütközve néztek rám.
-Nessie-kezdte óvatosan Alice-honnan tudod, hogy mi történt Bellával? te ismerted őt?-kérdezte reménykedve
-Ne tegyél úgy mintha nem tudnád!Azt hittem hogy a vámpíroknak tökéletes a memóriájuk
Ahogy ezt kimondtam még jobban megdermedtek.Nem tudtam rendesen gondolkodni. de azt tudtam soha nem tudom megbocsájtani, amit velünk tettek.
-soha nem bocsájtom meg nektek azt amit velünk tettetek.Ne gyertek a közelünkbe-mondtam undorodva majd vámpír sebességgel elrohantam.A vörös köd teljesen el lepte az elmém egyszerűen nem tudtam gondolkozni, tombolni akartam.
Edward szemszöge:
Egy hónapja hogy tudom hogy Bella él és itt van a közelembe, de még nem bírtam elé állni és a szemébe nézni.Nem megbocsájtható bűn amit tettem.Nincs mentségem.bárcsak vissza fogatnám az időt. akkor mindent másképp csinálnék .Soha nem engedtem volna el és akkor most boldogan élhetnénk a gyermekünkkel.Carlisle és a többiek többször próbáltak meg beszélni Bellával, hogy megtudjuk valamit de semmit nem volt hajlandó elmondani,. még azt sem tudom hogy fiú vagy lány gyerekem van .Mindig csak azt mondja hogy nincs közünk és hogy amúgy sincs itt .Teljesen felfordult a családom tőlem, de megértem én vagyok a hibás.
Most vadászni jöttünk mindenki kivéve Alice t és Esmet. Ők otthon maradtak, valami esszét kell írni és Alice párja Nessie. mi hogy ne zavarjuk őket vadászni jöttünk.én már végeztem és most itt várok rájuk még a többiek is jönnek.a gondolataimból egy ismerős aroma csapot meg, de ő hogy kerülne ide .Az emberek nem járkálnak ide ilyenkor.körülnéztem és tőlem háromszáz méterre állt háttal Carlie közelebb akartam menni hozzá majd elindultam majd azt vettem észre hogy jobbról Tiffany és balról pedig Bella támadnak neki.Nem gondolkodtam csak cselekedtem elkezdtem feléjük futni, de aztán megtorpantam, harcoltak.Tiffany próbálta megütni de Carlie kitért előle Majd Bella is támadt de azt is kivédte . most Carlie támadt először Bellára majd Tiffanyra . nagyon jól harcoltak, még Jaspet is felül múlták.ezt nem értem vámpír sebességgel rohangált Carlie, de még is dobogott a szíve.Mégis igaza volt Emmetnek Nessie és Carlie a lányaim ! Van két gyönyörű lányom.Istenem ezt nem hiszem el hogy nem vettem észre hogy fél vérek? teljesen más mint Ketrin. ezért hasonlítanak annyira Bellára.de akkor mégsem utálnak ha szóba állnak velünk vagy Bella nem beszélt rólunk hisz mielőtt kisétált volna az életünkből tisztán emlékszem mit mondott ``De ha egyszer még találkozunk,nem lesz már az amit volt , hogy ilyen könnyen megbocsájtok!Soha de soha nem fogok megbocsájtani és ennek a babának azt sem kell tudnia hogy ki az édesapja.Mert abban biztos vagyok, hogy ha megtudná akkor meg is gyűlölné ezért, inkább legyen abban a hitben mint hogy az igazat tudja .``
Gondolkozásomból Carlie hangja térített észhez
-Edward. Te mit keresel itt?
-Én csak én.....-dagogta, össze vissza Hogy nem vettem észre?Beszélnem kell Bellával
-Beszélhetnénk -kértem és Bellára néztem.Istenem még szebb lett mint amilyen emberként volt
-Mit akarsz?-kérdezte közönyösen.
-miért hazudtál? miért titkoltad el a lányok kilétét?-kérdeztem, de válaszolni már nem tudott mert Tiffany közbe szólt és a családom is megérkezett.
-hogy mersz számon kérni?te dobtad ki őt te voltál az aki nem kért belőlük, már most érdekel? emlékezz mit mondtam neked 200 évvel ezelőtt.-kiabált rám majd a mondat végére már megindult felém ha Bella nem kapja el a karját és vissza nem fogja -Be is fogom tartani.meg különben is nektek semmi közötök a lányokhoz.
-Ezt nem te döntöd el, nem te vagy az ap...-kezdtem, de egy erő teljes rúgást érzetem és átvittem egy pár fát.ahogy megálltam és felnéztem egy dühös számpárral találtam szembe magam.
-Ne merészeld kiejteni a szádon azt a szót, mert te neked és a családodnak semmi közötök nincs a lányaimhoz! és ha egy rossz szóval is megbántjátok vagy akaratukon kívül a közelükbe megy valaki azt , habozás nélkül ölök meg mindenkit.Nem fog érdekelni semmi.
-Bocsáss meg kérlek.Igazad van, nem bíztam benned, de akkor még nem tudtam, hogy egy vámpírnak lehet gyereke.Bella kérlek.-kaptam el a karját
-Ahhoz képest szép családod van -köpte a szavakat felém. Majd kirántotta a kezét a kezem közül elindult de vissza fordult -Nekünk nincs mit beszélnünk! Sem veled sem egyi kőtökkel sem.-mondta majd vissza sietett Tiffanyhoz aki Carlit tartotta meg.
-Carlie kicsim!-kezdte
-Mond hogy ez nem igaz! Mond hogy nem ő az apánk -nézett Bellára könnyes szemmel
-Sajnálom de-mondta remegő hanggal Bella a szó végére lehajtotta a fejét
Carlie csak a kezét emelte fel hogy nem kér magyarázatot, majd elviharzott.Bella és Tiffany is utána ment volna de Alice megállította Időközben ők is megérkeztek, de Nessie nálunk volt.kutakodtam kicsit Alice és Esme gondolataiban, Nessie is rájött hogy kik is vagyunk mi valójában.Remek ő is haragszik ránk.
-Bella Beszélhetnénk?De megértem ha most nem érsz rá, de később is lehet, nekem bár mikor jó.Csak döntsd el és tudni fogom, vagy Carlisleal üzenj.-Bella és Tiffany egyszerre mordult fel
-Meg mondtam nekünk nincs miről beszélnünk-jelentette ki határozottan, majd megfordultak és elmentek az egyik lányom után.
Megkövülten álltunk az előző események miatt.Családom gondolatai teljesen ki készítettek, de a legrosszabb mind közül Alice volt.
-Te tehetsz az egészről, ha te nem vagy olyan idióta akkor boldog lehetünk volna mindannyian.és nem hoztad volna ide ezt az aljas nőt és a porontyát Te meg iszod minden szavát, pedig én biztos vagyok hogy csak hipnotizál.Ha miattad a legjobb barátnőm nem fog szóba állni és esküszöm megöllek.
Teljesen igaza volt ha én akkor nem hiszem azt hogy attól a kutyától terhes, akkor minden más lenne .Együtt neveltük volna fel a lányokat és nem lett volna más nő az életemben csak is Bella.istenem mit tettem.
Bella szemszöge
Rohantunk ahogy csak tudtunk Carlie illata után, ami egyenesen haza vezetett.Ki csaptuk az ajtót éppen csak a nappaliig jutottunk, valaki hirtelen nekem vágódott nessie volt nagyon sírt, meg néztem az elmúlt pár órát és láttam ahogy Alice bekapcsolja a laptopját majd meglátja a képet amin még én is ott voltam, és Alicet kérdezi hogy ki az a képen és Alice készségesen válaszolt is.Már Nessie is tudja nem kellet Carlienak szólnia .Itt egy hosszú és nehéz beszélgetés lesz.
-Nessie kicsim gyere velem fel Carlie szobájába, ott elmondunk minden .-mondtam mire csak egy bólintást kaptunk , majd együtt indultunk fel a lányom szobájába.
Mindig is tudtam, hogy egyszer le jön az idő hogy el kell mesélnem a teljesen igazságot de nem akartam ilyen hamar elmondani nekik, sőt hogy ha már őszinte kell hogy legyek nem is akartam
Amint felértünk az ajtaja előtt megálltunk ránéztem Tiffanyra aki bólintott kopogásra emeltem a kezem és bekopogtam, de válasz nem jött pedig tudtam, hogy bent van mert hallottuk a zokogását
Mikor beléptünk az ajtón Carlie az ágyon feküdt összekuporodva és sírt.A szívem belesajdult így látni őt Reenesmee egyből a testvére mellé feküdt.
-Lányok én addig elmegyek vadászni, ti csak beszélgessetek , ha kellenék csörögjetek-törte meg a csendet Tiff
Nem válaszoltunk és csak ránéztem és bólintottam, majd kiment.
-Lányok! Tudom nem értetek semmit azt hittem hogy erre soha nem fog sor kerülni de a sor nem így hozta.De most itt az idő, hogy megmutassam nektek azt az időt ami Cullenék az életem része volt és az elválásunkat is.
-Akkor hazudtál nekünk eddig?-Szólt közbe Carlie
-Nem ! Nem hazudtam, csak nem mindent és kihagytam pár dolgot .De most szeretném ha megtudnátok mindent a múltamról.Persze csak ha ti is szeretnétek-mondtam
Összenéztek és csak bólintottak.kiterjesztettem a pajzsom rájuk és megmutattam nekik mindent abból az időből, amit nem tudtak.Borzasztóan nehéz volt újra élni az egészet.Jót rosszat egyaránt.Nehezen vallottam be de örökre fontosak maradnak.
Mikorra végre a végére értem vissza húztam a pajzsom majd megsimogattam a lányok fejét és kisétáltam a szobából.Törni zúzni lett volna kedvem, de mégsem tettem, mert nem akartam hogy bárki is tudja mit érzek.Észre sem vettem, hogy mikor ültem le a nappaliba, csak amikor az orromat megcsapta az ázott kutya szag és a legjobb barátom állt előttem bánatos képpel.
-Ugye tudod hogy jogosan haragszik most rád is?!
