6.fejezet

Sziasztok!
Itt a kövi fejezet is, bár egy kicsit rövidebb lett, de remélem, hogy tetszik nektek.
Ha szépen meg kérlek rá titeket, akkor egy pár szót írjatok. 
Puszancs Annamari

/Carlisle szemszöge/

-Jól van akkor mi megyünk is, majd találkozunk még -mondta Bella, de láttuk rajta, hogy rosszul esik Edward távolsága , de megkért hogy ne beszéljünk róla, de lehet, hogy Rosalie szónoklata után megengedi hogy elmondjuk az egészet.
-Ha szeretnétek, akkor haza viszünk benneteket-ajánlotta fel Alice
-Ha nem nagy gond akkor elfogadnánk, Bella nem szeret a hátamon utazni-mondta nevetve Tiffany.
-Igen azt soha nem szereted -mondta Alice Bellának
Miután mindenkitől elköszöntek, utána haza indultak Alicel és Jasperrel
Nem kellet sokat várni mert Edward haza ért.
-szia fiam hogy hogy ilyen hamar?-kérdezte Esme
-Nem mentem mégsem olyan messzire így gyorsabban végeztem, de ha gond hogy haza jöttem akkor vissza megyek
-Nem dehogy, csak Alice azt mondta hogy messzebbre mész és haza sem érsz reggel előtt -válaszoltam
-Hát itt meg ki volt?-kérdezte hirtelen Edward, hát most meg mit mondjak
-Carlisle egyik betege volt itt vele akart beszélni, és mi vittük haza-válaszolta Jasper, ahogy vissza értek.
-ezt nem hiszem el! Ne hazudjatok nekem! Érzem biztos vagyok benne, hogy ez Bella! Hogy került ide? -dühöngött Edward
-Alice, te voltál az ugye?te kerested meg? hogy került ide? és most hol van?-vonta kérdőre a lányomat
-Edward Bella nem volt itt, csak azt hiszed hogy ő volt az, mert mindenhol őt látod.Ha jól emlékszem még azt is megtiltottad, hogy elköszönjek tőle, és mivel vámpír memóriám van , így biztos, hogy nem emlékszem rosszul.-mondta neki Alice teljesen higgadtan, biztos látta előre, de nekünk is szólhatott volna.
 
/Bella szemszöge/
Miután Alice ék haza hoztak, gyorsan megfürödtem, lementem vacsorázni ahol Tiffany már várt a vacsival.
-Jó étvágyat-mondta és leült vele szembe, tudom, hogy miről akar beszélni, de én nem akarom, félek, hogy mi lesz mert tudom, hogy igazuk van
-Köszönöm,na kezdjed had halljam-mondtam letörten
-Mit?  -kérdezte felhúzott szemöldökkel
-Tudod te azt! -néztem rám
-Jól van na csak ne nézz így!Kezdjed
-Szerintem , nem volna hülyeség végighallgatni Cullenéket.Lehet hogy nyomós okuk volt arra hogy téged otthagytak akkor, nem gondolod?
-Nem tudom, tudod egy két dolog furcsa-tűnődtem el
-Micsoda?
-Hát tudod , amikor Carlisle nézte a kezem a kórházban, akkor azt mondta, hogy Edward és én egymásnak lettünk teremtve és hogy szeretjük egymást, meg megbánta hogy el hagyott.
-Igen épp ezért mondom, hogy hallasd végig, lehet hogy valami ki dolog miatt történt ez lehet hogy téged szeret és ő sem így akarta.
-De nekem  világosan megmondta, hogy már nem szeret és csak játék voltam neki.
-És ha hazudott, hogy könnyebben elfelejtsd?
-Jaj Tiffany nem tudok semmit sem már.-már majdnem elsírtam magam.
-Jól van nyugi semmi gond itt vagyok melletted és mindig itt is maradok.-mondta és megölelt.
-Köszönöm te rád mindig  és mindenben számíthatok, te vagy a támaszom.
-Na akkor végig hallgatod őket?és beszélsz Edwardal is?
-Mi? Edwardról nem volt szó, de végig fogom hallgatni őket , Edward kivételével, most még biztos hogy nem akarok vele beszélni.
Még egy kicsit beszélgettünk aztán felmentem a szobámba eldőltem az ágyamon, és gondolkozni akartam, de nem tudtam a szemeimet ólomként csukódtak le.

5.fejezet

Sziasztok!
Itt a kövi fejezet, bár komikat nem kapok, így nem tudom, hogy mit csinálok jól, és min kéne változtatni, de remélem hogy tetszik.
Puszancs Annamari
 
/Carlisle szemszöge/

Annyira jó volt újra látni a lányomat, igen lányomat Esmevel az elejétől fogva lányunkként tekintettünk Bellára.De nagyon sokat változott az elmúlt 2 évben, szegényen látszik, hogy megvan törve és sokat fogyott.Nem tudom elképzelni sem, hogy mi történt vele, de nem sok jót látok. Jaj a többiek hogy fognak örülni bellának, mindenki szerette , még Rosalie is tudja, hogy ő a családunk része, ugyan úgy mint bár melyik testvére.De azt meg kell hagyni tényleg vonzza a vámpírokat.Aztán megcsörrent a mobilom, Alice hívott, biztos látta előre, hogy Bellaék is velem jönnek.
-Halló- szóltam bele.
-Szia apa! Csak gyorsan elmondom, mindjárt jön a nővér egy súlyos beteggel, és kérdezi, hogy maradsz e bent, vagy keressen mást.De nehogy el válald, mert nem tudom, hogy mikor lesz olyan alkalom, hogy Edward nem lesz itthon, de mi igen-hadarta el gyorsan, de olyannyira, hogy vámpír létemre  ellenére is nagyon kellet figyelnem, hogy értsem
-Rendben ,köszönöm-mondtam és már kopogtak is az ajtón.
-Most le kell tennem, majd megyünk ,ja és Alice remélem nem szóltál róla senkinek
-Persze, hogy nem!Akkor majd nem soká találkozunk szia és vigyázz magatokra.-mondta, de már időm sem volt válaszolni, mert letette.Ismét kopogtak.
-Szabad-szóltam ki.
-Elnézést Dr. Cullen, most hoztak be egy sürgős Betegek, akinek autóbalesete volt és műteni kell, bent marad Doktor úr?-Mondta Ms.Harper
-Hát sajnos nem tudok maradni, fontos elintézni valóm van . de szóljon Dr. Robertsnek, most amúgy is bent van , ő műszakja van.
-Rendben, és még egyszer elnézést.-mondta és már fordult is ki.Az ajtóban még vissza fordult-További szép napot önnek.
-Nincs semmi gond.Önnek is legyen gyönyörű szép napja-mosolyogtam rá
Gyorsan elrendeztem a szokásos műszak végi teendőmet, és mentem a parkolóba, a kocsimhoz gondoltam megvárom ott Bellát és Tiffanyt. Már majdnem ott voltam a kocsimnál mikor megéreztem az illatukat, így  körbe néztem, amikor megfordultam akkor láttam meg őpket, ahogyan Bella mászik le Tiffany hátáról ,el kerekedet szemmel néztem rájuk.
-Ti ezt komolyan mondjátok, hogy futva hoztad a hátadon?-kérdeztem Tiffanytól
-Igen , így gyorsabb is volt, és nem kellet még kocsit is hozni, vagy vissza jönni érte.-magyarázta
-Na és ha lebuktok, akkor mindenki aki látta volna, annak is ezt mondtad volna?-kérdeztem számon kérő hangon.
-Nem akkor nem tettem volna ki magunkat ilyen veszélynek.
-Jól van, de most már induljunk.-és nyitottam a kocsit a hölgyeknek.Amikor mindenki be szált, már indítottam a kocsit és már vártam, hogy mit fognak szólni a többiek.Hamar haza értünk, beálltam a kocsival a garázsba, mikor ki száltam a kocsiból Rosalie dühös pillantásával találkoztam.
-Te egy embert hoztál a házba?-sziszegte dühösen, aztán Bella is és Tiffany is ki száltak a kocsiból, és Rosalie meglátta Bellát egyből odarohant hozzá és megölelte
-Ó Bella, de jó hogy itt vagy-Bevallom, tudtam, hogy mérlegelte a dolgokat Bellával szemben, amikor eljöttünk Forksból, de ezt korántsem gondoltam, hogy így fog reagálni ha újra viszont látja majd.
-Hát itt meg mi folyik Carlisle- Kérdezte Esme amikor megjelent a többiekkel a garázsba.Amikor meglátta Bellát odarohant és megölelte és könnyek nélkül zokogni kezdett Bellával együtt.Majd mikor el engedték egymást Emmet is üdvözölte.
-Bella hiányzott már a kétballábas hugicám -mondta közbe felkapta Bellát és meg pörgette.
-Emmet fejezd be-szólt rá Rosalie és tarkón vágat.
-Aú...ezt most miért?-tette az értetlent Emmet
-Tudtam hogy el jösz-mondta vigyorogva Alice -Hogy van a kezed?
-Már nem fáj annyira,patam rá fájdalomcsillapítót-nézet rám mosolyogva
-Örülök, hogy újra találkozunk-üdvözölte Jasper is Bellát
-Alice,Jasper ti tudtátok?hitetlenkedve nézet rájuk a kedvesem.
-Igen tegnap volt egy látomásom Belláról, hogy abban a boltban lesz, ahova mi is megyünk.-felelte mosolyogva.
-Akkor ezért nem mehettem veletek! Igaz?
-Igen, válaszolt Jasper
-És ez volt a titok is, amit  Edward nem tudhatott meg?kérdezte Emmet
-igen, mivel Bella megkért rá.
-Jaj ne haragudj Tiffany, el felejtetelek bemutatni a családomnak.Ő itt a feleségem Esme, és a gyerekeim Rosalie és Emmet.Jaspert és Alicet már ismered.
-Igen sziasztok
-Szia! örülök, hogy megismerhetlek.De gyerünk be, ne itt álljunk kint.-szólalt meg Esme.
Bent  helyet foglaltunk.Esme az egyik fotelben ült, és pedig a karfán ültem.Emmet és Rosalie és Alice a kanapén , Jasper Alice mögött ált.Bella és Tiffany a másik kanapén ült.
-Mesélj mi történt veled?-kérdezte a kedvesem Bellától
-Hát elég sok minden, de a lényege annyi hogy Charlie  rendbe akart hozni kevés   sikerrel, egy idő után már Reneenek is szólt, aki persze rögtön indult, a reptéről haza felé volt egy balesetünk amit Victoria okozott, a szüleimet a szemem láttára ölte meg, de velem már nem tudott, mert a farkasok megmentettek, aztán ide költöztem itt találkoztam Tiffanyval, azóta is vele élek.Röviden ennyi.-mondta bella és nagyon meglepett, hogy mennyi bajt hoztunk azzal, hogy elhagytuk, én mint családfő hagytam Edwardnak, amit nem kellet volna, miért tettem?
-Istenem, jaj szegény kicsikém úgy sajnálom-mondta Esme és megölelte Bellát
-Hát azért azt a részt kihagytad, hogy megakartalak enni.-mondta nevetve Tiffany, amin Bella is nevetett.
-Ezt nem értem, látom, hogy állat véren élsz, és megakartad ölni Bellát?-értetlenkedtem
-Igen már igen amióta Bellával találkoztam, azóta élek ilyen életet.
-Á most már értem,Tiffany mesélnél magadról egy kicsit te is?
-Persze 4 éve változtam át .Hazafelé tartottam egy koncertről a barátnőmmel, de amikor elváltunk utána egy sötét úton kellet haza mennem, mert csak az az egy út volt.Ott találkoztam egy vadállattal, aki meg erőszakolt.de mielőtt megölt volna, egy vámpír jött a segítségemre, aki nomád volt és érezte a vérem nem bírt ellen állni, de aztán mégis megállt én meg égtem, amikor magamhoz tértem nem tudtam, hogy mi történt velem, de ott volt az is aki átváltoztatott, és elmesélt mindent,a nevét nem mondta  meg, de amikor külön váltunk megkerestem azt aki megerőszakolt és megöltem, bár nem vagyok büszke rá, egy gyilkolásra sem.Egy ideig bolyongtam minden felé, aztán mikor Londanban voltam egy pár napot után találkoztam Bellával vadászat közben.Aki persze nem ijedt meg tőlem és még meg is kért hogy öljem meg, ezen nagyon meg lepődtem persze megkérdeztem hogy miért akar meg hallni, elmesélt mindent rólatok is, és amikor mondta, hogy állat véren éltek, én megkértem rá hogy segítsen átszokni nekem, bár nehezen de belement.Hát nagyon nehezen de meg áltam az emberek csalogató illatát, és ezt mind bellának köszönhetem.-mondta és a végén elmosolyodott.
-Hát csajszi nem semmi vagy. Te mindenkit megváltoztatsz.
-Köszi Emmet, de nem mindenkit-hajtotta le Bella a fejét.Tudtam mire gondol, de ha meghallgatna, akkor biztos másképp látna mindent.
-Bella ha nem haragszol megkérdezhetném, hogy miért nem tudhat Edward rólad? -kérdezte Esme
-Mert nem akar tőlem semmit, és nem szert, még azt sem hagyta hogy el búcsúztam tőletek, és lehet ha megtudná, hogy én itt vagyok, lehet hogy megint tovább állnátok, és ezt már nem bírnám ki.-mondta a könnyeivel küszködve.
-Nem azt már nem engedném, de Bella valamit tudnod kell Edward ról -kezdte finoman a kedvesem
-Nem! nekem Edwardról semmit sem kell tudnom ,nem akarok hallani semmit, le zártam azt az életet, amibe Edward is szerepel.Sajnálom
-De ha meghallgatnál , lehet hogy másképp látnál mindent-próbált rá hatni Rosalie is.
Bella kérdőn nézet rá.
-Ne nézz így!Nézd tudom, hogy ezelőtt nem jöttünk ki jól, de tudom azt hogy mindig szeretted a fivéremet és azt is hogy te a családhoz tartozol, és nekem nem veled volt a bajom, hanem az amit felakarsz adni azért hogy olyan legyél mint mi.de nélküled olyan mintha nem is lennénk  teljesek, hanem egy fél emberek, vagy is vámpír.Neked mellettünk a helyed.-mondta Rosalie, amin nem csak én hanem mindenki csodálkozott
-Köszönöm Rose, ezt jó volt hallani, de az érzések ellen nem lehet mit tenni, hidd el nekem a legrosszabb, hogy ez így alakult.
-Bella hallgass rám! Kérlek, hagy mondjam el, hidd el nem úgy van az ahogyan te hiszed.Ha végig hallgatsz akkor rá jössz hogy miért akarja mindenki, hogy végig hallgass minket.Tudod mit ne adj most választ, gondolkodj el rajta,és dönts, de hidd el amit Edward akkor mondott hazugság volt.
-Jól van gondolkozom, de beszéljünk valami másról. jó?
Beszélgetünk még egy kicsit aztán Alice szólt hirtelen hangosan.
-Edward 10 perc múlva itthon lesz, de az okát nem tudom, hogy miért

hali

Sziasztok!
Ha kapok pár komit, akkor holnap jön a kövi fejezet .
Kérlek csak egy pár szóval mondjátok el nekem, hogy mi az amit jól csinálok, és mi az amin változtassak.
Köszönöm.
puszancs Annamari

4.fejezet

Sziasztok itt a kövi is remélem tetszik,csak kár hogy nem akartok komizni , pedig sokkal nagyobb bátorságot merítenék a komikból.
puszancs

/Bella szemszöge/

-A keze lehet hogy eltört neki doki.Ó elnézést Tiffany Melone vagyok, örülök, hogy megismertem Carlisle.Már sokat hallottam önökről.
       
-Én is  örülök, de szerintem menjünk be a kezelőbe, hogy minél előbb meg tudjam nézni a kezed Bella.-ránéztem, a szemébe örömöt és félelmet olvastam ki.Én még mindig nem tudtam megszólalni, hát igen ez rám val.
-I....igen-dadogtam, és Carlislet követve mentünk a kezelőbe.
-Nos mi történt pontosan-kérdezte Carlisle rám nézve, de nem tudtam megszólalni
-Legurult a lépcsőről.-felelt helyettem Tiff
-Bella ezt a szokást látom tartod.-mondta Carlisle, hogy oldja a feszültséget
-Hát ahogy láthatod igen.
-Na és hogy hogy ti barátok vagytok? Nem tudtam, hogy vannak rajtunk és a Denali klánon kívül más vegetáriánus vámpír.
-Hát ez hosszú történet, de majd egyszer elmeséljük.-Mosolygott Tiffany Carlislera
-Nem hiszem, hogy eltört volna, de azért megröntgenezzük.A nővérpultnál adjátok oda ezt a papírt és onnan irányítanak tovább, és utána gyertek az irodámba, a folyosó végén balra az első ajtó. Rendben?-mondta és nézet rám
-Bella neked szóltak!-Szólít fel a barátnőm
-persze rendben.-Mondtam és indultam ki.Pár perc múlva Tiff is mellém jött.
-Bella ne csináld ezt! Csak Aliceel akarsz jóban lenni, vagy Edward kivételével mindenkivel?
-Jó igazad van, de a múlt azt nehéz felejteni.
-Tudom-sóhajtott-főleg nekem, hála a vámpírmemóriámnak-súgta nekem.
Elmentünk a röntgenezőbe, az eredményre várni kellett 10 percet,majd  utána vissza mentünk Carlisle irodájába.Bekopogtam, és a "szabad" után be mentünk.
-Már végeztetek is ?-kérdezte-Üljetek le-mutatott az asztalával szembeni székekre, és elvette a papírokat, amit a leletezőbe kaptunk.
-Ahogy sejtettem nem tört el, csak erős zúzódás, egy pár napig borogasd, és pihentesd és rendben le, de írok fel fájdalom csillapítót, az majd enyhíti a fájdalmaid.
-rendben köszönöm.-mosolyogtam rá.
-Bella, ne haragudj, mi csak.....-de mielőtt befejezhette volna közbe szóltam
-Ne! Kérlek ne! Alice tegnap elmondta, hogy mi is volt valójában, szóval nem kell semmit mondanod, mert tudom.-hadartam el egy szuszra.
-Ennek örülök.Várj, azt mondtad Alice?Erről miért nem tudok?
-Nem tudom.-vállat vontam
- de akkor nem haragszol ránk?
-Nem , nem haragszom, nincs okom.
-Ó Bella.-mondta majd megölelt.Jól eset az ölelése olyan volt, mintha az apám ölelne.
-Örülök, hogy nem haragszol, és hidd el hogy Edward csak jót akart, bár már rájött, hogy nem kellet volna, hisz mind a ketten szeretitek egymást, ti egymásnak lettetek teremtve.-Mondta, még mindig az apai ölelés közben.
-Mi? Carlisle miről beszélsz? Nem értem.-Teljesen össze zavart. Hogy érti, hogy Edward csak jót akart? és hogy szeret?Nem! Edward világosan elmondta, hogy nem szeret már.
-Hát Edwardról és rólad. -nézet rám, majd látta, hogy nem értek semmi ismét  megszólalt.
-Te nem tudod? -megdöbbenve nézet rám.
-Nem nem tudok semmi ilyesmiről, és ha lehet te sem beszélj nekem róla, és neki sem mondj semmit rólam.-mondtam határozottan.
Sóhajtott majd bele egyezett.
-Nem akartok eljönni hozzánk ma délután?
-Nem tudom Carlisle, nem jó ötlet Edward miatt.-mondta Tiff -Bella nem bírná ki-mondta nagyon halkan, hogy ne halljam, de meghallottam.
-Várjatok felhívom Alicet, hogy Edward otthon lesz e délután, és utána eldöntitek, rendben?
Bólintottunk egyszerre.Carlisle füléhez emeli a telefont és pár másodperc múlva beszélni kezdett,de nem figyeltem rá, hogy mit beszélnek, csak tűnődtem, hogy mit fognak a többiek hozzá szólni, ha meglátnak majd? Na és Rosalie?Soha nem volt valami fényes a kapcsolatunk.De Alice azt mondta, hogy még neki is hiányzom.A gondolat menetemből Carlisle hangja rántott vissza.
-Bella hallasz?Jól vagy?-mondta és fürkészte a z arcom.
-Persze, de mit mondtál az előbb?
-Csak azt hogy Edward vadászni megy egy óra múlva, és nem jön vissza csak holnap reggel.
-Hát akkor szerintem délután át mehetünk, ha nem gond-mondta Tiffany mosolyogva.
-Tiffany!-szórósan nézetem rá
-Tőlem akár most is indulhatunk-szólt közbe Carlisle, mint ha nem is hallották volna amit én mondtam.
-Nem Carlisle, Bella még nem evett, és neki szüksége van emberi ételre-mondta határozottan Tiff.
-De én amúgy nem vagyok éhes-mormogtam halkan.
-Enned kell Bella! Ez nem lehet így, tegnap sem ettél este semmit, és neked fontos a táplálék egy nap többször is, nem úgy mint nekünk.-Mondta ellent mondást nem tűrve.
-Bella ha szeretnéd, én két óra múlva indulok haza.Meg beszéljük, hogy hol találkozunk és együtt elmegyünk hozzánk kíváncsi vagyok ,mit szólnak a többiek és a történeteitekre is.Persze csak ha szeretnéd, és nem haragszol ránk a múlt miatt.-mondta lesütött szemmel.
Hát most mit csináljak? Nem akarok még több sebet felszaggatni, de ők a családom, mindig is azok voltak,még ha ő nem is szeret.
-Nem rátok nem haragszom, mondtam már és jól van, addig mi elmegyünk valahová enni, és mondjuk itt találkozunk 2 óra múlva.Meg felel így ?-Kérdeztem és megpróbáltam mosolyogni.

3.fejezet

Sziasztok!
Nem tudok aludni, mert a férjem zenélni van, és így megírtam a kövi fejezetet is.Remélem tetszik, csak az a baj, hogy hogy 5 nap alatt170 fő olvasta a törimet, de ebből csak 2 fő komizott :( ez egy kicsit elszomorít.
de remélem , hogy azért kapok még komikat.
Puszancs



/Alice szemszöge/

-Edward! Te mióta hallgatod megint a gondolatainkat?-próbáltam terelni a témát
-Az mindegy! De válaszolj Alice!-erélyesebben szólt, de én még mindig nem tudom mit mondhatnék.
-Valami olyat , amit neked még nem szabad tudnod  a születésnapodig-válaszolt jasper helyettem.
-Igen, szóval légy jó fiú és ne hallgatóz!-mondtam kacsintva
-Alice, nem kell semmilyen szervezkedést - mondta ellent mondást nem tűrve.
-Majd meglátjuk bátyuskám-vigyorogtam, de közben ügyeltem a gondolataimra.
Edward furcsán nézett ránk, aztán felment a szobájába.Hangosan fújtam ki a levegőt.
-Köszönöm,ha te nem vagy akkor lebukunk-majd egy gyors puszit adtam neki.
-Szívesen, de most már figyelni kell a gondolatokra-figyelmeztettet
-Na mi az a nagy titok?-kérdezte Emmet felhúzott szemöldökkel.
-Mindent a maga idejébe Emmet!
-Jaj ne már Alice! Mond el
-Nem!Majd ha itt lesz az ideje.-közben befelé indultunk Jaspel a házba.

Bella szemszöge
Reggel késve  keltem , így gyorsan elkészültem, és szaladtam le a lépcsőn én nagy szerencsétlenségemre ezt nem kellet volna, ugyan is a lépcső közepétől megbotlottam és legurultam.Lent Tiffany döbbent arcával találtam szembe magam.
-Jézusom Bella, már megint mit csinálsz?-közben nyújtotta a kezét, hogy felsegítsen,csak hogy borzasztóan fájt a karom az ütéstől.
-Aú.... fáj a karom de nagyon.
-Mutasd, hagy nézzem-mutattam neki és már látszott, hogy dagad be.
-Bella ezt látnia kell egy orvosnak
-Nem, minek? Nem ez az első eset, hogy ilyen történik-mondtam az igazat
-Persze! Azon kívül, hogy néha megbotlottál és vonzod a vámpírokat, nem láttam még ilyet tőled.
-Pedig igaz-mondtam vissza gondoltam, amikor Edward mentett meg Tyler kocsija elől.
-Hahó Bella! Itt vagy?
-Igen persze
-Jó na gyere segítek felkelni, és megyünk a kórházba, megnézetni a kezed.De előtte teszünk rá jeges borogatást, hátha enyhít valamit.
-Minek itthon is tudom borogatni, nem kell ide orvos!-mondtam határozottan, de Tiff ezzel mit sem törődött, betuszkolt a kocsiba és mentünk a kórházba.
-Miért csinálod ezt velem?-kérdeztem és tettem a durcit
-Jaj Bella!-sóhajtott-Ne  legyél már ilyen, muszáj elmenni, lehet hogy eltört, és féltelek tudod, hogy mennyire fontos vagy nekem, és nem akarom, hogy bajod essen.
-Jól van , fel fogtam-mosolyogtam rá.
-Csak egy a bibi
-Mi?-kérdezte és össze ráncolta a homlokát
-Szerintem Carlisle a kórházban dolgozik.
-Bella mi itt a probléma? Hisz tegnap azt mondtad Alicenek és Jaspernek, hogy nem haragszol rájuk és ők a második családod, akkor nem értem miért izgulsz? -nézet rám értetlenül
-Nem is tudom, csak félek, hogy megint elmennek, és kitudja, hogy látom e őket valaha.-feleltem neki őszintén.
-Ezt nem hiszem, hogy megtörténhet, mert látszott tegnap Aliceen és Jasperen, hogy mennyire hiányoztál, és szeretnek, és amiket meséltetek nekem, abból azt veszem ki, hogy az egész Cullen család szeret!
-Nem Tiffany, egy Cullen nem szeret.-szomorodtam el
-Hát nem is tudom Bells -tűnődött el a barátnőm.
-Mindegy felejtsük el oké?
-Ahogy akarod.
Megérkeztünk a kórházba , leparkoltunk utána indultunk be az épületbe.Bent Tiffany ment előre és kerített egy dokit, persze a dokinak tetszhetett Tiff, mert alig bírt megszólalni, de aztán Tiff kezdte.
-Elnézést a zavarásért, de a barátnőmnek szüksége lenne egy orvosra, aki megnézné a kezét.- Mondta mosolyogva.
-Nos...ö...sajnálom, de én sajnos nem tudom megnézni, mert műtétre kell mennem, de szólok az egyik legjobb orvosunknak,majd ő ellátja.
-Carlisle-suttogtam és a szívem majd kiugrott a helyéről.
Észre sem fettem, mikor ment el a doki, vagy mikor ültünk le.
-Nyugodj meg Bella! Úgy ver a szíved, hogy félő, hogy szívrohamot kapsz.
-Tudom, hogy neki szólnak majd, csak figyeld meg.
-Miből gondolod? Lehet, hogy nincs is bent, vagy épp betegnél van.
-Tiffany! Ismerem Carlislet, egy kiváló orvos, és biztos vagyok benne, hogy bent van.-mondtam határozottan.
-Jó napot! Dr.Cullen vagy.......Bella? Te vagy az? Istenem, úgy hiányzol,de mi történt már megint ?-Kérdezte, de már kereste is rajtam, a látható sérülést

2.fejezet

/Bella szemszöge/

Amikor megláttam Alicet és Jaspert , egy részem örült, de a másik részem félt, hogy csak rosszabb lesz ha utána elmennek, és fájt hogy elhagytak és még csak el sem köszöntek, hisz Alice látja a jövőt, akkor miért nem akadályozta meg, vagy miért nem köszönt el előtte?
-Alice- suttogtam megdermedve
Tiff csak értetlenül jártatta a szemét köztem és Aliceék közt.
-Bella úgy örülök, hogy újra látlak- és már a nyakamba is ugrott jól megszorongatott, hirtelen minden érzelmemet felváltott a boldogság, amit persze Jasper csinálta.
-Ne szórakozz az érzéseimmel Jasper!-néztem rá szúrósan
-Ne haragudj, én csak.... mindegy, örülök hogy látlak -mondta és megölelt.Ezen igazán meglepődtem, de jól eset újra látni őket, és rájöttem, hogy  mindig ők lesznek a családom, még akkor is ha Edward nem is szeret.
-ó Alice, miért nem köszöntél el? Miért hagytad?-kérdeztem könnyeimmel küszködve.
-Ne haragudj Bella Edward megtiltotta nekünk, hogy bár ki is beszéljen veled-nézet rám bűnbánós arccal.
-Ne ! Tudjátok mit, inkább ne is említsétek előttem, ő már nem szeret és csak kihasznált.
-De Bella-kezdte volna Alice, de rászóltam
-Nem Alice! Világosan megmondta, hogy már nem szeret, csak játszott.
Alice  Jasperre nézett és témát váltott
-Szia én Alice Cullen vagyok és ő a barátom Jasper Hale.
-Sziasztok én Tiffany Melone vagyok, és sokat hallottam már rólatok, és nem fogom hagyni, hogy még egyszer megbántsátok őt akkor velem gyűlik meg a bajotok.
-Tiff nem lesz semmi gond!-mosolyogtam a barátnőmre, Tiffany csak sóhajtott.
-Mitszólnátok hozzá ha elmennénk hozzánk, és ott tudunk beszélgetni nyugottan -Kérdeztem, mire Aliceék kikerekedett szemmel néztek rám.
-Akkor nem haragszol ránk?-Kérdezte a nővérem mosolyogva, ami már kezdett vigyorrá válni.
-Hogy is haragudnék rátok, amikor csak ti maradtatok nekem senki más,már szüleim sincsenek, egyedül csak a bátyátokról nem akarok hallani
-Hogy érted, hogy nincsenek szüleid? De Bella neked ott van Chalie és Renee.-mondta én meg majdnem elsírtam magam.
-Nem már nincsenek, mert megölte őket Victoria
-Jézusom, hogy én ezt miért nem láttam? Úgy sajnálom -mondta, majd megölelt
-Ha  a farkasok nincsenek, már én sem élnék-ki kerekedet szemmel néztek rám, amit nem tudtam hova tenni, mert a vámpírok és a farkasok ősi ellenségek.
-Mi az? Ne mondjátok, hogy ti nem tudtok a La Push i farkasokról!
-De csak azt nem tudtuk, hogy te is tudsz róluk-mondta Jasper kicsit értetlenül
-Akkor ezért nem láttam, nem látok az a farkasokon-mondta egy kicsit bosszúsan.
-Majd otthon elmesélem, rendben?-Mindenki bólintott és én már indultam is a pénztárhoz, de Alice még vásárolni akart, mert otthon azt mondták, hogy vásárolni mennek, és csomag nélkül Edward is megtudná.
4 órát vártam rájuk, aztán indultunk haza, ahol hosszú mesélés várt mindenkire.
Otthon Tiffany eltette a szobákba a csomagokat, aztán a  nappaliban ültünk le beszélgetni.
-Bella most már elmondod, hogy mi történt veled az elmúlt 2 évben?
Sóhajtottam, majd belekezdtem.
-Amikor elhagyott, azután már élni sem akartam, össze törtem nem is kicsit.Egy ideig nem szólt Chalie hátha rendben leszek, de nem .így anyut is elhívta Forksba, persze Renee már másnap indult is.Amikor visszafelé tartottunk a reptérről, valaminek neki mentünk kocsival és az árokban mentünk ,onnan Victoria és még másik vámpír vittek minket be az erdőbe.Renee és Charlie nem tudta, hogy mi történt, és hogy kik , de én tudtam.A szemem láttára ölte meg a szüleimet, amikor velem akart végezni, a La Push-i farkasok jelentek meg és végeztek velük, utána már nem volt miért Forksban maradnom, így eljöttem Londonban.Jacob nem akart elengedni, de nehezen rá vettem, hogy nekem most erre van szükségem.Itt egy hét után futottunk össze Tiffanyval, aki persze ki akart nyírni, őszintén mondva  én örültem ,sőt még én kértem , hogy tegye meg, de amikor elmeséltem neki, hogy mi történt velem és miért akarok meghalni, megsajnált és össze barátkoztunk.Azóta ő vigyázz rám.
-Tömören ennyi történt velem.
-Jaj Bella én úgy sajnálom, ha akkor nem engedek Edwardnak, akkor most nem történtek volna meg veled.-Alice ha tudott volna, akkor már patakokba folyt volna a könnyei.
-Felejtsük el, nem ti tehetek róla-próbáltam mosolyt erőltetni az arcomra.
-Inkább meséljetek veletek mi történt?-tereltem a témát
-Velünk nem sok minden.Mi is Londonba költöztünk, de azóta mióta elhagytuk Forksot semmi sem a régi.Jasper sokat jár egyedül el, mert már nem bírja a sok negatív érzelmeket,még Rosalie is boldogtalan,mert rá jött hogy te már a családunk tagja vagy, akit elveszítettünk,Edward senkivel sem beszél és nem olvas gondolatokat sem, még vadászni is ritkán jár.
-Alice ne! Ne mesélj a bátyádról! Nem akarom hallani.-mondtam a könnyeimmel küszködve.
-Azt hiszem nekünk indulni kéne, hogy ne legyen feltűnő, hogy ilyen sokáig maradunk.-szólalt meg Jasper, mióta itthon vagyunk, biztos az érzéseim.
-Sajnálom Jas.-néztem rá bocsánat kérően.
-Semmi gond Bella-mondta mosolyogva.
-Ugye látjuk még egymást?-kérdezte Alice nagy boci szemekkel
-Persze, hisz mondtam csak ti és Tiff maradt nekem-mondtam és megöleltem Alicet
- De a többiekkel mi lesz?
-Jasper! Mondtam, hogy csak Edwardról nem akarok hallani, nem?-És Jasper megértette, hogy mit is értettem ez alatt.
-Ó ennek azt hiszem mindenki örülni fog-mondta Alice nagy vigyorral az arcán.
-Na jó most már tényleg menjünk, Bellának pihenni kell, majd holnap találkozunk -mondta a bátyám és megölelt.
Alice is megnyomorgatott egy kicsit utána mentek.Én annyira fáradt voltam, hogy még enni sem  ettem, csak gyorsan elköszöntem Tiffanytól és gyorsan megfürödtem és már az ágyban voltam, annyira fáradt voltam, hogy gondolkozni sem volt időm elaludtam.


/Alice szemszöge/

Amikor eljöttünk Belláéktól az úton azon gondolkoztam, hogy miért hagytam Edwardnak, hogy ezt tegye, ezzel mindenkit tönkre tett, de legfőképpen Bellát, de most nem fogom hagyni neki! Még nem tudom hogyan , de össze hozom őket valahogy, hiszen egymásnak teremtették őket. A gondolkodásból Jasper hangja rángatott vissza a jelenbe.
-Megjöttünk-nézet rám mosolyogva, vissza mosolyogtam és ki száltunk a kocsiból.
-Nocsak meg jötetek?-jött elénk Emmet vigyorogva
-Meg Emmet- válaszoltam teli vigyorral
Ha tudná hol voltunk akkor ő is így örülne neki, sőt szerintem mindenki.Majd ha Edward elmegy vadászni akkor megmondom nekik.
-Mit mondasz nekik, ha nem leszek itthon?-Nézet rám a hátam mögött Edward. 
Na most mit mondja neki?

Kérés?

Sziasztok!
Köszi hogy olvassátok, a blogomat, de örülnék még egy pár kominak is bíztatásként :)
A kövi fejezet már majd nem készen van, szerintem holnap fel is töltöm.
By Annamari

1.fejezet

/Bella szemszöge/

Már 2 éve hogy Edward elhagyott, azóta elég sok minden történt velem. A szüleimet Victoria megölte, hogy ne hadjon tanukat, de mielőtt velem is végezhetett volna a farkasok közbeléptek és megölték.
A temetés után elköltöztem Londonba és most itt élek egy boltban dolgozom eladó ként.
A legjobb barátnőm Tiffanyval együtt béreljük a lakást és egy helyen is dolgozunk.
Tiffany Hosszú barna haja van és aranybarna szeme, igen ő is egy vámpír. Majdnem a vacsija lettem, amikor látta, hogy nem ellenkezem, sőt még én kérem, hogy öljön meg, akkor megkérdezte, hogy miért akarom, és elmondtam neki mindent, ez után már nem akart megölni, hanem  szépen összebarátkoztunk és segítettem neki áttérni az állatvérre.Ugyan olyan alacsony és  Vásárlás mániás mint Alice , bár még most sem szeretek úgy vásárolni, de azért a kedvéért eljárok vele, de most semmi  kedvem nincs. Sajnos még mindig Culleneken jár az eszem, és  bár nem mutatom és nem mondom, de még mindig Edwardot szeretem és a hiányát soha  nem  fogom megszokni, ahogy a többi Cullent sem, mindenki még Rosalie is hiányzik.
De ő már nem szeret hiszen megmondta, amikor szakított velem.Először arra gondoltam, hogy megkeresem őket, de nem tudtam hol is kereshetném , de aztán rájöttem, hogy felesleges lenne, mert már nem szeret és csak nekem lenne rosszabb, ha még egyzser látnám őket.
A gondolkozásból Tiffany rángatott vissza a jelenbe.
-Bella! Hallod,hogy mit beszélek?
-Ja, igen  csak egy kicsit elkalandoztam, mit is mondtál az előbb?
-Csak azt hogy akkor megyünk vásárolni? Légysziiiiiiii- Pontosan olyan mint Alice, még a boci nézést is utánozza, és sajnos ennek nem bírok ellent mondani.
-Tiffany! Tudod, hogy nem szeretem, ha így nézel!-Szóltam le a barátnőmet
-Jaj Bella ne csináld már olyan jó lesz majd meglátod!
-Na ja gondolom - sóhajtottam , és már indultunk is a plázába, de ami ott várt azt soha nem gondoltam volna.

/Alice szemszöge/

 2 éve hagytuk el Forksot, azóta már senki sem a régi, még Rosalie sem , pedig akkor még nem szerette Bellát, de most már tudja, hogy Bellának köztünk volna a helye.
Most éppen Londonban lakuk, és egy kicsit unatkozok, Jasper vadászni ment Emmettel és Rosal. Carlisle dolgozik a kórházban ,Esme pedig az árvaházba ment meglátogatni az árva gyerekeket. Edward hmm Edward őt viselte meg a legjobban, azóta semmi nem érdekli, nem olvas mások gondolatában sem, Beszélni is csak akkor beszél, ha kérdezik, máskülönben meg sem szólal még vadászni is csak akkor megy el, ha Esme vagy én kérjük, hogy menjen.
Már éppen eldöntöttem, hogy ha vissza jön Jas akkor elmegyünk vásárolni egy kicsit.
Aztán látomásom lett, a plázába voltunk Jasperrel  az egyik nő ruha boltban és  ott volt egy barna hajú, alacsony lány ráadásul még vámpír is, aki egy próbafülke előtt állt és toporgott, hogy mikor jön ki az aki bent van, de amikor kijött akkor  láttam, hogy ki is az aki a fülkében volt.Bella lépet ki egy fekete top és egy sötét kék  térdig érő szoknya volt rajta,pont egymásra néztünk.
Itt megszakadt a látomásom, remélem hogy Edward nem látta, mert akkor biztos, hogy tovább kell költöznünk, és még egyszer nem engedem, hogy a húgomat elveszítsük Edward hülyesége miatt és az egész család is szenvedjen.
Amikor Jasperék vissza értek a vadászatból, nehezen de rá vettem Jaspert, hogy menjünk el vásárolni, mert addig sem gondolok a múltra és nem szomorkodom, és egy kicsit őt is felvidítom, mert hát neki is nagyon rossz, mert érzi mindenki érzelmeit.Amikor épp ki akartunk menni az ajtón Rosalie és Emmet a nappaliban voltak és mielőtt még kiérhettünk volna. Emmet megszólalt.
-Ti meg  hová settenkedtek? az egyik szemöldökét felhúzva
-Alice vásárolni akar menni, és rávett, hogy menjek vele én is, és nem settenkedünk -válaszolt a szerelmem, mielőtt én megszólalhattam volna.
Rosalienak megcsillant a szeme, hoppá erről szólnom kellet volna Jaspernek .
De szerencsére Jasper megérezte, hogy nem szeretném hogy ha más is jönne. Mielőtt Rosalie megszólalt volna, a szerelmem megint beszélni kezdett.
-Azon kívűl még mást is akarunk csinálni ketten-mondta, mire én meg könnyebültem.
Emmet beszólásai után indultunk is a plázába, nagyon izgatott voltam, hogy mit fog szólni Bella ha meglát, és ezt Jasper is észre vette.
-miért izgulsz? és miért nem jöhet Rosalie helyettem?
-hát....- kezdtem, de nem tudom hogy mondjam el neki.
-Alice, tudod, hogy mindenben támogatlak, szóval gyerünk kivele! -kért meg a szerelmem
-na jó volt egy látomásom, miszerint Bellával fogunk találkozni a plázába-mondtam
-akkor ezért akartad, hogy csak ketten jöjjünk ,igaz?- nézet rám
-igen ezért,de azt már nem láttam, hogy mit reagál rá Bella-mondtam kicsit letörten
-ezért vagyok én veled, nem?kérdezte, de inkább kijelentés volt, mint kérdés
-igen ez jó ötlet, de nem sokára kiderül, már várom.
A többi utat csöndben tettük meg, ahogy odaértünk egyből abba a boltba mentünk, ami a látomásomban is volt, de ahogy beértünk megéreztük annak a vámpírnak a szagát aki a látomásomban is volt, de Bella illatát is éreztük és ez melegséggel töltött el, alig várom, hogy lássam.közben Jasper szólt oda, hogy csak én halljam.
-Egy vámpír is van itt- mondta kicsit feszengve.
-nyugi kicsim ő Bellával van -feleltem mosolyogva
Jasper kicsit meglepődött, de utána rendezte az arc vonásait.
Már láttam azt a vámpír lányt a fülke előtt, de nem kellett sokat várnunk, hogy meglássuk Bellát, ahogy kilép a fülkéből.Amikor ránk nézet a szeméből nagyon sok érzelem látszott, harag, öröm , bánat, félelem nem kellet Jasper képessége sem, hogy ezt tudjam.

Bevezető

A történetem ott kezdődik, hogy Bella és Edward külön vannak, és utána mi lett Bellával és a Cullenékel, az majd ki derül, ha olvasod a történetemet :)

Köszöntés

Sziasztok!
Hát én csak most kezdem el az írást , De hiába, hogy az alkonyat láz már nincs, de én még mindig imádom, és ezért döntöttem, hogy megpróbálkozok vele én is.