16.fejezet

Sziasztok!
Itt a következő feji, remélem hogy tetszik, most már gyakran fogok frisselni.Remélem ezért kapom a komikat.
Puszancs Annamari

-Carlisle ez valami vicc?Te is tudod hogy nekünk vámpíroknak nem lehet gyereke.Te magad mondtad!-kezdtem egyre idegesebb lenni.
-Szerelem ez tudod mit jelent?-Nézet rám csillogó szemekkel-Szülők leszünk, egy gyerek aki belőlem és belőled van.Én ezt el sem hiszem.
Hogy bír ennek örülni?Hiszen ez csak egy dolgot jelent,Méghozzá azt hogy Bella megcsalt.De kivel és mikor?Hát persze most már minden világos.Az a  nyavalyás korcs ő a gyerek apja.Azért is hagyta Bella hogy ott lakjon az ő házukban és azért nem akarta elhagyni a munkáját, mert ott mindig együtt lehetett vele.
-Igen tudom! Soha nem néztem volna ki belőled! Mégis mit gondoltál?Hogy a feleségem leszel és közben megcsalsz egy kutyával!Van róla fogalmad hogy mit tettél?Ráadásul még a kölykét is rám akarod sózni!?-ordítottam kikelve magamból
-Mégis miről beszélsz?Soha de soha nem voltam senkivel, csak veled és ezt te is tudod nagyon jól! Tudod, hogy csak téged szeretlek, és hogy Jake csak egy régi barát!Semmi több! Te tényleg azt hiszed, hogy megcsaltalak? Ilyennek ismersz?-Mondta könnyeivel küszködve,.Máskor már oda szaladtam volna , hogy megvigasztaljam, de most nem hatott meg.
-Edward én nem hiszem,hogy-szólt közbe Esme
-Ebbe ne szólj bele!Te is pontosan tudod, hogy egy vámpírnak nem lehe gyereke!
-Vedd tudomásul, hogy nem fogom annak a korcsnak a gyerekét felnevelni!Ha megcsináltátok, akkor vállalja is a következményeit.Ezt soha nem bocsájtom meg neked! Soha !Most pedig szedd össze a cuccaidat a szobámból és menj a szeretődhöz!
-Edward én nem cs..-kezdte idegesen de én félbeszakítottam
-Nem Bella! Nekünk nincs mit beszélni és semmi közünk nincs egymáshoz!!Amit megmondtam azt meg mondtam.
Vámpír sebességgel össze pakoltam a cuccait egy bőröndbe és letettem a nappaliba, ahova a többiek is mentek.Rá sem néztem hagytam hagy menjen a szeretőjéhez.Soha sem hittem volna hogy ha 2 éven keresztül szeretet akkor miért most csalt meg és miért nem jött össze azzal a korccsal és most nem lenne ilyen nagy a fájdalom amit hagy maga után.
-Bella én tudom, hogy te soha nem lennél képes ilyesmire,de tudod az hogy a vámpíroknak nem lehet gyerekük , ez is tény.Nézd én nem vádollak semmivel sem,de valami itt nincs rendben.
-Nem esme egy dolog nincs rendben, az hogy ismét elkövette azt a hibát amit már egyszer elkövettet.De ha egyszer még találkozunk,nem lesz már az amit volt , hogy ilyen könnyen megbocsájtok!Soha de soha nem fogok megbocsájtani és ennek a babának azt sem kell tudnia hogy ki az édesapja.Mert abban biztos vagyok, hogy ha megtudná akkor mégis gyűlölné ezért, inkább legyen abban a hitben mint hogy az igazat tudja .
-Na ne nevettess, hagy tudja csak, hogy az anyja az állítólagos szerelmét, aki mellesleg a vőlegénye volt azt meg csalta ilyen korccsal.
-Szánalmas vagy Edward Cullen-mondta és elindult kifelé a házból, de előtte levette a gyűrűt és leette az asztalra majd távozott a házból, és az életünkből is örökre.
Tiffany szemszöge/
Egész este vadásztunk  Alicel és Jasperrel na és persze Rosalieval és Emmetel.Megbeszéltük, hogy mindenki arra vadászik amire csak  akar, de reggel itt találkozunk. Én voltam az első aki vissza ért ide, majd jött Alice és Jasper.
-Csajszi te aztán gyors vagy-vigyorgott Alice
-Nem pocsékolom az időmet-vontam vállat
-Na gyerekek siessünk haza ahát hat az öcsi pókot és a kedvenc hugicámat rajta kapjuk végre valahára.-csapta össze a tenyerét ahogy kisétált Rosalival a fák takarásából.
-Már lekésted Emmet!-vigyorgott Alice
-jaj ne már!Mondtam cica, hogy kicsit gyorsabban öltözzünk fel.-mondta duzzogva, amit a felesége egy taslival nyugtázta, amin mi jót nevettünk.majd útnak is indultunk.
Még futottunk furcsa érzésem támadt és nem tudom, miért de bajt éreztem, de nem csak én voltam ezzel így hanem Alice is ,ezért gyorsabban kezdtünk futni.a ház előtt lasítottunk le, de nem volt kint senki, és csak legvételt lehetett hallani, semmi mást.
-Itt meg mi történt?
-Nem tudom Jas ezt neked kellene tudni.
-mindenki olyan csalódott és megtört, olyan mint amikor elhagytuk bellát.-ahogy ezt kimondta Aliccel berontottunk  a házba, Esme és Carlisle a kanapén ült, edward meg az ablakon bámult ki, háttal nekünk.
-Mi történt itt Carlisle?-kérdezte Alice ingerülten.De nem mondtak semmit, csak Edwardot nézték.
Hosszú csend telepedett meg a szobába, és senki nem válaszolt, hogy hol van Bella és hogy mi történt.De én ezt kezdetem megunni, így megnéztem a múltat.
Láttam amikor Carlisle megvizsgálta Bellát, és utána hogy mondja hogy Bella terhes, de Edward kiakad és kidobta üt, annyira megtört Bella hogy fájt látnom, hogy mitörtént ez elmúlt órákba.Hirtelen erős dühöt éreztem és nekirontottam Edwardnak.kilöktem az ablakon, majd utána mentem és fához vágtam, majd újból neki szaladtam, de kitért előlem.
-Mégis mi a francot képzelsz?Hogy a fenébe gondoltad, hogy Bella megcsalt téged?Van fogalmad mit tettél?-záporoztak a kérdéseim, és újból neki akartam menni de Emmet és Jasper lefogtak
-Tiffany állj le! Mondjátok el hogy mi történt és hol van Bella és mi baja van Tiffanyinak!-kiabált Alice
-Edward azt hiszi hogy Bella megcsalta, és ezért kidobta őt.-mondta kiabálva és vergődtem a vaskarmok közt.
-Én sem akartam elhinni, de Bella terhes és azt kizárt hogy az én gyerekem legyem, mivel köztudott hogy egy vámpírnak nem lehet gyereke-kiabált visza
-Miért vagy annyira biztos ebben, a féltékenységed elvakít, hogy tovább is láss az orrodnál!
-már hogy ne lennék benne biztos, ha lehetne akkor nem gonodolod, hogy Rosalinenak vagy Esmének nem lenne saját gyereke! ennyire nem lehet hülye! Vagy talán azt gondoltad, hogy beveszem ezt a hülye mesét, hogy Bella tőlem terhes!Hát nem!!! Nem fogjátok a nyakamba varrni azt a korcs kölykét.-ordította a képembe
-Csak egy valamit elfelejettét Edward! még pedig azt hogy Bella egy ember és nem vámpír.ez az egyik dolog, a másik, mit gondolsz miért várt volna rád éveken keresztül, ha utána hátbaszúr? nem gondolod, hogy már akkor együtt lehetet volna Jacobbal amikor te eldobtad magadtól?És csak annyit kellet volna hogy egy kicsit utána nézel a tikuna legendáknak.és talán másképpen látnád a dolgokat!-mondtam majd elindultam a szobámba össze szedtem a dolgaimat, aztán vissza mentem a nappaliba ahol mindenki ott volt és csak bámult maga elé.Mikor leértem, megszólaltam.
-Ezt soha nem fogja neked megbocsájtani!Egyszer amikor újra találkoztok, akkor én leszek az aki nem fogja hagyni, hogy a közelébe kerülj.Már ha egyáltalán túl fogja élni egy fél vér gyerek terhességet.Ég veletek Cullenek!-mondtam majd kiléptem a házból,

15.fejezet

Sziasztok!
Bocsi, de mostanában nem nagyon volt időm írni, össze csapottat meg nem szerettem volna feltenni.De most sikerült befejezni, és íme a 15.feji.remélem hogy tetszik majd, most jön a forduló az egész töribe, és innen már nem lesz csak ilyen izgis, de ettől még jobb is :)
Puszancs Annamari
 
-Szia
-Szia Bells!Mi újság van?Olyan boldognak látszol, mi történt?
-Ó még mennyire boldog-vágta rá vigyorogva Tiffany
-Tiffany kérlek, -Néztem rá kérlelőn-Jacob majd a munka végén elmesélek mindent.
-Ígéred?
-Igen ígérem-mondtam nevetve.a nap további részében nem beszélgettünk sokat, inkább a munkára koncentráltunk.Gyorsan el ment a nap,Edward már kint várt ránk a kocsiban, de szóltam neki, hogy kicsit várjon, mert szeretnék jakeel beszélni.
-Na mesélj miért vagy ilyen boldog, bár gondolom, hogy ehhez a vérszívónak is köze van.
-Ami azt illeti, igen.Hát tudod, hogy szeretem őt és azt is tudom, hogy ő is ugyan úgy szeret,mint én őt.és tegnap......hát szóval........meg...-nem tudtam neki megmondani, féltem, hogy mit fog reagálni.
-Megkérte a kezed és te meg igent mondtál-jelentette ki és meg csak döbbenten néztem rá
-Ne nézz így azért nem vagyok vak-bökött a gyűrűre.
-Óh.Jake én -de nem bírtam befejezni, mert közbe vágott.
-Nézd! Tudom, hogy mennyire szereted, és tudod azt hogy én mit érzek irántad, de azt is tudom, hogy te nem viszonozod azt.de nekem csak az számít hogy te boldog légy, és ha te mellette vagy boldog, akkor legyen.De azt tudom, hogy ha megbánt akkor nem állok jót magamért-mondta és én nem tudtam válaszolni, csak átöleltem.
-Na jól van, gyerünk mert a vér..vagyis Edward ki fog akadni-mondta nevetve
-Oké, de elkísérsz a kocsiig?
-Persze gyere
Az autóhoz érve a szerelmem a kocsinak támaszkodott és Tiffel beszélgettek , amikor észre vett egyből odajött és átölelt és megcsókolt.
-Hiányzotál- suttogta a fülembe amitől méh a lábán is megremegett
-Te is nekem.de induljuk, mert éhes vagyok-mondtam mosolyogva, a szerelem kinyitotta a kocsi ajtót és beültem. majd ők is elköszöntek JAcobtól, és indultunk haza.
***********
2 héttel később
Reggel émelyegve keltem fel.de nem tulajdonítottam neki jelentőséget, azt gondoltam biztos romlottat ettem előző este.Bár az utóbbi két Hétbe mindenki azt mondta hogy fura vagyok.Emlékszem a sajt szószost csirkét kértem Esmetől, pedig ez előtt soha nem szeretem.Emmet még meg is jegyezte ''hogy ha nem tudnám, hogy nem azt mondaná, hogy terhes vagy"A mélázásomból felébredve felkeltem az ágyból de ez nem volt túl jó ötlet, ugyanis forogni kezdett velem minden le akartam ülni de eltévesztettem, és mielőtt elérhettem volna a talajt elsötétült minden......
(Edward Szemszög)

Hallottam, hogy a szerelmem felébrtet és vámpír sebességgel indultam a szobánkba,már az ajtó előtt álltam, hogy meglepjem a kedvesem egy közös zuhannyal, amit még nem próbáltunk ki.Az együttlétünk gyönyörű képei peregtek a szemem előtt .De hirtelen egy puffanást hallottam bentről, hirtelen feltéptem az ajtót és megláttam ahogy Bella sápadtan a földön fekszi.Azonnal ott voltam mellette óvatosan felemeltem és átvittem abban a szobába, ahol kialakítottunk neki egy kezelőt, mert mindig történik valami.
-Carlisle- kiáltottam kétségbe esve,aki pár pillanat múlva Esmével megjelent.
-Mi történt?
-Nem tudom, mikor beléptem már így találtam rá.
-Engedj oda megvizsgálom.
-Segíts rajta!Ha valami baja lesz élem túl
-Fiam mindent megteszek, amit csak tudok.Bent akarsz maradni?
-Azt hiszem jobb ha én kint leszek-mondtam.de mielőtt kimentünk volna Esmevel Bella kinyitotta a szemét.Azonnal ott voltam mellette és megfogtam a kezét, majd rám nézett.
-Mi..mi történt?
-Elájultál de minden rendben lesz , Carlisle mindjárt megvizsgál.
-de nincs semmi bajom, csak keveset eszem .
-nem Bella elég! majdnem két hete így vagy, most már nem úszod meg!-mondtam ellent mondást nem tűrve.
-Úgysem úszom meg , igaz?
-Válaszol megráztam a fejem, majd odahajoltam és adtam egy puszit a homlokára és távoztunk.Lent a nappaliba ültünk le .Próbáltam kivenni az apám gondolatait, de nagyon kuszák voltak, és próbálta elrejteni is előlem.
-nyugodj meg fiam, Bellának nem lesz semmi baja.Mindjárt végez Carlisle és akkor többet tudunk.-próbált nyugtatni, de valahogy nem tudtam nyugodni, valami rossz  érzésem volt.amitől nagyon féltem.
Kis idő múlva apám kiszólt nekünk, hogy bemehetünk, azonnal ott voltunk.Beérve a szobába a szerelmem az ágyon ült és lógatta a lábát.leültem mellé és átöleltem, vállamra hajtotta a fejét, majd megszólalt.
-Carlisle nyugtasd meg a fiad, hogy nincs semmi bajom.-Nézet az apámra, de apámnak eltorzult az arca és ezt nem értem.
-Carlisle mondjad már.Ne húzz fel jobban!-mondtam ingerülten
-Bellának semmi baja nincs, csak.........-kereste a szavakat?Carlislet ilyenek még nem láttam.A gondolatait is jól titkolta.
-Csak mi?
-Csak terhes-mondta és én lemerevedtem.Azt mondta terhes?De hiszem nekem nem lehet gyerekem, akkor meg kiér?Bella miért ilyen boldog?

14 fejezet

(Bella szemszög)
Láttam rajta, hogy valamiért nagyon feszült, de nem tudtam, miért.Egyik pillanatban hirtelen fel pattant, és a fiókhoz sietett, majd elő vett valamit, amit nem láttam, aztán megfordult és vissza siettet hozzám.
-Bella tudom hogy nem ez a legalkalmasabb időpont, és nincs is jelen senki, de nem bírok várni tudnom kell-mondta idegesen és a hajába túrt.
Nem tudtam hogy mit szeretne és főképp miért ilyen ideges?
Aztán Edward fél térdre ereszkedett és én előttem minden Világossá vált.
-Isabella Marie Swan lennél a feleségem?és le élnéd velem az életed?-kérdezte remegő hanggal
-Nem !-éppen szólásra nyitotta a száját, de én megelőztem
-Nem az életemet élném le veled, hanem az öröké valóságot!-jelentettem ki határozottan-de szerelmem meg sem rezzent , így ismét megszólaltam -és igen leszek a feleséged.Erre már felkapta a fejét és mosolyra húzta ajkait, majd boldogan felhúzta a kezemre a gyűrűt és megcsókolt és megpergett.
Boldog és teljes voltam, úgy éreztem,, hogy ettől boldogabb még nem is lehetek.Hirtelen ásítottam egyet, és a szerelmem azonnal az ágyba fektetett és mellém feküdt és puszit adott az ajkaimra és és kezdte dúdolni az altatómat.de mielőtt még elnyomott volna az álom, előtte meg szólaltam.
-Most már nem tartasz magadtól távol?-kérdezte elvörösödve és lesütöttem a szemeim.Edward felnevetett és az állam alá nyúlt, hogy a szemébe nézek.
-Azt hiszem, hogy most már nem menekülsz tőlem-mondta fél mosolya az arcán.ezen a mondatán nekem is mosolyognom kellet.-de most már tényleg aludj szerelmem-megcsókolta a homlokom majd ismét dúdolni kezdet, boldogan aludtam el szerelmem karjaiban.
Nem álmodtam semmit , olyan mélyen aludtam.Reggel nem akartam felébredni,de Edward ezt nem így gondolta, mert apró puszikat adott az arcom és a nyakam minden egyes pontjára , akaratlanul is eszembe jutottak a tegnap esti dolog, és máris kipattantak a szemeim és 2 aranyszempárral találtam szembe magam.
-Jó reggelt
-Neked is- mondtam és mohón kaptam az ajkai után , szerelmem bele mosolygott  a csókunkba, majd el húzódot hogy a szembe nézzen
-Más körülmények közt örülnék hogy ilyen heves vagy és szívesebben maradnék itt veled az ágyban, de a többiek nem több mit 15 perc múlva itthon lesznek, és mivel ismerem Emmetet biztos vagyok benne, hogy senkinek nem volna jó, ha így találnának bennünket.-mondta fél mosollyal.-ekkor le néztem magunkra, és teljesen meztelenül voltunk, csak egy pléd volt rajtunk.Rögtön elvörösödtem, majd elmotyogtam egy okét, és gyorsan beszaladtam a fürdőbe. Gyorsan lefürödtem és fogat mostam, magamra csavartam a törölközőt és kisétáltam a szobába.Edward még mindig az ágyon feküdt és engem vár.Ahogy meglátott a szemei azonnal éj feketévé változott de most nem az éhségtől, hanem a vágytól.De sajnos most nem lehet,így gyorsan átmentem a gardróbba , kivettem egy szürke pánt nélküli topot és egy cső szárú fekete nacit és egy hozzá illő szürke lapos talpú cipőt és felöltöztem ott.Mikorra vissza értem a szerelmem már felöltözve várt.Végin nézett rajtam.
-Gyönyörű vagy!-mosolygott  és apró puszit adott a homlokomra.
-Gyere csinálok neked reggeli még nem érnek ide a többiek-kézen fogott és húzott a lépcső felé majd felkapott és gyorsan leszaladt a lépcsőn velem egyenesen a konyhába.
-Mit szeretnél enni?-kérdezte miközben lettet a székre
-Hmmm.... nem  is tudom, most csak egy valamit ennék-mondtam mint aki elgondolkott
-Mi lenne az?-kérdezte-Bármit elkészítek neked-mondta és belecsókolt a nyakamba, amitől megborzongtam.hirtelen gyorsan szembe fordultam vele és úgy válaszoltam
-Te csak téged ennék-mondtam nevetve.  a szerelmem magához húzott és szenvedélyesen megcsókolt.A keze éppen a ruhám alatt volt, amikor torok köszürést hallottunk és elváltak ajkaik, ahol az egész családunk mosolyogva figyelt minket.Alice a minden tudó vigyorából arra következtettek, hogy biztos látta előre, hogy mi is volt.Majd el ne felejtsem megköszönni mindent amit tett értünk. De egy valamiben biztos vagyok, hogy őt fogom felkérni, hogy szervezze meg az esküvőnket.-Nagyon elgondolkoztam, mert csak Emmet nyafogását hallottam
-Jaj na ! ez nem igaz!-nyavalygott Emmet
-Mi nem igaz Emmet?-megelőzve engem Tiffany
-Hát csak az.....-de befejezni nem tudta, mert a szerelmem közbe vágott.
-Eszedbe se jusson kimondani! -fenyegette meg.Biztos Emmet és a perverz viccei, amibe most mi lettünk volna a középpont.
-Emmet ha te beszélsz, akkor én is!
-Jól van na. De ez akkor sem igazság -durcizott tovább a nagy maci.Amin jót nevettünk.
A nagy nevetés közben Alice hirtelen felsikított, majd azonnal a nyakamba vette magát
-Köszönöm köszönöm, ja olyan jó lesz, majd meglátjátok.ez lesz a legjobb és a legszebb amit valaha is láttam-ugrándozott a kis kobold.
-Valaki minket is beavatna ?szólalt meg Carlisle majd Esmere tévedt a tekintettem, és aki pont most nézet ránk és az ujjamra tévedt a tekintete, és a szájához kapott.én csaj jót mosolyogtam rajta.
-Hát ja! Meg kértem Bella kezét, és ő boldogan igent mondott, és mivel Bella eltervezte, hogy Alice fogja szervezni az esküvőnket-jelentette ki büszkén, majd puszit kaptam a számra
Mindenki gratulált nekünk sorba.ettől többet nem is kívánhatnék az élettől.Bár még egy vágyam nem teljesült, de mihelyt meglesz az esküvő, utána vissza térünk az átváltozásomra is.
-DE mikor legyen? és hol? milyen legyen a torta? és a ruha?-özönlöttek Alice kérdései az esküvőknek kapcsolatban.
-Alice nyugi!-kéret Jasper
-így van nyugi, mert még nem tudjuk , hogy mikor lesz, és hogy mi milyen legyen, hiszen, még csak tegnap este kérte meg a kezem, és most még időnk sincs, mert dolgozni kell menni-a végére már lebiggyesztet szájjal fejeztem be.
-Jól van ! Oké, de ha hazajössz, akkor megbeszéljük amit lehet.Rendben?
-Jó rendben.-vigyorogtam rá
Nem sokkal később már a kocsiban ültünk hárman, úton a munka helyünk felé.Ma nem szívesen mentem dolgozni, mivel Jacobnak is meg kellene mondani, hogy menyasszony vagyok.DE sajnos tudom, hogy mit érez irántam, és remélem, hogy nem fog kiborulni, végül is, még Forskban is azt mondta, "a te boldogságod többet ér" és remélem, hogy ez nem változott semmit.Jake sokat volt mellettem a bajban, amikor azt hittem, nincs kiút és meg akartam hallani, ő volt az aki segített nekem "helyre jönni"
Észre sem vettem mikor értünk ide, csak azt vettem észre , hogy szerelmem kinyitja nekem az ajtót.Ki száltam, majd átölelt, és megcsókolt.olyan jó érzés volt őt csókolni, mintha maga a napot csókolnám, a gyomromba pillangók repdestek, de mielőtt még tovább mehettünk volna, Edward el tolt magától.A szemeiben láttam a vágyat, amit én is éreztem, de itt sajnos nem lehet.
-Vigyázz magadra és sietek vissza hozzád majd este bepótoljuk-mosolyodott el csibészen
-Rendben és siess-mondtam és elindultam befelé.Mindig megvárja még én be érek és csak utána megye el.