15.fejezet

Sziasztok!
Bocsi, de mostanában nem nagyon volt időm írni, össze csapottat meg nem szerettem volna feltenni.De most sikerült befejezni, és íme a 15.feji.remélem hogy tetszik majd, most jön a forduló az egész töribe, és innen már nem lesz csak ilyen izgis, de ettől még jobb is :)
Puszancs Annamari
 
-Szia
-Szia Bells!Mi újság van?Olyan boldognak látszol, mi történt?
-Ó még mennyire boldog-vágta rá vigyorogva Tiffany
-Tiffany kérlek, -Néztem rá kérlelőn-Jacob majd a munka végén elmesélek mindent.
-Ígéred?
-Igen ígérem-mondtam nevetve.a nap további részében nem beszélgettünk sokat, inkább a munkára koncentráltunk.Gyorsan el ment a nap,Edward már kint várt ránk a kocsiban, de szóltam neki, hogy kicsit várjon, mert szeretnék jakeel beszélni.
-Na mesélj miért vagy ilyen boldog, bár gondolom, hogy ehhez a vérszívónak is köze van.
-Ami azt illeti, igen.Hát tudod, hogy szeretem őt és azt is tudom, hogy ő is ugyan úgy szeret,mint én őt.és tegnap......hát szóval........meg...-nem tudtam neki megmondani, féltem, hogy mit fog reagálni.
-Megkérte a kezed és te meg igent mondtál-jelentette ki és meg csak döbbenten néztem rá
-Ne nézz így azért nem vagyok vak-bökött a gyűrűre.
-Óh.Jake én -de nem bírtam befejezni, mert közbe vágott.
-Nézd! Tudom, hogy mennyire szereted, és tudod azt hogy én mit érzek irántad, de azt is tudom, hogy te nem viszonozod azt.de nekem csak az számít hogy te boldog légy, és ha te mellette vagy boldog, akkor legyen.De azt tudom, hogy ha megbánt akkor nem állok jót magamért-mondta és én nem tudtam válaszolni, csak átöleltem.
-Na jól van, gyerünk mert a vér..vagyis Edward ki fog akadni-mondta nevetve
-Oké, de elkísérsz a kocsiig?
-Persze gyere
Az autóhoz érve a szerelmem a kocsinak támaszkodott és Tiffel beszélgettek , amikor észre vett egyből odajött és átölelt és megcsókolt.
-Hiányzotál- suttogta a fülembe amitől méh a lábán is megremegett
-Te is nekem.de induljuk, mert éhes vagyok-mondtam mosolyogva, a szerelem kinyitotta a kocsi ajtót és beültem. majd ők is elköszöntek JAcobtól, és indultunk haza.
***********
2 héttel később
Reggel émelyegve keltem fel.de nem tulajdonítottam neki jelentőséget, azt gondoltam biztos romlottat ettem előző este.Bár az utóbbi két Hétbe mindenki azt mondta hogy fura vagyok.Emlékszem a sajt szószost csirkét kértem Esmetől, pedig ez előtt soha nem szeretem.Emmet még meg is jegyezte ''hogy ha nem tudnám, hogy nem azt mondaná, hogy terhes vagy"A mélázásomból felébredve felkeltem az ágyból de ez nem volt túl jó ötlet, ugyanis forogni kezdett velem minden le akartam ülni de eltévesztettem, és mielőtt elérhettem volna a talajt elsötétült minden......
(Edward Szemszög)

Hallottam, hogy a szerelmem felébrtet és vámpír sebességgel indultam a szobánkba,már az ajtó előtt álltam, hogy meglepjem a kedvesem egy közös zuhannyal, amit még nem próbáltunk ki.Az együttlétünk gyönyörű képei peregtek a szemem előtt .De hirtelen egy puffanást hallottam bentről, hirtelen feltéptem az ajtót és megláttam ahogy Bella sápadtan a földön fekszi.Azonnal ott voltam mellette óvatosan felemeltem és átvittem abban a szobába, ahol kialakítottunk neki egy kezelőt, mert mindig történik valami.
-Carlisle- kiáltottam kétségbe esve,aki pár pillanat múlva Esmével megjelent.
-Mi történt?
-Nem tudom, mikor beléptem már így találtam rá.
-Engedj oda megvizsgálom.
-Segíts rajta!Ha valami baja lesz élem túl
-Fiam mindent megteszek, amit csak tudok.Bent akarsz maradni?
-Azt hiszem jobb ha én kint leszek-mondtam.de mielőtt kimentünk volna Esmevel Bella kinyitotta a szemét.Azonnal ott voltam mellette és megfogtam a kezét, majd rám nézett.
-Mi..mi történt?
-Elájultál de minden rendben lesz , Carlisle mindjárt megvizsgál.
-de nincs semmi bajom, csak keveset eszem .
-nem Bella elég! majdnem két hete így vagy, most már nem úszod meg!-mondtam ellent mondást nem tűrve.
-Úgysem úszom meg , igaz?
-Válaszol megráztam a fejem, majd odahajoltam és adtam egy puszit a homlokára és távoztunk.Lent a nappaliba ültünk le .Próbáltam kivenni az apám gondolatait, de nagyon kuszák voltak, és próbálta elrejteni is előlem.
-nyugodj meg fiam, Bellának nem lesz semmi baja.Mindjárt végez Carlisle és akkor többet tudunk.-próbált nyugtatni, de valahogy nem tudtam nyugodni, valami rossz  érzésem volt.amitől nagyon féltem.
Kis idő múlva apám kiszólt nekünk, hogy bemehetünk, azonnal ott voltunk.Beérve a szobába a szerelmem az ágyon ült és lógatta a lábát.leültem mellé és átöleltem, vállamra hajtotta a fejét, majd megszólalt.
-Carlisle nyugtasd meg a fiad, hogy nincs semmi bajom.-Nézet az apámra, de apámnak eltorzult az arca és ezt nem értem.
-Carlisle mondjad már.Ne húzz fel jobban!-mondtam ingerülten
-Bellának semmi baja nincs, csak.........-kereste a szavakat?Carlislet ilyenek még nem láttam.A gondolatait is jól titkolta.
-Csak mi?
-Csak terhes-mondta és én lemerevedtem.Azt mondta terhes?De hiszem nekem nem lehet gyerekem, akkor meg kiér?Bella miért ilyen boldog?