14 fejezet

(Bella szemszög)
Láttam rajta, hogy valamiért nagyon feszült, de nem tudtam, miért.Egyik pillanatban hirtelen fel pattant, és a fiókhoz sietett, majd elő vett valamit, amit nem láttam, aztán megfordult és vissza siettet hozzám.
-Bella tudom hogy nem ez a legalkalmasabb időpont, és nincs is jelen senki, de nem bírok várni tudnom kell-mondta idegesen és a hajába túrt.
Nem tudtam hogy mit szeretne és főképp miért ilyen ideges?
Aztán Edward fél térdre ereszkedett és én előttem minden Világossá vált.
-Isabella Marie Swan lennél a feleségem?és le élnéd velem az életed?-kérdezte remegő hanggal
-Nem !-éppen szólásra nyitotta a száját, de én megelőztem
-Nem az életemet élném le veled, hanem az öröké valóságot!-jelentettem ki határozottan-de szerelmem meg sem rezzent , így ismét megszólaltam -és igen leszek a feleséged.Erre már felkapta a fejét és mosolyra húzta ajkait, majd boldogan felhúzta a kezemre a gyűrűt és megcsókolt és megpergett.
Boldog és teljes voltam, úgy éreztem,, hogy ettől boldogabb még nem is lehetek.Hirtelen ásítottam egyet, és a szerelmem azonnal az ágyba fektetett és mellém feküdt és puszit adott az ajkaimra és és kezdte dúdolni az altatómat.de mielőtt még elnyomott volna az álom, előtte meg szólaltam.
-Most már nem tartasz magadtól távol?-kérdezte elvörösödve és lesütöttem a szemeim.Edward felnevetett és az állam alá nyúlt, hogy a szemébe nézek.
-Azt hiszem, hogy most már nem menekülsz tőlem-mondta fél mosolya az arcán.ezen a mondatán nekem is mosolyognom kellet.-de most már tényleg aludj szerelmem-megcsókolta a homlokom majd ismét dúdolni kezdet, boldogan aludtam el szerelmem karjaiban.
Nem álmodtam semmit , olyan mélyen aludtam.Reggel nem akartam felébredni,de Edward ezt nem így gondolta, mert apró puszikat adott az arcom és a nyakam minden egyes pontjára , akaratlanul is eszembe jutottak a tegnap esti dolog, és máris kipattantak a szemeim és 2 aranyszempárral találtam szembe magam.
-Jó reggelt
-Neked is- mondtam és mohón kaptam az ajkai után , szerelmem bele mosolygott  a csókunkba, majd el húzódot hogy a szembe nézzen
-Más körülmények közt örülnék hogy ilyen heves vagy és szívesebben maradnék itt veled az ágyban, de a többiek nem több mit 15 perc múlva itthon lesznek, és mivel ismerem Emmetet biztos vagyok benne, hogy senkinek nem volna jó, ha így találnának bennünket.-mondta fél mosollyal.-ekkor le néztem magunkra, és teljesen meztelenül voltunk, csak egy pléd volt rajtunk.Rögtön elvörösödtem, majd elmotyogtam egy okét, és gyorsan beszaladtam a fürdőbe. Gyorsan lefürödtem és fogat mostam, magamra csavartam a törölközőt és kisétáltam a szobába.Edward még mindig az ágyon feküdt és engem vár.Ahogy meglátott a szemei azonnal éj feketévé változott de most nem az éhségtől, hanem a vágytól.De sajnos most nem lehet,így gyorsan átmentem a gardróbba , kivettem egy szürke pánt nélküli topot és egy cső szárú fekete nacit és egy hozzá illő szürke lapos talpú cipőt és felöltöztem ott.Mikorra vissza értem a szerelmem már felöltözve várt.Végin nézett rajtam.
-Gyönyörű vagy!-mosolygott  és apró puszit adott a homlokomra.
-Gyere csinálok neked reggeli még nem érnek ide a többiek-kézen fogott és húzott a lépcső felé majd felkapott és gyorsan leszaladt a lépcsőn velem egyenesen a konyhába.
-Mit szeretnél enni?-kérdezte miközben lettet a székre
-Hmmm.... nem  is tudom, most csak egy valamit ennék-mondtam mint aki elgondolkott
-Mi lenne az?-kérdezte-Bármit elkészítek neked-mondta és belecsókolt a nyakamba, amitől megborzongtam.hirtelen gyorsan szembe fordultam vele és úgy válaszoltam
-Te csak téged ennék-mondtam nevetve.  a szerelmem magához húzott és szenvedélyesen megcsókolt.A keze éppen a ruhám alatt volt, amikor torok köszürést hallottunk és elváltak ajkaik, ahol az egész családunk mosolyogva figyelt minket.Alice a minden tudó vigyorából arra következtettek, hogy biztos látta előre, hogy mi is volt.Majd el ne felejtsem megköszönni mindent amit tett értünk. De egy valamiben biztos vagyok, hogy őt fogom felkérni, hogy szervezze meg az esküvőnket.-Nagyon elgondolkoztam, mert csak Emmet nyafogását hallottam
-Jaj na ! ez nem igaz!-nyavalygott Emmet
-Mi nem igaz Emmet?-megelőzve engem Tiffany
-Hát csak az.....-de befejezni nem tudta, mert a szerelmem közbe vágott.
-Eszedbe se jusson kimondani! -fenyegette meg.Biztos Emmet és a perverz viccei, amibe most mi lettünk volna a középpont.
-Emmet ha te beszélsz, akkor én is!
-Jól van na. De ez akkor sem igazság -durcizott tovább a nagy maci.Amin jót nevettünk.
A nagy nevetés közben Alice hirtelen felsikított, majd azonnal a nyakamba vette magát
-Köszönöm köszönöm, ja olyan jó lesz, majd meglátjátok.ez lesz a legjobb és a legszebb amit valaha is láttam-ugrándozott a kis kobold.
-Valaki minket is beavatna ?szólalt meg Carlisle majd Esmere tévedt a tekintettem, és aki pont most nézet ránk és az ujjamra tévedt a tekintete, és a szájához kapott.én csaj jót mosolyogtam rajta.
-Hát ja! Meg kértem Bella kezét, és ő boldogan igent mondott, és mivel Bella eltervezte, hogy Alice fogja szervezni az esküvőnket-jelentette ki büszkén, majd puszit kaptam a számra
Mindenki gratulált nekünk sorba.ettől többet nem is kívánhatnék az élettől.Bár még egy vágyam nem teljesült, de mihelyt meglesz az esküvő, utána vissza térünk az átváltozásomra is.
-DE mikor legyen? és hol? milyen legyen a torta? és a ruha?-özönlöttek Alice kérdései az esküvőknek kapcsolatban.
-Alice nyugi!-kéret Jasper
-így van nyugi, mert még nem tudjuk , hogy mikor lesz, és hogy mi milyen legyen, hiszen, még csak tegnap este kérte meg a kezem, és most még időnk sincs, mert dolgozni kell menni-a végére már lebiggyesztet szájjal fejeztem be.
-Jól van ! Oké, de ha hazajössz, akkor megbeszéljük amit lehet.Rendben?
-Jó rendben.-vigyorogtam rá
Nem sokkal később már a kocsiban ültünk hárman, úton a munka helyünk felé.Ma nem szívesen mentem dolgozni, mivel Jacobnak is meg kellene mondani, hogy menyasszony vagyok.DE sajnos tudom, hogy mit érez irántam, és remélem, hogy nem fog kiborulni, végül is, még Forskban is azt mondta, "a te boldogságod többet ér" és remélem, hogy ez nem változott semmit.Jake sokat volt mellettem a bajban, amikor azt hittem, nincs kiút és meg akartam hallani, ő volt az aki segített nekem "helyre jönni"
Észre sem vettem mikor értünk ide, csak azt vettem észre , hogy szerelmem kinyitja nekem az ajtót.Ki száltam, majd átölelt, és megcsókolt.olyan jó érzés volt őt csókolni, mintha maga a napot csókolnám, a gyomromba pillangók repdestek, de mielőtt még tovább mehettünk volna, Edward el tolt magától.A szemeiben láttam a vágyat, amit én is éreztem, de itt sajnos nem lehet.
-Vigyázz magadra és sietek vissza hozzád majd este bepótoljuk-mosolyodott el csibészen
-Rendben és siess-mondtam és elindultam befelé.Mindig megvárja még én be érek és csak utána megye el.