18.fejezet

Sziasztok!
Tudom, hogy azt ígértem, hogy gyakran lesz friss, de sajnos nem úgy jönnek össze a dolgaim, de mindent meg teszek hogy gyorsabban tudjam feltenni.
Jó olvasást.
Jó volna egy pár szó is :)
Puszancs Annamari


Edward szemszöge :

Erdő mélyétől márt az ösztönök vezetek minket, leterítettem 2szarvast és egy hegyi oroszlánt, majd vártam még Emily is végez, addig neki támaszkodtam háttal a fának .de nem kellet sokat várnom, amint megérkezett, azonnal lecsapott az ajkaimra, és szenvedélyesen csókolt,egyik keze a hajába túrt, a másik a hátamon kalandozott, én eközben a csípőjénél fogva közelebb húztam magamhoz.fordítottam helyzetünkön most én nyomtam teljesen a fának és egyből a nyakát vettem célba,megszabadítottam a ruháinktól, a lábait a derekam köré tekertem,majd a legérzékenyebb pontjához haladva elkezdetem izgatni először csak kívülről köröztem az ujjaimmal aztán a két ujjammal benyúltam közben a melleit és nyakát csókokkal hintettem be.
-Edward kérlek! Akarlak-mondta elfulló hangon.Teljesítettem a kérését és kihúztam az ujjaimat, majd belé hatoltam felmorogtam, még Emily felnyögött ösztönösen nyomta nekem a csípőjét,normális tempóval kezdtem el, majd ahogy egyre jobban sikítozott és vergődött a karjaimba annál gyorsabb tempóra kapcsoltam, pár pillanat múlva sikolya töltötte be az erdőt, majd követtem én is.
Egy óra múlva már a házba is voltunk, na persze nem az ajtón jöttünk be, hanem ablakon .Még így is nehéz Emmettel és a poénjaival,de úgy még rosszabb lett volna.Gyors zuhany után felöltözve léptünk ki  a szobából egyenesen a nappaliba voltunk és vártunk a többiekre.Hát igen többek.Hmm..Alice azóta hogy kidobtam Bellát, azóta nem beszél velem és folyton kerül engem és emilyt is.Sőt sokszor még ketrint és rosaliet is.Nagyon befordult magába, jóformán csak esmevel és Jasperrel beszél, ha én szólok hozzá úgy csinál mintha nem hallana.Megértem őt, olyat tettem, amit megbántam és igaza volt Tiffanynak!Bella ha élne sem bocsájtaná meg nekem, hogy még csak nem is kerestem őket 200 éven keresztül.Még én ezen gondolkodtam, leértek a többiek is, majd elköszöntünk Esmetőlés mentünk is a kocsikhoz, Alice és Jasper Emmetékel mentek, mint 200 éve mindig.velem pedig emily is ketrin.így indultunk újra  aforksi középiskolába.

Bella szemszöge:
Régi emlékek csak úgy záporoztak a fejembe.Megállás nélkül csak özönlött minden ami forksban történt velem, hogy itt kezdődött minden ami megváltoztatta az életem, vagy is csak félig, igazi változás Brazíliában ért, ahol világra hoztam két gyönyörű kislányt, aki kitölti minden fájdalmam, amit érzek.Igen azt szokták mondani, hogy az idő gyógyít, és vámpírrá válás után nem fogunk annyira emlékezni, az emberi életemre .De nekem ez nem adatot meg, minden egyes pillanatra ugyan úgy, mintha tegnap történ volna.De térjünk vissza a két gyönyörű lányaimra, amikor megszülettek, tiffaynak muszáj volt megharapnia, mert ha nem teszi meg akkor meghaltam volna, és  a lányok anya apa nélkül nőttek volna fel.De Szerencsére itt vagyok még most is és láthattam felnőlniőket,Igaz sok szenvedés után tudunk újra együtt lenni ugyan is a volturi rájött és ezért alkut ajánlottak nekem, vagy megölik a lányokat, vagy 200 évre beállok hozzájuk, és életbe maradnak a lányok is és én is.Hosszú idő volt , bár sokat találkoztunk, volt amikor heti szinten, volt amikor csak havonta találkoztunk, én voltam aro kedvence a képességem miatt, ez egy összetett képesség, van fizikális és egy mentális pajzs a mentális véd mások képességétől, mint a gondolat olvasás, vagy a kínzás és hasonló, a fizikaival, pedig akit körbe vonok annak a képességét át veszem, úgy hoz nem is veszi észre.Egy magam elbírtam volna az egész volturival is.Aztán előléptettek 4.vezetőé,és így 5 évvel előbb eljöhettem a családomhoz, de ha szükség van rám akkor mennem kell.így legalább együtt vagyok a lányokkal .most mind a ketten 17 éveseknek  néznek ki.Renesmeenek és Carlienak barna a  hajuk, és nagyon hasonlítanak rám jobban hasonlítanak rám kinézetre, mert az apukájukraRenesmeenek csokládé barna szeme , még Carlienak smaragd zöld,amit Edwardtól örökölt.Sokszor elmesélte, hogy milyen színe volt a szemének, és a szülei hogy néztek ki, hogy élt.
-Anya figyelsz e ránk?-kérdezte Renesmee
-Mit óh bocsi, de elkalandoztam egy kicsit-mondtam erőltette mosollyal
-Anya mondtuk, hogy nem muszáj ide jönnünk, mehetünk volna máshová-lágyult meg Carlie is
-Nem semmi baj, csak sok emlék köt ide-mondtam mosolyogva, mert tényleg így volt.
-Mesélsz nekünk?-kérdezték kórusban
-De hisz mindent elmeséltem nektek már nagyon sokszor
-Nem baj annyira jó hallani, komolyan könyvet írhatnál az életedről
-Persze csak arra nem gondoltatok, hogy az év számokat hogy magyaráznám el, hogy hogy is éltem ennyit?-kérdeztem felhúzott szemöldökkel
-Jaj anya ezt csak képletesen mondtam-forgatta meg a szemeit Carlie
-Tudom csak vicceltem én is-nevettem el magam.-De most már pihenjetek egy kicsit, majd ha leszállunk akkor felkeltünk titeket.
Nem tiltakoztak, én ültem közöttük, és mind a ketten a vállamra hajtották a fejüket, nem telt bele sok idő még elaludtak.
-Nagyon hiányoztál nekik-szólalt meg Tiffany
-Tudom és ti is nekem, tudom hogy sokat találkoztam veletek, de az nagyon kevés volt, bár jobb mint a semmi
-Hát igen jobb mint a semmi.Bella biztos, hogy ez jó ötlet?Mármint úgy értem ide vissza jönni, ahol minden elkezdődött?Nem lesz ez egy kicsit sok?-kérdezte aggodalmasan
-Nyugi nem lesz semmi baj.Amúgy sem hiszem, hogy ők is itt lennének, de ha itt is vannak, akkor sem érdekelnek, azt csinálnak amit akarnak, nekünk már semmi közünk nincs egymáshoz!-jelentettem ki határozottan, de belülről nem így éreztem, csak remélni tudtam, hogy nem lesznek itt addig amíg mi itt leszünk
-Na és a falka?szerinted meg fogják engedni?
-Szerintem igen, de ha netalán még sem, akkor elmegyünk, de addig még nem beszélünk a farkasokkal, addig nem mehetünk vadászni sem, nehogy baj legyen.
ez után nem sokat beszélgetünk, mind a ketten gondolatainkba merültünk.Én magam is csak remélni mertem, hogy a farkasok nem fogják átharapni a torkunk.Akkor tudnám, hogy nem lesz gond, ha Jacob élne még, de szerintem megtalálta ő is a boldogságot, és szerelme mellet aki viszont szerette megöregedett és távozott az élők világából.Csak azt sajnálom, hogy nem szép szavakkal búcsúztunk el.Tisztán emlékszem arra, amikor ő kidobot és mentem hozzá, nagyon kiborult, hogy mindent megteszek, hogy a gyerekeim éljenek , durván hozzám vágott jó pár dolgot, és csakúgy lelépet azzal a címszóval, hogy ő''nem vesz ebben az őrültségben rész, de ha Edwardot megtalálom, kinyírom,és nem érdekel a szerződés"és hogy "reméli, hogy találkozunk még".Aztán megérkeztünk zökkenő mentesen leszálltunk, majd felébresztettük a lányokat, majd elmentünk a csomagokért, és fogtunk egy taxit egyenesen sz új házunkig vitt, kipakoltunk a kocsiból, majd kifizettük  és mentünk a házba.Az erdő közelébe volt, nem annyira bent mint  a Cullenek háza, de azért nem is annyira kint.Gyönyörű fehér 3 szintes ház, nagy kertel és egy nagy medencével, a ház 2 méter magas beton kerítéssel volt elkerítve, eltakarva a kíváncsiskodókat.Akkoriban amikor én itt éltem  nem volt itt ez a ház, biztos utána épült valamikor.Bementünk a lányok rögtön a szobákat nézték és választottak is, Renesmee az elsőn az egyik szobát nézte ki magának, Carlie is az elsőn volt rögtön Renesmee mellett nem hiába ikrek.Nem szeretnek távol lenni egymástól.Tiffany a másodikon az erkélyes szobát választotta ami az útra néz.Nekem maradt a harmadik emeleti szoba.hm milyen ironikus ugyan úgy ahogy ő neki is a harmadikon van.Hamar berendezkedtünk, még csináltam a lányoknak vacsit, azon gondolkodtam, hogy a La pushi farkasoknak kellene szólni, mert addig nem fogunk tudni vadászni.így amikor kész lettem két két szendviccsel, felszóltam a lányoknak, hogy jöjjenek le enni.Pár perc múlva hallottam a lépteiket ahogy a lépcsőn lépkednek lefelé.Mikor leértek Tiffany is megjelent a konyhába leültek a pult előtti székre,még ők ettek addig beszéltem.
-Figyeljetek arra gondoltam, hogy este el mehetnék a La pushi határhoz és beszélhetnék a farkasokkal, hogy maradt hasunk.
-Jó ötlet,Lányok elesztek addig még mi távol vagyunk?-kérdezte Tiffany
-Nem Tiff szeretném ha itt maradnál a lányokkal.Lehet ha megérzik az ittlétünket, akkor eljönnek ide is és a lányok csak ketten vannak, és annak nem örülnék, ha valami baj lenne.Inkább maradj itt velük így biztonságos
-De akkor te leszel egyedül és neked lehet valami bajod.Mi van akkor ha egyből támadnak?még csak meg sem hallgatnak.?
-Nyugi nem lesz bajom, tudjátok hogy mire vagyok képes, és hogy nem tudnak bántani ha nem akarom.-mondtam határozottan
Sóhajtva bele egyeztek, de a lelkemre kötötték, hogy a pajzsot felhúzom magam kör, és még nem érek haza addig úgy is lesz.így elindultam a határhoz nem kellett sok idő, már a határnál álltam.elkiáltottam magam hogy "hahó" nem telt bele pár percbe mancs dobogást hallottam kis idő múlva már láttam is ahogy két farkas közeledik.Az egyik szürke és egy fekete fehér foltos farkas áll meg előttem.Ahogy megláttak egyből támadni akartak ,nekem akartak jönni, de a pajzsomnak ütközve visszapattantak.fel emeltem a kezem.
-Sajnálom nem akarok harcolni, békés szándékkal jöttem, csak az alfával szeretnék beszélni-mondtam határozottan.A két farkas pár percig csak néztek rám, majd vonyítani kezdtek, nem sokkal később 15 nagyra nőt farkas állt előttem, legelöl egy vöröses barna bundájú farkas állt rám néztem,megfordult és elment a fák közé, gondolom, hogy átváltozzon.Mikor vissza jött nem hittem a szememnek!Ha nem tudtam volna hogy lehetetlen, azt mondtam volna hogy álmodom.Aki előttem állt egy száll nadrágba az a legjobb barátom Jacob Black volt.
-Jacob- suttogtam meglepetten.