6.fejezet

Sziasztok!
Itt a kövi fejezet is, bár egy kicsit rövidebb lett, de remélem, hogy tetszik nektek.
Ha szépen meg kérlek rá titeket, akkor egy pár szót írjatok. 
Puszancs Annamari

/Carlisle szemszöge/

-Jól van akkor mi megyünk is, majd találkozunk még -mondta Bella, de láttuk rajta, hogy rosszul esik Edward távolsága , de megkért hogy ne beszéljünk róla, de lehet, hogy Rosalie szónoklata után megengedi hogy elmondjuk az egészet.
-Ha szeretnétek, akkor haza viszünk benneteket-ajánlotta fel Alice
-Ha nem nagy gond akkor elfogadnánk, Bella nem szeret a hátamon utazni-mondta nevetve Tiffany.
-Igen azt soha nem szereted -mondta Alice Bellának
Miután mindenkitől elköszöntek, utána haza indultak Alicel és Jasperrel
Nem kellet sokat várni mert Edward haza ért.
-szia fiam hogy hogy ilyen hamar?-kérdezte Esme
-Nem mentem mégsem olyan messzire így gyorsabban végeztem, de ha gond hogy haza jöttem akkor vissza megyek
-Nem dehogy, csak Alice azt mondta hogy messzebbre mész és haza sem érsz reggel előtt -válaszoltam
-Hát itt meg ki volt?-kérdezte hirtelen Edward, hát most meg mit mondjak
-Carlisle egyik betege volt itt vele akart beszélni, és mi vittük haza-válaszolta Jasper, ahogy vissza értek.
-ezt nem hiszem el! Ne hazudjatok nekem! Érzem biztos vagyok benne, hogy ez Bella! Hogy került ide? -dühöngött Edward
-Alice, te voltál az ugye?te kerested meg? hogy került ide? és most hol van?-vonta kérdőre a lányomat
-Edward Bella nem volt itt, csak azt hiszed hogy ő volt az, mert mindenhol őt látod.Ha jól emlékszem még azt is megtiltottad, hogy elköszönjek tőle, és mivel vámpír memóriám van , így biztos, hogy nem emlékszem rosszul.-mondta neki Alice teljesen higgadtan, biztos látta előre, de nekünk is szólhatott volna.
 
/Bella szemszöge/
Miután Alice ék haza hoztak, gyorsan megfürödtem, lementem vacsorázni ahol Tiffany már várt a vacsival.
-Jó étvágyat-mondta és leült vele szembe, tudom, hogy miről akar beszélni, de én nem akarom, félek, hogy mi lesz mert tudom, hogy igazuk van
-Köszönöm,na kezdjed had halljam-mondtam letörten
-Mit?  -kérdezte felhúzott szemöldökkel
-Tudod te azt! -néztem rám
-Jól van na csak ne nézz így!Kezdjed
-Szerintem , nem volna hülyeség végighallgatni Cullenéket.Lehet hogy nyomós okuk volt arra hogy téged otthagytak akkor, nem gondolod?
-Nem tudom, tudod egy két dolog furcsa-tűnődtem el
-Micsoda?
-Hát tudod , amikor Carlisle nézte a kezem a kórházban, akkor azt mondta, hogy Edward és én egymásnak lettünk teremtve és hogy szeretjük egymást, meg megbánta hogy el hagyott.
-Igen épp ezért mondom, hogy hallasd végig, lehet hogy valami ki dolog miatt történt ez lehet hogy téged szeret és ő sem így akarta.
-De nekem  világosan megmondta, hogy már nem szeret és csak játék voltam neki.
-És ha hazudott, hogy könnyebben elfelejtsd?
-Jaj Tiffany nem tudok semmit sem már.-már majdnem elsírtam magam.
-Jól van nyugi semmi gond itt vagyok melletted és mindig itt is maradok.-mondta és megölelt.
-Köszönöm te rád mindig  és mindenben számíthatok, te vagy a támaszom.
-Na akkor végig hallgatod őket?és beszélsz Edwardal is?
-Mi? Edwardról nem volt szó, de végig fogom hallgatni őket , Edward kivételével, most még biztos hogy nem akarok vele beszélni.
Még egy kicsit beszélgettünk aztán felmentem a szobámba eldőltem az ágyamon, és gondolkozni akartam, de nem tudtam a szemeimet ólomként csukódtak le.