27.fejezet

 Sziasztok!
Tudom hogy jól későn hozom, de itt a kövi feji.

Tudom nem mentség, de a 3 gyerkőc abból a legkisebb6 hónapos elfoglalja minden időm.Amikor tudok, mindig írok egy kicsit,  és amikor kész vagyok egy fejivel.akkor hozom :)
Egy pár komi nagyon jól esne ha kapnék.:)
Jó olvasást!
Puszancs Annamari






nem értettem miért ilyen ellenséges Jak Cullenékel hiszen anya és Tiffany is vámpír és velük nincs semmi baja.Cullenéket meg jobban ismeri mint anyáékat.
-Miért nem akarod hogy találkozzak velük? Alice a legjobb barátnőm soha nem bántana.
-Mert .....mert ők egy mocskos vérszívók és nem akarom hogy téged is bántsanak-A szavai tőr ként hasított belém vérszívók.

-Hát köszönöm a családom is vámpír ja és bocs félig én is az vagyok!Ha te ezt nem tudod felfogni akkor nincs miről beszélni, és most megyek mert Alice vár rám-sziszegtem neki,majd sarkon fordultam és vissza mentem a suliba.hallottam ahogy utánam szól de nem figyeltem rá.Két szó víz hangzott a fejembe mocskos vérszívók túl ideges voltam arra hogy vissza forduljak, nagyon fájtak a szavai.De nem bírtam szomorkodni mert Alice ott várt rám a terem ajtóba és mosolygott.
-Szia na végeztél? ugye indulhatunk? a többiek előbb haza mentek, mert be mennek Port Angelesbe és így csak ketten megyünk és azt mondták, adjam át neked  hogy ne haragudj, de majd legközelebb otthon lesznek.-uh mint a duracel nyuszi teljesen fel volt dobva vigyorgott mint a vadalma.Vidámsága rám is rám ragadt.
-De hogy haragszom, majd bepótoljuk-mondtam én is vigyorogva.Közben elindultunk a parkoló felé.
-Mi a baj Nessi?
-Semmi csak egy kicsit össze vesztem valakivel-húztam el a szám
-Talán egy fiúval?-emelgette a szemöldökét

-ami azt illeti igen, de nem szeretnék most erről beszélni-mondtam és kibámultam az ablakon.
Alice vezetési stílusával egy kettő elértünk az erdő szélére.Egyáltalán nem lepődtem meg hogy erre jövünk hiszen nekünk vámpíroknak ez az ideális lakhely .A ház nagyon nagy volt az oldalai szinte mindenhol üveg volt.
-Na hogy tetszik?
-Nagyon szép-válaszoltam mosolyogva.amit viszonzott is és már tolt is a bejárat felé.
-Még nem is láttad belülről.Mindent anyukánk rendezett be, de azért én is segítettem neki.-Válaszolni nem tudtam neki, mert ahogy beléptünk az ajtón egy gyönyörű barna hajú szív arcú vámpír köszönt ránk.
-Sziasztok!-köszönt mosolyogva
-Jó napot Mrs.Cullen -köszöntem illedelmesen
-Nyugodtan tegez nem vagyok én olyan öreg.-mondta majd megölelt,Igazi anya i ölelés volt ő lehet a család lelke, olyan kedves .Nem lehet őt nem kedvelni.
-Anya mi fel megyünk a szobámba  megcsinálni az eszét.jó?
-Persze menjetek csak, ha éhesek vagytok akkor csak szóljatok rendben?-bólintottunk válaszképpen, majd Alice felfelé húzott a lépcsőn egyenesen a szobájába.Ahogy beértünk rögtön faggatni kezdett.
-Na kivele ! Miért vesztél össze Jacob Blackel?-mondta és én megdermedtem.honnan tudja hogy Jakel veszekedtünk ? hiszen nem is látott
-Ezt meg honnan tudod?
-Csak látom rajtad és mivel Jacobhoz mentél beszélni így arra következtetem, hogy miatta vagy ilyen.
-Értem.Kicsit vitatkoztunk, de semmi komoly.-tértem ki a válasz elől.de Alice gy nézet rám, mint aki a vesémbe lát -Na jó , nem akarta hogy veled legyek és ezért kicsit össze kaptunk.-mondtam letörten
-Majd kiengeszteled-kacsintott rám-na jó gyorsan csináljuk meg és utána szórakozunk-csapta össze a tenyerét majd felállt és engem is húzott maga után leültünk az asztalhoz és bekapcsolta a laptopot.-itt meg írjuk és kinyomtatjuk két példányba.oké?
-persze így nem kell annyit bajlódni vele- mosolyogtam rá.
-közben be töltött a gép ránéztem a háttér képre megdöbbentem.a képen  ott volt a cullen család mindenki rajta volt.kivéve Emily és Ketrin.hátul Carlisle és Esme előttünk Alice Jasper jobb oldalon a balon Emmett és Rosalie, de ami megrémisztett az a középen állók voltak , ahol nem más volt mint Edward és az anyám még emberként ölelkezve és szerelmes pillantással.
-Ő ki?-nyögtem ki nehezen és mutattam az anyámra.
-ő Bella Edward menyasszonya volt de egy félre értés miatt szakítottak és Bella meghalt.Ő volt akiről meséltem .a legjobb barátnőm.-mondta de én nem figyeltem a gondolataim kavarogtak .Anya soha nem mesélt arról hogy ismernék Cullenéket .de azt sem mondta hogy ő emberként Edwarddal volt.állj! Anyám soha nem említette az apánk nevét.csak azt hogy szerették egymást és amikor kiderült hogy anya terhes anyát kidobta mert azt hitte megcsalta őt.ez csak egyet jelentett.Edward az apánk ! Ő volt aki tönkre tette anyát.minden kirakós a helyére került. Ezért nem találkoztak anyáék Cullen családdal, mert akkor rájöttek volna hogy ki is vagyunk mi.a fejem sajgott a sok információtól. észre sem vettem mikor álltam fel és hátráltam.
-Nessie? Jól vagy ? olyan sápadt vagy-jutott el a hangja.hirtelen nagy dühöt éreztem.
-nem nem vagyok jól.Ti voltatok akik tönkre tettétek ! Edward soha nem szerette őt, akkor bízott volna benne .Na és ti is  magára hagytátok.-kiabáltam aminek az lett a vége hogy Esme is bejött a szobába.
-Lányok minden rendben, hallottam a kiabálást ahogy elmentem az ajtó előtt
-Ó persze ha az udvaron lettől volna akkor is hallotad volna-köptem a szavakat.Megütközve néztek rám.
-Nessie-kezde óvatosan Alice-honnan tudod, hogy mi történt Bellával? te ismerted őt?-kérdezte reménykedve
-Ne tegyél úgy mintha nem tudnád!Azt hittem hogy a vámpíroknak tökéletes a memóriájuk
Ahogy ezt kimondtam még jobban megdermedtek.Nem tudtam rendesen gondolkodni. de azt tudtam soha nem tudom megbocsájtani, amit velünk tettek.
-soha nem bocsájtom meg nektek azt amit velünk tettetek.Ne gyertek a közelünkbe-mondtam undorodva majd vámpír sebességel elrohantam.A vörös köd teljesen el lepte az elmém egyszerűen nem tudtam gondolkozni, tombolni akartam.

Edward szemszöge:

Egy hónapja hogy tudom hogy Bella él és itt van a közelembe, de még nem bírtam elé állni és a szemébe nézni.Nem megbocsájtható bűn amit tettem.Nincs mentségem.bárcsak vissza fogatnám az időt. akkor mindent másképp csinálnék .Soha nem engedtem volna el és akkor most boldogan élhetnénk  a gyermekünkkel.Carlisle és a többiek többször próbáltak meg beszélni Bellával, hogy megtudjuk valamit de semmit nem volt hajlandó elmondani,. még azt sem tudom hogy fiú vagy lány gyerekem van .Mindig csak azt mondja hogy nincs közünk és hogy amúgy sincs itt .Teljesen felfordult a családom tőlem, de megértem én vagyok a hibás.
Most vadászni jöttünk mindenki kivéve Alice t és Esmet. Ők otthon maradtak, valami esszét kell írni és Alice párja Nessie. mi hogy ne zavarjuk őket vadászni jöttünk.én már végeztem és most itt várok  rájuk még a többiek is jönnek.a gondolataimból egy ismerős aroma de ő hogy kerülne ide .Az emberek nem járkálnak ide ilyenkor.körülnéztem és tőlem háromszáz méterre állt háttal Carlie közelebb akartam menni hozzá majd elindultam majd azt vettem észre hogy jobról Tiffany és balról pedig Bella támadnak neki.Nem gondolkodtam csak cselekedtem elkezdtem feléjük futni, de aztán megtorpantam, harcoltak.Tiffany próbálta megütni de Carlie kitért előle Majd bella is támadt de azt is kivédte . most Carlie támadt először bellára majd Tiffanyira . nagyon jól harcoltak, még Jaspet is felül múlták.ezt nem értem vámpír sebességgel rohangált Carlie, de még is dobogott a szive.Mégis igaza volt Emmetnek Nessie és Carlie a lányaim ! Van két gyönyörű lányom.Istenem ezt nem hiszem el hogy nem vettem észre hogy félvérek? teljesen más mint Ketrin. ezért hasonlítanak annyira Bellára.de akkor mégsem utálnak ha szóba állnak velünk vagy bella nem beszélt rólunk hisz mielőtt kisétált volna az életünkből tisztán emlékszem mit mondott ``De ha egyszer még találkozunk,nem lesz már az amit volt , hogy ilyen könnyen megbocsájtok!Soha de soha nem fogok megbocsájtani és ennek a babának azt sem kell tudnia hogy ki az édesapja.Mert abban biztos vagyok, hogy ha megtudná akkor mégis gyűlölné ezért, inkább legyen abban a hitben mint hogy az igazat tudja .``
Gondolkozásomból Carlie hangja téritett észhez
-Edward. Te mit keresel itt?
-Én csak én.....-dagogta, össze vissza Hogy nem vettem észre?Beszélnem kell Bellával
-Beszélhetnénk -kértem és bellára néztem.Istenem még szebb lett mint amilyen emberként volt
-Mit akarsz?-kérdezte közönyösen.
-miért hazudtál? miért titkoltad el a lányok kilétét?-kérdeztem, de válaszolni már nem tudott mert Tiffany közbe szólt és a családom is megérkezett.
-hogy mersz számon kérni?te dobtad ki őt te voltál az aki nem kért belőlük, már most érdekel? emlékezz mit mondtam neked 200 évvel ezelőtt.-kiabált rám majd a mondat végére már megindult felém ha bella nem kapja el a karját és vissza nem fogja -Be is fogom tartani.meg különben is nektek semmi közötök a lányokhoz.
-Ezt nem te döntöd el, nem te vagy az ap...-kezdtem, de egy erő teljes rúgást érzetem és átvittem egy pár fát.ahogy megálltam és felnéztem egy dühös számpárral találtam  szembe magam.
-Ne merészeld kiejteni a szádon azt a szót, mert  te neked és a családodnak semmi közötök nincs a lányaimhoz! és ha egy rossz szóval is megbántjátok vagy akaratukon kívül a közelükbe megy valaki azt , habozás nélkül ölök meg mindenkit.Nem fog érdekelni semmi.
-Bocsáss meg kérlek.Igazad van, nem bíztam benned, de akkor még nem tudtam, hogy egy vámpírnak lehet gyereke.Bella kérlek.-kaptam el a karját
-Ahhoz képest szép családod van -köpte a szavakat felém. Majd kirántotta a kezét a kezem közül elindult de vissza fordult -Nekünk nincs mit beszélnünk! Sem veled sem egyi kőtökkel sem.-mondta  majd vissza sietett Tiffanyhoz aki Carlit tartotta meg.
-Carlie kicsim!-kezdte
-Mond hogy ez nem igaz! Mond hogy nem ő az apánk -nézett Bellára könnyes szemmel